Először lesz látható a Magyar Állami Operaház műsorán a West Side Story című musical, Leonard Bernstein modern Rómeó és Júlia-parafrázisát szeptember 11-én mutatják be az Erkel Színházban, Miklósa Erika és Boncsér Gergely főszereplésével, Novák Péter rendezésében.
Ókovács Szilveszter, az intézmény főigazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón azt mondta: úttörő vállalkozás ez, hiszen különleges műről van szó, és a fiatalokat célozzák meg vele – hiszen az idei OperaKaland sorozatba is bekerült.
Tematikus évadjai sorában ezúttal Shakespeare-szezont hirdetett a Magyar Állami Operaház, számos új bemutató vagy a drámaíró művéből készült előadás, vagy hasonló az ismert témáihoz. Az évad első premierje is ilyen lesz tehát: az Erkel Színházban szeptember 11-én mutatják be a West Side Story című Leonard Bernstein-musicalt. Az első szereposztásban Miklósa Erika és Boncsér Gergely alakítja a főhős szerelmespárt, a másodikban pedig a Nánási Helga-László Boldizsár énekes házaspár, az előadás még csaknem hússzor műsoron lesz október közepéig, majd májusban újra játsszák. Az Egyesült Államokban 1957-ben bemutatott musical világsikere azóta tart, hazánkban is több helyütt előadták különféle feldolgozásban, ám az operaház műsorára először kerül most.
A tegnapi beharangozó sajtótájékoztatón Ókovács Szilveszter főigazgató arról beszélt: a Shakespeare-évad sorozatába illeszkedik a mű, hiszen lényegében egy modern Rómeó és Júlia-parafrázis. Úttörő vállalkozásnak nevezte bemutatását, mivel amellett, hogy operaházi premier, tudomása szerint Magyarországon még nem hangzott el az eredeti partitúrának megfelelő szimfonikus összeállításban. Arra is kitért, hogy az ötvenes évek végén íródott, bandákat, szerelmi tragédiát és az akaratlan gyilkossághoz vezető utat bemutató mű az idei OperaKaland program részeként, a már megszokott módon várja az ország középiskolásait, reményei szerint sikert arat majd az ő körükben is.
A rendezésre a középgenerációhoz tartozó Novák Pétert kérték fel, aki hangsúlyozta: a sok táncot, mozgást, énekes és prózai részeket, tehát az eltérő kifejezési formákat igyekezett összehozni a színpadon. Mint mondta, nem „lila ködös, álintellektuális”, hanem közérthető formanyelvet keresett, így jutott eszébe a színházművészetben egyébként nem ismeretlen eszköz: a figurákat két szereplő jeleníti meg, egy énekes és egy táncos alterego. Reményei szerint sikerül a céljuk, hogy a fiatal közönség megtalálja a darab értékeit. A díszletek – Horgas Péter vastraverzes, semleges hátterei – és a jelmezek – Szelei Mónika hétköznapi jellegű ruhái – is a közvetlenséget segítik elő.
Novák Péter meglátása szerint azért lehet ilyen népszerű ez a különleges mű, mert egy fiatal halála mindig megdöbbentő – legalább a Rómeó és Júlia óta tudható ez. Kiemelte még a Magyar Nemzeti Balett szólóművészeinek közreműködését, illetve a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatóinak válogatott fellépőit, akik a két koreográfus, Molnár Éva és Bordás Attila instrukciói alapján táncolnak majd.
A musicalben a bevándorló csoportok közötti kulturális különbségből adódó konfliktusok jelennek meg – ennek fájó aktualitását is megemlítette a rendező. Kiemelte, nem tehetnek arról, hogy „becsúszott alájuk a történelem”, hogy utolérte őket a helyzet – de nem aktualizáltak, nem tettek hozzá semmit a műhöz, ezt egyébként a jogtulajdonosok nem is engedték volna. A West Side Story aktualitását az is bizonyítja szerinte, hogy ami akkor, az ötvenes években még szubkulturális, külvárosi jelenség volt, ma globálissá vált. A főhősnő Mariát alakító Miklósa Erika arról beszélt, hogy Novák Péter hihetetlen energiát zúdított rájuk, és méltatta, hogy a szerepek megformálását a darabban fellépők személyiségéből is építette, úgymond rájuk alakítva a figurákat. Boncsér Gergellyel együtt azt is megemlítette, hogy a sokszereplős, vibráló jelenetekkel tűzdelt előadás új tapasztalatokat jelent nekik is.
Az előadások egyik karmestere Silló István lesz, aki a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: Bernstein a huszadik század egyik legnagyobb zsenije volt, a West Side Story komponálásakor pedig leképezte a zenében az egész drámai történetet.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyilkosságig egyfajta dzsesszes musical zsánerű az anyag, ám utána olyanná válik, mint egy modern opera megfogalmazása. Szavai szerint ha kivenne néhány tételt a második felvonásból, az avatatlan hallgató akár azt hihetné, egy elveszett Bartók-művet hall.
