Az evangélium szabályozó ereje nélkül a nagy tudás embertelenné tehet – vallotta Márton Áron erdélyi püspök, akinek emlékére konferenciát rendeztek a Parlament felsőházi üléstermében szombaton. A székely főpapra, a népnevelőre és közéleti emberre emlékeztek az előadók az Országgyűlés Hivatala, a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a csíkszentdomonkosi Márton Áron Múzeum, a Székelyföld folyóirat és a Lakitelek Népfőiskola közös szervezésében.
Harmincöt éve halt meg Márton Áron erdélyi püspök, ebből az alkalomból szombaton konferenciát tartottak tiszteletére a Parlamentben. A rendezvényen mások mellett részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, illetve Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is.
A konferenciát vezető Lezsák Sándor arra emlékeztetett, hogy Márton Áron már egyetemi lelkészként hatalmas népszerűségnek örvendett. Kolozsváron az egyetemi ifjúság hitszónokának szentbeszédeire özönlött a nép, olyannyira, hogy a korabeli lapok arról írtak: „Erdélynek új apostola támadt” – idézte fel. Hozzátette, hogy prédikációit nemcsak a katolikus diákok hallgatták, hanem a református és unitárius teológia növendékei is.
Kiemelte, hogy Erdély püspöke szilárdan védelmezte az „emberi méltóság és a magyarság érdekeit”, és „szembeszállt mind a barna, mind pedig a vörös diktatúrával”. A politikus azt is hangsúlyozta, hogy hívei féltették az életét, ezért 1949 pünkösdjén, a csíksomlyói búcsú előtt fehér lóra ültették és „a csángó magyarok tízsoros védőgyűrűvel oltalmazták”. Ezért írta róla a L’Osservatore Romano szentszéki napilap, hogy „Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba”.
Lezsák Sándor arra is kitért, évek óta gyűjti Márton Áron idézeteit, amelyek útmutatásul szolgálnak számára.
A szenvedéstől sem félt
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Márton Áron püspöki jelmondatáról tartott előadásában arról beszélt, hogy a Szent Márton-i mondat: „non recuso laborem” elsődlegesen azt jelenti, hogy „nem vonakodom a munkától”, a labor szó azonban nemcsak munkát, hanem szenvedést is jelent. Márton Áronról pedig elmondható, hogy jelmondatát teljesen megélte „mind a munka, mind a szenvedés irányában” – mondta az érsek.
Arról is szólt, hogy a trianoni békeszerződés után a román állam tíz évig tárgyalt a Szentszékkel, amely a huszonkét román követelésből hármat végül kénytelen volt elfogadni. A legsúlyosabb, hogy az erdélyi magyarságot „erővel elmagyarosított románoknak és németeknek kellett tekinteni”. Mivel a „visszarománosításuk” nem lehetséges, temesvári német kanonokok helyezhetők csak az egyházmegyéik élére.
Nem kötött kompromisszumot
Márton Áron azt vallotta, hogy a nagy tudás az evangélium szabályozó ereje nélkül embertelenné tehet. Nagy Mihály Zoltán történész, a Román Kulturális Intézet alelnöke lapunknak azt is elmondta, a püspök mindig bibliai alapokra helyezte tanításait.
„Sokat tudhatunk arról, hogy Márton Áron miként kapcsolta össze a katolikus hitet és azt, hogy az egyház keretein belül miként lehet a nemzeti identitást összeegyeztetni a vallási elvekkel. A részben általa szerkesztett Erdélyi Iskola című lapban az iskolával kapcsolatos új módszerekről beszélt. Azt a szemléletet vitte tovább a közösségépítésben, amelyet a két világháború között az erdélyi magyarság magáénak mondott, az úgynevezett népszolgálat eszméjét. Vagyis hogy a társadalom megújítását az új réteg, a parasztság megújításával kell megtenni. Nem elitizmusról, hanem erkölcsi nevelésről beszélt” – fogalmazott a történész. Mint mondta, kisebbségpolitikusi szerepét is szokás kiemelni, a székely püspök hitre és összetartásra buzdította a román magyarságot.
„A kommunista rendszerben kellett az egyház egységét megőriznie, a Szentszékkel, Rómával és a papsággal. Kompromisszumot soha sem kötött. Elítélte a jozefinista modellt, nem akart együttműködni az állammal” – tette hozzá.
Szentté avatásán dolgoznak
Márton Áron tisztelete ma is él, követendő példa az emberek számára. Noha Erdélyben látható, hogy a püspök emléke igazán élő, de az egész Kárpát-medencére kisugárzik személyisége ereje” – mondta Kovács Gergely, Márton Áron szentté avatásának posztulátora. Mint mondta, a boldoggá és szentté avatáshoz elsődleges, hogy legyen az illetőnek tisztelete. „A püspök szentté avatási kérelme a Gyulafehérvári Főegyházmegyében indult a kilencvenes évek végén, az eljárás itt hat évig tartott. Ekkor zárult le az anyagok összegyűjtése, a peranyaghoz tartozó kihallgatások sora, így 1996 decemberében került Rómába a szentszéki eljárásra. 2010-ben vizsgálták ki érdemben a dokumentumokat, jelenleg a kiegészítések benyújtása van folyamatban. A következő lépés a püspök közbenjárásával történt csoda megállapítása, egy olyan gyógyulás, amelyet az orvosok nem tudnak megmagyarázni. Ennek hiányában nem lehet szentté avatni senkit. Tudomásunk van egy brassói halálos beteg fiatalemberről, akinek állapotára az orvosok azt mondták, hogy a holnapi napot sem éli meg. Az őt felkereső két pap Márton Áron közbenjárását kérte, a beteg másnapra jobban lett és felépült”– avatott be a posztulátor, aki Rómában legalább havonta egyszer érdeklődik a püspök szentté avatási eljárásának állásáról.
Mint mondta, látható, hogy Márton Áron tisztelete önmagától, folyamatosan érik. A kilencvenes években már utcákat neveztek el róla, de szobrokat, emléktáblát is állítanak neki. „A mostani konferencia is főhajtás volt tettei előtt.”
Mindszenty József-szobrot avattak
Felavatták Magyarország utolsó hercegprímása, Mindszenty József bíboros bronz mellszobrát vasárnap Kecskemét főterén, a Nagytemplom előtt. Máté István csongrádi szobrászművész alkotása előtt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: Mindszenty bíboros életútja a keresztény Magyarország 20. századi szenvedéstörténetét példázza. Hangsúlyozta, Mindszenty bíboros „eddig is jelen volt (...) a szívekben, imákban és sóhajokban, múltat idéző gondolatokban”. (MH)
A főpap gondolatai
Átfogó kiállítás nyílt hét végén a Magyarság Házában Márton Áron életéről
