Jó pár évet kellett várni Varró Dániel új, felnőtteknek szóló verseskötetére, hiszen a nagy sikerű Szívdesszert óta már csaknem egy évtized eltelt. A Mi lett hova? című válogatás költeményei azonban megérték a várakozást: a költő több „adósságát” is törlesztette, például egy egész ciklusnyi hitvesi verset írt.
„S amint a papírpohár oldalához/ odakoppant tompán a halk kanál/eszébe ötlött, hogy az ő korában/ egy rendes költő meg van halva már” – írja Varró Dániel a Kávéház című versében.
Nem véletlen, hogy ez a gondolat nyitja a Jelenkor gondozásában megjelent, Mi lett hova? című új kötetét, hiszen a harminckilenc éves költő – a tőle megszokott öniróniával – egyfajta létösszegző művet akart kiadni a kezéből. Amelyben minden olyan költemény szerepel, amelyet egy korabeli költőnek illik megírnia: ennek megfelelően igyekezett a legtöbb, eddig általa nem használt műfajban létrehozni valami maradandót, így helyet kapott ars poetica, évszakvers, hitvesi költemény, bujdosó ének, arccsipkedős nagybátyvers és virágének is. Egyedül talán a hazafias tájköltemény maradt ki a sorból, amelyet már jó pár éve ígérget. Az új kötet Varró Dániel szokásához híven lubickol a költői hagyományban, a műfajok és a versformák sokszínűsége pedig ezúttal is bravúros. Mások mellett Arany János, József Attila, Kassák Lajos és Radnóti Miklós legnagyobb költeményeit idézi meg: „Harminckét éves múltam el /csatában mégsem hulltam el / sinen / se nem.”
A Mi lett hova? alaphangját az öregedés és az életközépválság témái határozzák meg, s az alanyi költészet lehetőséget teremt arra is, hogy a családi élet szépségei mellett megjelenjenek a mindennapok gondjai és a konfliktusok is. A rendkívül jól szerkesztett kötet hat részből áll, a tematikai keretét a költők életvitelére vonatkozó leggyakoribb sztereotípia, a kávéházi látogatás szituációja adja meg. Az egyes ciklusok rövid összegző gondolatokkal indulnak, amelyek a kaland-, illetve meseregények egyes szám harmadik személyű elbeszélői hangját idézik: „Ötödik rész, amelyben tudomást szerzünk a költő mániájáról. A költő beavatja egyéves unokaöccsét a költészet rejtelmeibe, szaktanácsot ad a nyájas olvasónak, és sokat élcelődik egy testi hibás borjú kárára.”
A kötet első részében lévő kávéházi versek után a másodikban a – meglehetősen szokatlan, humoros hangvételű – hitvesi költemények, a harmadik és negyedik ciklusban a különleges versformák és műfajok kaptak helyet. Az ötödik fejezetben a már jól ismert Boci-boci tarka paródiáiból kapunk egy új adagot: többek között villo-nos, shakespeare-es és apollinaire-es változatot olvashatunk. A kötetet egy, a költőtől szokatlan tizenkét oldalas „elszabadult szabadvers” zárja (Minden olyan mint minden), amelyben Varró Dániel megmutatja, hogy nem csak rímben képes frappánsan odamondani. A könyvet Rácz Nóra rajzaival illusztrálták, melyek humorukkal és találékonyságukkal ki is egészítik a költeményeket. Varró Dániel ebben az új, felnőtteknek szóló kötetében tehát hozta a tőle megszokott formát, s bár a költemények tartalmukban egy öregedő, panaszkodó és mogorva költőt, valamint egy megkopott lantot ábrázolnak, ezek a versek mind nyelvezetükben, mind stílusukban továbbra is frissek, eredetiek és szórakoztatók.
Nem véletlen, hogy ez a gondolat nyitja a Jelenkor gondozásában megjelent, Mi lett hova? című új kötetét, hiszen a harminckilenc éves költő – a tőle megszokott öniróniával – egyfajta létösszegző művet akart kiadni a kezéből. Amelyben minden olyan költemény szerepel, amelyet egy korabeli költőnek illik megírnia: ennek megfelelően igyekezett a legtöbb, eddig általa nem használt műfajban létrehozni valami maradandót, így helyet kapott ars poetica, évszakvers, hitvesi költemény, bujdosó ének, arccsipkedős nagybátyvers és virágének is. Egyedül talán a hazafias tájköltemény maradt ki a sorból, amelyet már jó pár éve ígérget. Az új kötet Varró Dániel szokásához híven lubickol a költői hagyományban, a műfajok és a versformák sokszínűsége pedig ezúttal is bravúros. Mások mellett Arany János, József Attila, Kassák Lajos és Radnóti Miklós legnagyobb költeményeit idézi meg: „Harminckét éves múltam el /csatában mégsem hulltam el / sinen / se nem.”
A Mi lett hova? alaphangját az öregedés és az életközépválság témái határozzák meg, s az alanyi költészet lehetőséget teremt arra is, hogy a családi élet szépségei mellett megjelenjenek a mindennapok gondjai és a konfliktusok is. A rendkívül jól szerkesztett kötet hat részből áll, a tematikai keretét a költők életvitelére vonatkozó leggyakoribb sztereotípia, a kávéházi látogatás szituációja adja meg. Az egyes ciklusok rövid összegző gondolatokkal indulnak, amelyek a kaland-, illetve meseregények egyes szám harmadik személyű elbeszélői hangját idézik: „Ötödik rész, amelyben tudomást szerzünk a költő mániájáról. A költő beavatja egyéves unokaöccsét a költészet rejtelmeibe, szaktanácsot ad a nyájas olvasónak, és sokat élcelődik egy testi hibás borjú kárára.”
A kötet első részében lévő kávéházi versek után a másodikban a – meglehetősen szokatlan, humoros hangvételű – hitvesi költemények, a harmadik és negyedik ciklusban a különleges versformák és műfajok kaptak helyet. Az ötödik fejezetben a már jól ismert Boci-boci tarka paródiáiból kapunk egy új adagot: többek között villo-nos, shakespeare-es és apollinaire-es változatot olvashatunk. A kötetet egy, a költőtől szokatlan tizenkét oldalas „elszabadult szabadvers” zárja (Minden olyan mint minden), amelyben Varró Dániel megmutatja, hogy nem csak rímben képes frappánsan odamondani. A könyvet Rácz Nóra rajzaival illusztrálták, melyek humorukkal és találékonyságukkal ki is egészítik a költeményeket. Varró Dániel ebben az új, felnőtteknek szóló kötetében tehát hozta a tőle megszokott formát, s bár a költemények tartalmukban egy öregedő, panaszkodó és mogorva költőt, valamint egy megkopott lantot ábrázolnak, ezek a versek mind nyelvezetükben, mind stílusukban továbbra is frissek, eredetiek és szórakoztatók.
