Nincs talán még elfeledve a dal címmel különleges kiállítás látható az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol eredeti kéziratok, levelek és relikviák segítségével mutatják be a kétszáz éve született Tompa Mihály életművét. A szeptember 30-ig látogatható izgalmas tárlaton a két kurátor, Patonai Anikó Ágnes és Szűts-Novák Rita irodalomtörténész vezetett körbe minket.
Bár Tompa Mihály a tizenkilencedik század végéig meglehetősen népszerű volt, és még a huszadik század elején is helyet kapott az irodalomtörténet nagyobb összefoglaló műveiben, neve mára mégis kezd feledésbe merülni, alkotásai kiszorultak a kánonból. A költő születésének kétszázadik évfordulójára éppen ezért – a Comp-Rend Kft. kezdeményezésére – nagyobb szabású kiállítással készült az Országos Széchényi Könyvtár. A tárlat célja, hogy az irodalmi köztudatban régóta jelenlevő Petőfi–Arany–Tompa triumvirátus harmadik, legkevésbé jelentősnek tartott szerzőjének műveit önálló értékekként, ugyanakkor mégis a korabeli kontextus felidézésével mutassa be.
A május végén nyílt tárlatot a kurátorok – Patonai Anikó Ágnes és Szűts-Novák Rita irodalomtörténész – mutatták be nekünk, akik többek között arra is rávilágítottak, hogy a vitrinekben látható kéziratok, térképek, képeslapok és verseskötetek mind-mind olyan dokumentumok, amelyeket a könyvtár beiratkozott olvasói kézbe vehetnek, megnézhetnek. A Nincs talán még elfeledve a dal című kiállítást nagyjából időrendben, Tompa Mihály életének fontosabb eseményeit követve építették fel, de létrehoztak tematikus csomópontokat is, például külön kezelték a ’48-as szabadságharcban való szerepvállalását, valamint a református lelkészként tevékenykedő szerző egyházi pályáját.
Tompa 1838-ban egy évig Sárbogárdon tanítóskodott, s a kiállítás az ezzel kapcsolatos dokumentumok digitális másolatával indul, az iratokat a Sárbogárdi Református Egyházközség adta kölcsön a könyvtárnak. A szerző irodalmi fellépésének kezdeti időszakából a tárlókban helyet kaptak többek között Bajza Józsefhez írt korai levelei, amelyekből kiderül, mennyire meg akart felelni verseivel és viselkedésével a költőnek.
A levelek mellett verseinek egy része is megtekinthető eredeti kéziratban, például több hasonló dokumentummal együtt a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből származó Csörsz árka vagy Az üres koporsó és az ismertebbek közül a Gólyához és a Pusztán című költeménye. Látható még az általa gyűjtött negyvennégy dalt tartalmazó Dalfüzér, és szerepelnek népszerű köteteinek korai kiadásai is, mint a Népregék, népmondák, amellyel berobbant az irodalmi köztudatba a negyvenes években. „A kötet annyira sikeres volt, hogy második kiadás is készült belőle. Ez akkoriban rendkívüli eseménynek számított, ezért Tompát megvádolták azzal, hogy a második kiadást reklám céljából előbb nyomták ki, mint hogy az első teljesen elfogyott volna. A költő azonban elutasította a vádakat” – árulta el Patonai Anikó Ágnes.
Tompa Mihály első verseskötete egyébként 1847-ben jelent meg, és ekkor – Arannyal egy időben – nyerte el a Kisfaludy Társaság pályázatának különdíját Szuhay Mátyás című elbeszélőkölteményével. Mint arra Szűts-Novák Rita rámutatott, ez is jelzi, hogy milyen nehéz volt Tompának definiálnia önmagát Petőfi és Arany mellett. „A korabeli közönség és a kritikusok regéi, mondái miatt elsősorban epikusként tartották számon, az utókor inkább a lírikust látta benne” – fogalmazta meg az irodalomtörténész.
Az információkban rendkívül gazdag kiállításon egyébként számos olyan kötet és kézirat is szerepel, amely szenzációszámba megy. Látható például a Virágregék nyolcadik, Demeczkyné Wolf Irma illusztrációi-
val díszített, selyemkötésű kiadása, amelyet aprólékos munkával restauráltak a könyvtárban. A tárlat talán egyik legfontosabb dokumentuma a Fekete könyv, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára adott kölcsön a kiállításra. Tompa Mihály 1868-ban küldte el a vaskos kéziratot a jászói káplánnak azzal az üzenettel, hogy bár nincs benne semmi, ami az ember vagy isten számára elfogadhatatlan, csak ötven év múlva jelenhet meg. A kötetben száz kis történet szerepel, amely Tompa környezetében, felismerhető szereplőkkel esett meg, ezért kellett kivárni a fél évszázadot.
A szeptember 30-ig látható kiállítás leleplez számos, Tompával kapcsolatos legendát, és teremt néhány újat is: kiderül, hogyan pletykált Petőfiről, mikor élte élete legszebb időszakát, és hogyan terjedt el a halálhíre. A könyvtár kincsei a Múzeumok Éjszakáján is megtekinthetők, s a kurátorok június 24-én tárlatvezetéssel várják a látogatókat.
