Az idő nem kímél és nem ereszt. Mégis vannak, akik képesek legyőzni. Harminc-negyven évet, vagy még annál is hosszabb időt. Ruttkai Évának és Latinovits Zoltánnak sikerült. Ma is, azok között is itt élnek, akiknek meg sem adatott a személyes élmény, a személyes találkozás.
Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán (Forrás: Wikipédia)
Ruttkai Éva ma harminc éve, 1986. szeptember 27-én hagyott itt minket. Bő tíz esztendővel élte túl önpusztító zseni szerelmét, Latinovits Zoltánt, aki ugyancsak ebben a hónapban, szeptember 9-én lett volna 85 esztendős.
Kerek évfordulók, két kerek, ám cseppet sem hosszú életút. Ruttkai Éva még épphogy csak járt és beszélni tudott, már szerepelt Lakner bácsi gyermekszínházában, és onnan nem volt megállás. A 18 éves Latinovitsnak pedig maga Bajor Gizi jósolta meg, hogy nagy színész lesz, igaz, előbb asztalostanuló és hídépítő munkás volt, majd építészmérnöki diplomát szerzett.
Ruttkai Éva 33, Latinovits Zoltán pedig 29 éves volt, amikor Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának próbáin 1960-ban egymásba szerettek a miskolci színházban. Szenvedélyes, indulatoktól sem mentes kapcsolatuk tizenhat évig tartott. A színésznő szerelme 1976-ban bekövetkezett halála után mindennap meggyújtott egy gyertyát, s a gyufaszálakat egy nagy üvegkehelybe dobta. Lakásában egy óra mindig fél hetet mutatott, azt az időpontot rögzítette, amikor azon a régi próbán először egymás szemébe néztek és elakadt a lélegzetük.
Sokáig e tárgyakat is meg lehetett tekinteni egy kis szobában, Ruttkai Éva hajdani nyaralójában. Ma már nem – a korábbi kormányok kulturális tárcáinak nem fért bele a támogatási keretébe két-három millió forint az emlékhely megőrzésére.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán azonban így is, ennek ellenére is legyőzte az időt.
