Az Ex Symposion folyóirat legújabb számában kollégák emlékeztek meg Keszthelyi Rezső életművéről, költészetének és szerkesztői munkájának jelentőségéről. A lap bemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották, ahol emlékestet is rendeztek a közelmúltban elhunyt írónak, amelyen felesége, Ladik Katalin is részt vett.
Keszthelyi Rezső nem politizált – de keményen ítélt (Forrás: Wikipédia)
A Petőfi Irodalmi Múzeum új évadjának első rendezvénye volt a Keszthelyi Rezső-emlékest, amelyen családtagok, barátok, tanítványok és kollégák méltatták a költőt, aki júniusban, nyolcvanhárom éves korában hunyt el.
A Szépírók Társaságának rendezvényén egyúttal az Ex Symposion folyóiratnak az idén megjelent, sorrendben immár kilencvenharmadik számát is bemutatták, amelyet még a szerző életében kezdtek el készíteni.
Keszthelyi Rezső író, költő, szerkesztő 1933-ban született Szolnokon. A középiskoláit Nagyváradon, Kecskeméten és Budapesten végezte, később újságíró lett. Az ELTE magyar–történelem szakán 1962-ben középiskolai tanári oklevelet is szerzett, ettől az évtől kezdve a Corvina Könyvkiadó, 1974-től 1993-ig a Magvető Könyvkiadó legendás szerkesztője volt. Többek között Apollinaire, Jacques Audiberti és Sartre fordítója. Első verseskötete 1969-ben jelent meg, az utolsó 2015-ben Emlék Kert címmel.
Az estet, amelyen Keszthelyi Rezső barátai emlékeztek meg a költőről, Józsa Márta és Ladányi István, a folyóirat két szerkesztője moderálta. Mint megtudhattuk, azért döntöttek úgy, hogy Keszthelyi Rezsőnek szentelnek egy számot, mert életművére eddig csak csendesen rezonált a magyar irodalom és kritika. „Azt nem tudhattuk, hogy a lapszám szerkesztése közben fog Rezső meghalni. Jó lett volna, ha egy szokványos lapszámbemutatót rendezhettünk volna, ahol itt ül köztünk Rezső, beleszól a beszélgetésbe, és olykor helyretesz minket” – mondták, majd azt is hangsúlyozták, hogy vannak további terveik is a költő életművével kapcsolatban, szeretnének egy emlékkönyvet összeállítani.
Keszthelyi Rezső feleségét, Ladik Katalint az eseményen külön köszöntötték nemrég kapott kitüntetése, a Lennon Ono Grant for Peace békedíja miatt. Ő a hallgatóságnak elmesélte, hogy egyelőre nem talált eddig kiadatlan kéziratokat férje hagyatékában, viszont rábukkant olyan recenziókra és lektori jelentésekre, amelyek még a nyolcvanas-kilencvenes években születhettek. Ezután felolvasta Keszthelyi Rezső Mozdulatlan eltűnés és Tűröm című versét, illetve egyik saját költeményét is. Az emlékest központi témája Keszthelyi Rezső költőként való méltánytalan mellőzöttsége volt. „Hunyjuk le a szemünket szégyenünkben, hogy így engedtük el” – hangzott Gyukics Gábor költő visszaemlékezése. Széky János abszolút költőnek és abszolút prózaírónak nevezte Keszthelyit. András Sándor úgy fogalmazott, hogy Keszthelyi Rezső költészete egyedülálló a magyar líra spektrumában. Az Ex Symposion új számában egyébként olvasható egy interjú is, amelyben Györe Balázs még Keszthelyi Rezsővel beszélgethetett. „Az ő különlegessége az, hogy nem ismerték el” – mondta Györe Balázs, miután felidézte a költővel való megismerkedésének történetét. Tábor Ádám szintén barátságuk kezdeti pillanatait mesélte el, majd Keszthelyi Rezső költészetéről beszélt, amely szerinte egyszerre volt teljesen elvont és teljesen konkrét. „Ha francia író lett volna, biztos, hogy nagy hatást gyakorol, és ismert költővé válik” – mondta. Báthori Csaba hangsúlyozta, hogy Keszthelyi Rezső milyen jelentős költőket segített elindítani a pályán szerkesztőként, miközben saját verseit eldugta. „A mai magyar költészet és költői próza legnagyobb ismeretlen szerzője volt” – jelentette ki. Géczy János azt mondta, fiatal költőként számára két fontos szerkesztő volt: Mátis Lívia és Keszthelyi Rezső. Mányoki Endre Keszthelyi költészetének képzőművészettel való kapcsolatát emelte ki, Petőcz András pedig
A por természetrajza című versét olvasta fel, amelyben a költővel való találkozását örökítette meg. Az emlékezést Lantos László Tricepsz és Falcsik Mari zárta. „Nem politizált, csak keményen ítélt” – vallották.
Keszthelyi Rezsőt családtagjai és barátai a tengerben helyezték végső nyugalomra. Ladik Katalin zárszóként annyit mondott, hogy a víz körforgása szerint férjének most ott kell lennie mindenhol, mert „ami lent van, az fent is van”.
