Kultúra

Az első világháború hőseinek emelhetnek emlékművet

„A nemzet, amelyik jól ismeri történelmét, hosszú jövő elé nézhet”

Jelentette ki mindezt Rétvári Bence az „idei év legfontosabb kiállításán”. Az Új világ született - Európai testvérháború című, a Várkert Bazárban látható tárlat megnyitóján az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára kijelentette: a nemzet történelme kicsit olyan, mint a nemzet DNS-e.

új világ született lead
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (j3),Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (j2), L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára (j) és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke (b) az Új világ született - Európai testvérháború című, az első világháborúra emlékező kiállítás megnyitóján. MTI Fotó: Máthé Zoltán
Rétvári arra emlékeztetett: 1914 és 1918 között 661 ezer magyar katona esett el; ez a szám kétszerese a második világháborús veszteségnek, ehhez jött még a hadifoglyok és a sebesültek háromnegyed-háromnegyed milliós tábora.

Utalt annak a tanulságnak a fontosságára, hogy a huszadik század háborúi közül egy sem volt olyan, amelyben a résztvevők maradéktalanul elérték volna céljaikat. Arról beszélt: a nemzet történelme kicsit olyan, mint a nemzet DNS-e, hiszen ebből ismerhetjük meg a nemzet karakterét, az emberek gondolkodását, a társadalom összetételét. "Az a nemzet, amelyik ismeri és jól ismeri a történelmét, hosszú távú jövő elé tekinthet. De az a nemzet, amelyik elfeledi a történelmét, nem ápolja, nem ismeri meg, az hosszú távon nem néz nagy jövő elé" - fogalmazott Rétvári Bence, arra is utalva: napjaink azon kevés időszak közé tartozik, amely során objektíven tekinthetünk az első világháború eseményeire.

Az államtitkár szerint, ha Magyarország 1914-ben önállóan alakíthatta volna kül- és hadügyeit, akkor "másfajta határai és történelme lett volna Magyarországnak a huszadik században".

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az emlékbizottság vezetője levélben köszöntötte a rendezvényt. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy minden háborút másképp láttak a győztesek és a vesztesek, ahogy mindegyiket elátkozták azok, akiknek szerettei hősi halált haltak, "értünk és helyettünk". "A huszadik század lelkisége az önzés kiteljesedése egyéni és közösségi szinten, erkölcse pedig követi ezt a képletet: semmi sem tilos, ami nekem jó" - fogalmazott levelében a miniszter, utalva arra, hogy az ölés tilalmát a gyilkolás gépesítése váltotta fel, a hazugság pedig "megtermi a maga gyümölcsét", példaként hozva, milyen hamis adatokkal bizonygatták igazukat a Párizs környéki béketárgyalásokon az utódállamok.

L. Simon László, a Várnegyed fejlesztésének kormánybiztosa, a centenáriumi emlékbizottság tagja arról beszélt: az első világháború narratívája megváltoztathatatlannak tűnik, mégis megváltoztatandó, ha nehéz is egy deheroizált világban megértetni, hogy az elesettek hősök voltak.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a kiállítás főkurátora kiemelte: az első világháborút "még a XIX. század emberei vívták", zömük ezért sem tudta megfogalmazni, mi történt, hiszen fogalomkészletének része volt a becsület, a rend, az elhivatottság, a kötelesség, a fegyelem, a rang, a dicsőség, a méltányosság és a szánalom. "A száz évvel ezelőtti hétköznapok sokkal jobban hasonlítanak jelenünkre, mint azt gondolnánk" - fogalmazott, hozzátéve, az akkoriak "élményei" közül hiányzott viszont "a tömegben való megsemmisülés és kiszolgáltatottság nyomasztó érzése".