Borsi (Bors’a) ezerkétszáz fős község Sátoraljaújhelytől három kilométerre keletre, a Bodrog jobb partján, Szlovákia területén. Lakóinak többsége magyar.
Terra Borsu, II. Rákóczi Ferenc fejedelem szülőföldje, a 13. század óta névről ismert vidék. Nem sokkal későbbről maradt fenn egy irat a falu (villa Borsu) contra Seyrni et Giar (Szörény és Gerő) helyi lakosok perében. A sátoraljaújhelyi királyi vár birtokaként olvasható a neve 1261-ben egy levélben, három évre rá IV. Béla király Chyz-Kerth (Csősz-Kércs) nevű hívének adományozta a helységet.
Az utolsó Árpád-házi királyok korára jellemző anarchia megmutatkozik az 1290-es esztendők végén: Kánya Tamás erőszakkal elfoglalja Borsit, az 1307-től uralkodó Károly Róbert visszaveszi tőle és átadja hívének, Borsa Lászlónak, majd 1321-ben Micz bán utódainak. Birtokcserével 1390 körül, Zsigmond király adományaként lett Borsi Perényi Miklós báné, 1439-tól ismét az újhelyi váré, és annak révén a Pálócziaké. Még hogy szegény volna a középkori magyar múlt emlékekben, ismerősökben?
Ami az épített emlékeket illeti, Borsi három templommal is büszkélkedhet. Legrégibb közülük a román kori Szűz Mária-egyház. A község új római katolikus temploma 1936-ban épült, s 1998-ban készült el a görögkato- likusoké. Utóbbi a 18–19. században északkeletről bevándorolt – majd elszlovákosított – kárpáti ruszinoké.
A főutca déli végén kiszélesedő téren, kőfallal bekerítve találjuk az egyhajós, keletnek tájolt, félköríves szentélyű épületet, a település első plébániatemplomát. Tört- és helyenként faragott dolomitkőből készült a 13. század első felében. Hajója nyolc méter hosszú, öt méter széles, az apszis 3,5 méter belső átmérőjű; délről két nagyobb, a szentély tengelyében egy keskeny román stílusú ablakon jut be a világosság. Az újkori, nyugati torony alatt nyílik a régi, félköríves kőkeretű bejárat. Nemrég feltárták és láthatóvá tették az 1241-es mongol támadásban lerombolt felmenő falak maradványait, a részben megmaradt eredeti lábazattal.
Borsi – és a környék – legrangosabb építészeti és történelmi emléke a 17. századi várkastély. Előzménye az 1570-es években készült Zeleméri Kamarás István tokaji várkapitány számára. Legkorábbi írott említése 1593-ból ismert. I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsánna 1602. évi házassága révén lett Borsi a főrangú pár birtoka; 1638-ban épült a négy szárnnyal körülvett tágas udvarú, negyvenhét helyiséget magába foglaló emeletes téglavár. A II. Rákóczi György, majd I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem utódja, II. Rákóczi Ferenc itt jött világra 1676. március 27-én, Zrínyi Ilona gyermekeként. (Az épület és sok becses emléke mindennap megtekinthető!)
Egészen másféle váras-templomos história fűződik Zemplén (Zemplín) településhez. Nem messze a magyar határtól, a Zempléni-szigethegység (tokaji!) borszőlővel borított délkeleti lankáján, az Ondava és a Latorca összefolyása alatt található a háromszáznyolcvan fős lélekszámú, kétharmad részben magyarok lakta kisközség. Amióta a honfoglalók több mint tizenegy évszázada megtelepedtek a Kárpátok ölében, azóta ismert az egyik legelső magyar ispánság története. A titokzatos „P” nevű jegyzőnek az 1250-es években átmásolt latin nyelvű Krónikája szerint „az Úr megtestesülésének kilencszázadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik, minden lakójával együtt elfoglalta. A vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, s hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyó, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették. Midőn Salán (Zalán) vezér, a futva elmenekült embereitől ezt meghallotta, kezet nem merészelt emelni, hanem bolgár (szláv) szokás szerint elkezdett fenyegetőzni. (…) Amikor Salán küldöttei Zemplén várának menve átkeltek a Bodrogon és másnap eljutottak Árpád vezérhez és uruk nevében köszöntötték, Árpád vezér nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta nekik: Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháimnak egy részecskét, a Sajó folyóig elterülő földet. És küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérnének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt…”
Ezzel az ajándékkal Árpád megvásárolta Zalán fejedelemtől az országát. A fejedelmeket követően I. (Szent) István király vármegyerendszert szervezett az addigi ispánságokból, így lett Zemplén hatalmas, sáncokkal övezett földvárából megyeszékhely. Első írásos említése 1214-ben, a leleszi premontrei konvent alapítólevelében olvasható. Zemplén 1313-től lett az egri érsekség zempléni főesperességének székhelye. Az 1332-es pápai tizedlista Szent György titulusú templomát jegyzi. A 15. század elején mezővárosi rangra emelkedett a Drugeth grófok révén. Az újkori háborúk, járványok miatt elszegényedő település 1685-ban átadta át a megyeszékhelyi tisztét Újhelynek. A sivár dombháton két tornyos templom áll egymás mellett: a régi római katolikus – 1628 óta református –, valamint az 1802-ben épült pravoszláv. A helybeli magyarok tekintélyes nagyságú, gótikus eredetű temploma helyén az 1200-as években egy kis román kori elődje szolgált, szlovák régészek nemrég tárták fel az alapjait. Nehéz sors jutott a régi emlékeknek a 20. században; szerencsés tanúi lehettünk a legutóbbi ott jártunkkor, hogy a durván átszabott csúcsíves ablakok és a bejárat falkutatásával együtt 15. századi freskótöredékek is felszínre kerültek.
