Az indulás után nem sokkal Lucien Hervé reneszánsz fotóit vonultatták fel, de Nikolas Schöffer balkezes grafikáit is elhozták már a műkedvelőknek az alig négyszáz főt számláló balaton-felvidéki Lovason önfenntartó módon működő Nagy Gyula Galéria szervezői.
Szeptemberben a kiállítóhelyre kerül Szilvássy Pál festőművésznek a tihanyi apátság galériájában kiállított műveinek egy része, melyek felesége, Veszely Jelena kisplasztikáival együtt lesznek megtekinthetők.
A régi római úton haladva Balatonfüred felé, alig hagyjuk magunk mögött az alsóörsi permi vöröskőből épült mesés ófalut, csodálatos hegyvonulatok között jutunk el Lovas községbe. Ez az alig négyszáz lakót számláló település a csopaki borvidék része, központjában – szinte egymás mellett a református és a katolikus templommal. Árnyékukban pedig egy valamikori óvodaépületből kialakított galéria szólít meg, mely Nagy Gyula festőművész nevét viseli.
A Várpalotán élt művész Szőnyi István tanítványa volt, nyaranta sok időt töltött Alsóörs környékén, így képeinek ihletadója éppúgy ez a táj, mint várpalotai iparváros mozgalmas látványa. Nevéhez fűződik a várpalotai rajziskola és alkotókör megteremtése, ahol Nagy Gyula Mórocz Miklós festőművésszel együtt oktatott.
Elsősorban édesapjuk emlékének ápolására hozták létre gyermekei – Nagy Mária és Nagy Ágota – a galériát, amely feladatának tekinti a helyi képzőművészek munkáinak népszerűsítését, de határokon túlról is szeretné elhozni a színvonalas alkotókat.
A kortárs művészetek pártolói, Nagy Mária és társa, Nagy Lizetta népművelő, a tárlatok kialakításakor a minőséget helyezik a középpontba, és céljuknak tekintik azt is, hogy a vidéken élőket, a képzőművészeteket kevéssé ismerőket is megszólítsák.
„Öt éve jártuk a Balaton-felvidéket azzal a céllal, hogy édesapám munkáinak helyet találjunk, amikor – 2006-ban – rátaláltunk erre a kis házra. A falu egykori óvoda épületének egyik terme, mintegy állandó kiállításként Nagy Gyula képeit őrzi – a képeket idővel tematikusan változtatjuk, hiszen a korán elhunyt festőművész óriási életművet hagyott maga után –, a másik két teremben és a folyosókon kortársak munkáit helyeztük el” – mondta lapunknak Nagy Mária.
Halála után nem sokkal, a Magyar Nemzeti Galériában állították ki 1976-ban a munkáit, majd a teljes hagyatékot felesége lakásában őrizték Várpalotán. Azóta egy-két kiállítást már rendeztek ugyan a városban, de végleges kiállítóhellyé a lovasi kis galéria vált. Az alapítványi formában működő szervezők nagy vállalkozásba fogtak, hiszen a művészet támogatását itthon még mindig kevés tehetős ember vagy cég vállalja, egy ilyen kis településtől pedig nem lehet elvárni, hogy támogassa a galériát.
„Mindentől függetlenek vagyunk megvetettük a lábunkat, de nem tudjuk egyelőre elérni, hogy folyamatosan nyitva tartó kiállítóhely legyünk. Nagyon sok képzőművész van a környéken, akik igénylik, hogy foglalkozzunk munkáikkal, és szándékunkban is áll helyet teremteni nekik” – fogalmazott Nagy Mária. Ottlétünkkor Mózes Katalin képeit tekinthettük meg, Somogyi Győző nem oly rég a huszáros képeit hozta el, a névadó Nagy Gyula itáliai képeiből önálló tárlat nyílt, Luzsicza Árpád festőművész és Lőrincz Zsuzsa szobrászművész is bemutatta már alkotásait a családias hangulatú lovasi kiállítóhelyen.
