A reneszánsz Velence Madridban

Fernando Checa Cremades kurátor válogatásában látható az a kiállítás Madridban, a Thyssen-Bornemisza Múzeumban, amely a reneszánsz Velencében lezajlott festészeti forradalmat mutatja be. A kiállításon a festmények mellett szobrok, nyomatok és könyvek is helyet kapnak. A műtárgyak egy része magángyűjteményből érkezett, mások olyan közgyűjteményekből, mint a Velencei Akadémia, a firenzei Palazzo Pitti, a bécsi Kunsthistorisches Museum és a párizsi Louvre.

A tizenötödik században, amikor Konstantinápoly török kézre került, és a Serenissima is vereséget szenvedett a franciáktól, Amerika felfedezése pedig radikálisan rajzolta át a világ térképét, megkérdőjeleződött Velence világpolitikai szerepe. Ugyanakkor egyre-másra születtek a csodák a festők és az építészek keze nyomán – kialakult a velencei stílus és körvonalazódott a velencei szépségfogalom, amely markánsan különbözött a firenzeitől és a római­tól, utóbbi Raffaello és Michelangelo által formálódott. A velenceiek a „rajzos” firenzei iskolánál jóval nagyobb figyelmet fordítottak a festésmódra, a festékben mint anyagban rejlő lehetőségre.

Tiziano, Tintoretto, Veronese késői munkáinak nyomán – noha Vasari azt állította, hogy a rajzos festésmód az, amely alkalmas a fennkölt témák, a voltaképpeni idea megjelenítéséhez – így tehát kibontakozott egy másik festészeti iskola, amelynek képviselői már nem a valóság idealizált megjelenítését tűzték ki célul.
A több szekcióba rendezett tárlat első része Velence városát mutatja be, itt kapott helyet Jacopo de’ Barbari rajza, amely felülnézetből ábrázolja a korabeli Velencét, és itt mutatják be a korabeli dózsék
portréit is.

A kurátor Giorgione, Bernardino Licinio, Giovanni Cariani és Lorenzo Lotto képein mutatja be a fiatalférfi-képmások velencei változatait. Külön termet szenteltek a női portréknak, a Palma Vecchio, Tiziano és Veronese által teremtett nőideálnak. A tárlat a Tiziano-féle festészeti forradalom bemutatásával ér véget.
A kiállítás szeptember 24-ig tekinthető meg.