Kultúra
Egy élményszerű történelemóra
A Kossuth tér 2014 tavaszán elkészült teljes újjáalakítása és a föld alatti fogadótér megépítésekor az egyik belső udvart üvegmennyezettel fedték le: mint arról lapunk már beszámolt, itt nyílt meg tavaly októberben Az Országház története című állandó kiállítás. Ez amellett, hogy Steindl Imre fő műve megépülésének körülményeivel foglalkozik, beavatja az érdeklődőt a ház kulisszatitkaiba is. A tárlat két oldalán komplex installációkat tartalmazó falakat találunk: jobbra a történeti szál fut, balra pedig a Parlament működéséhez kapcsolódó információkat ismerhetjük meg.
A valóban élményszerű tárlat erősen épít az audiovizuális tartalmakra: nem kívánja túlságosan leterhelni a látogatót szöveges információkkal, inkább korszerű eszközökkel tematikus egységekben tekinthetjük át az épület történetét, a hozzá kapcsolódó, kevéssé ismert tényeket, történeteket.
A Ház építése című blokkhoz kapcsolódó képernyőn láthatjuk a Parlament épülésének stádiumait, a tervezővel, Steindl Imrével foglalkozó részben futó videó pedig a korabeli, asztal melletti tervezést veti össze a mai modern, számítógépes folyamattal, majd a Kis tértörténet című egységben megnézhetjük a Kossuth tér fokozatos kialakulását és szobrainak felépülését. Egy videó az országgyűlés korábbi helyszíneit veszi sorra, a legizgalmasabb felvétel azonban mégis A tervpályázat elnevezésű falhoz kapcsolódó film, amely több példán keresztül azt tárja a látogatók elé, hogy milyen lett volna az Országházunk, ha végül nem Steindl Imre kapja a megbízást: lehetett volna bizáncias-romantikus, neoreneszánsz vagy akár barokkos jellegű és teljesen más formájú.
A falakon a minimális feliratok mellett óriásira nagyított fotográfiák vannak, amelyek között olyan kuriózumokra is rábukkanhatunk, mint a Steindl műterméről készült régi felvétel, amelyen a tervező mellett alkotótársai és az Országház díszítésében részt vevők, például Zsolnay Vilmos láthatók. A kiállítás egyébként külön blokkban foglalkozik az épület Zsolnay-kerámiáival, ebben az egységben láthatjuk Steindl kerámiából készült szobrát, de az udvari homlokzat díszei és a szobaberendezések is ide kerültek. E fallal szemben találjuk a Parlament különleges csillárjainak tervrajzait, majd a másik oldalon elindulva a falakon az Országház működését ismerhetjük meg jobban.
A második nagy egység első blokkja a díszek mintáival ismertet meg, valamint az úgynevezett Steindl-albumból (a tanítványai által a mester hatvanadik születésnapjára összeállított, ma a Nemzeti Múzeumban őrzött kiadványból) származó fotókon az építésben közreműködők egész alakos fotóit is megtekinthetjük. Ezután az élenjáró mérnöki megoldásokkal, a ház különleges fűtési-hűtési rendszerével találkozunk – talán sokan nem tudják, hogy a Parlamenthez tartozó közeli bérház udvarán lévő kazánházból „távvezetéken” érkezik a hő, a klimatizálást pedig a Kossuth tér két kútjából a föld alatt vezető folyosók is segítik –, majd egy videón a látogatói útvonalon kívül eső tereket, a Nándorfehérvári és a Munkácsy Termet vehetjük szemügyre. A következő falon a kulisszák mögé tekintve megismerhetjük, hogy milyen bonyolult folyamat a hatalmas csillárok égőit kicserélni – van, amelyiket a ma is működő, korabeli csörlőrendszerrel lehet leengedni a magasból –, végül pedig a Történelmi viharkárok című blokkal zárul ez a nagy rész.
A tárlat egyik kuriózuma a kupolán egykor elhelyezett vörös csillag, amelyet restaurálás után szállítottak ide, vagy az épületben elhelyezett közel ötven, központilag vezérelt óraszerkezet bemutatása, nem utolsósorban pedig a középen álló, nagyméretű Országház-makett. A képernyők mellé az épület homlokzatán elhelyezett, a magyar királyokat ábrázoló kőszobrok előzetes bírálatához készített gipszmintáit állították ki – a teret pedig az épület villámhárítóiként is szolgáló rézvitéz szobrok „társa” őrzi.