Finy Petra író, költő második regénye Akkor is címmel jelent meg az Athenaeum Kiadónál nemrég.
A háromszáz oldalas könyv egy fájdalmas női sorsot mutat be, az elhagyott feleségét. S teszi mindezt úgy, hogy közben hol élvezetesen és humorosan, hol pedig fájó őszinteséggel és szívbemarkolón vezeti végig az olvasót Salamon Sára jellemfejlődésén.
A téma, amelyet a szerző részletesen boncolgat, nagyon is aktuális: Salamon Sára, a negyvenéves tanárnő látszatra tökéletes, boldog házasságban él férjével és két gyermekével, míg egy nap a férje, András el nem hagyja egy másik, fiatalabb nőért. Később kiderül az is, hogy András fiatal barátnője gyermeket vár a férfitől. Sára mindezek után meg akar halni, majd darabjaira hullott életét próbálja összerakni. Foggal-körömmel ragaszkodik férjéhez továbbra is, s ahhoz, hogy bármi áron, de visszaszerzi.A szomorú, szürke, kilátástalan hétköznapok között aztán megszületik az a bizonyos „halvány csomagolópapírral befedett fájdalomfal” is, amire előbb-utóbb minden sérelem felkerül.
Időközben azonban világossá válik, hogy senki sem az a nő környezetében, mint akinek látszik.Az anyjával nem túl bensőséges kapcsolatot ápoló Sára lassan, apró mozaikdarabkákból kezdi összeilleszteni gyermekkorát és megérteni eddigi életét. Több családi titokra is fény derül a regényben, amelyeket az író nagyon érzékletes módon mesél el, emellett lebilincselő az is, ahogy a régi időkre reflektál egy-egy fejezetben, összekapcsolva ezzel két idősíkot: a múltat a jelennel. Egy ponton nyilvánvalóvá válik, hogy Sára sorsában anyja sorsa és élete ismétlődik meg ugyanazokkal a megpróbáltatásokkal, kudarcokkal, elhagyatottságérzéssel, azonban Sára életében a végkifejlet mégis más lesz, mert képes lesz másként dönteni – és valójában ekkor nyer értelmet a cím, az „akkor is” életérzés. A regény további mellékszereplőinek karaktere is jól kidolgozott: Sára barátnője, a testnevelőtanár, mindig féltékeny Bea sötét titkokat rejteget évtizedek óta, amelyek egy közös futás alkalmával szakadnak fel a nőből, s örökre megváltoztatja kapcsolatukat. Bárdosi pedig, a rajztanár és barát főiskolás koruk óta odavan Sáráért, amivel András is tisztában van, s a nő sem közömbös a férfi iránt. A legélénkebb és legszerethetőbb karakter mégis a házsártos szomszéd, Őze bácsi, akitől egyre több támogatást kap az elhagyott asszony. A bogaras öregúrban és sokáig kómában fekvő fiában, Piciben a történet végére igaz barátokra lel Sára.
Finy Petra prózáit azért jó olvasni, mert írói stílusára, nyelvezetére gazdag és egyedi képhasználat jellemző – metaforái és hasonlatai a költészetét idézik. Az olyan – a szerző által alkotott – kifejezések, mint az „elhagyt”, az „önsajn”, a „hangkaméleon” vagy a „fájdalomfal”, hagyják elmélyülni az olvasót a szövegben, a nyelv szépségében. Könnyed, őszinte, nyílt kifejezésmódja és az, ahogyan a könyvben megjelenő madarakra egy-egy szimbólumot épít, egészen különlegessé teszi olvasásélményünket.
Egyetlen hiányérzet a regény lezárását illetően támadt: a befejezés hirtelenre és kissé meseszerűre sikerült. Ennek ellenére nyelvezete, közvetlen hangneme, ugyanakkor elgondolkodtató témája miatt is tanulságos olvasmány.
A téma, amelyet a szerző részletesen boncolgat, nagyon is aktuális: Salamon Sára, a negyvenéves tanárnő látszatra tökéletes, boldog házasságban él férjével és két gyermekével, míg egy nap a férje, András el nem hagyja egy másik, fiatalabb nőért. Később kiderül az is, hogy András fiatal barátnője gyermeket vár a férfitől. Sára mindezek után meg akar halni, majd darabjaira hullott életét próbálja összerakni. Foggal-körömmel ragaszkodik férjéhez továbbra is, s ahhoz, hogy bármi áron, de visszaszerzi.A szomorú, szürke, kilátástalan hétköznapok között aztán megszületik az a bizonyos „halvány csomagolópapírral befedett fájdalomfal” is, amire előbb-utóbb minden sérelem felkerül.
Időközben azonban világossá válik, hogy senki sem az a nő környezetében, mint akinek látszik.Az anyjával nem túl bensőséges kapcsolatot ápoló Sára lassan, apró mozaikdarabkákból kezdi összeilleszteni gyermekkorát és megérteni eddigi életét. Több családi titokra is fény derül a regényben, amelyeket az író nagyon érzékletes módon mesél el, emellett lebilincselő az is, ahogy a régi időkre reflektál egy-egy fejezetben, összekapcsolva ezzel két idősíkot: a múltat a jelennel. Egy ponton nyilvánvalóvá válik, hogy Sára sorsában anyja sorsa és élete ismétlődik meg ugyanazokkal a megpróbáltatásokkal, kudarcokkal, elhagyatottságérzéssel, azonban Sára életében a végkifejlet mégis más lesz, mert képes lesz másként dönteni – és valójában ekkor nyer értelmet a cím, az „akkor is” életérzés. A regény további mellékszereplőinek karaktere is jól kidolgozott: Sára barátnője, a testnevelőtanár, mindig féltékeny Bea sötét titkokat rejteget évtizedek óta, amelyek egy közös futás alkalmával szakadnak fel a nőből, s örökre megváltoztatja kapcsolatukat. Bárdosi pedig, a rajztanár és barát főiskolás koruk óta odavan Sáráért, amivel András is tisztában van, s a nő sem közömbös a férfi iránt. A legélénkebb és legszerethetőbb karakter mégis a házsártos szomszéd, Őze bácsi, akitől egyre több támogatást kap az elhagyott asszony. A bogaras öregúrban és sokáig kómában fekvő fiában, Piciben a történet végére igaz barátokra lel Sára.
Finy Petra prózáit azért jó olvasni, mert írói stílusára, nyelvezetére gazdag és egyedi képhasználat jellemző – metaforái és hasonlatai a költészetét idézik. Az olyan – a szerző által alkotott – kifejezések, mint az „elhagyt”, az „önsajn”, a „hangkaméleon” vagy a „fájdalomfal”, hagyják elmélyülni az olvasót a szövegben, a nyelv szépségében. Könnyed, őszinte, nyílt kifejezésmódja és az, ahogyan a könyvben megjelenő madarakra egy-egy szimbólumot épít, egészen különlegessé teszi olvasásélményünket.
Egyetlen hiányérzet a regény lezárását illetően támadt: a befejezés hirtelenre és kissé meseszerűre sikerült. Ennek ellenére nyelvezete, közvetlen hangneme, ugyanakkor elgondolkodtató témája miatt is tanulságos olvasmány.
