„A legnagyobb tömeggyilkosságra emlékeztetni kell”

„Soha el nem múló kötelességünk emlékeztetni az emberiség történetének legnagyobb tömeggyilkosságára” – fogalmazott Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára a megnyitón. A politikus hozzátette: nem feledhető az sem, hogy mindezt a kommunista ideológia jegyében követték el. A Gulág táboraiban becslések szerint mintegy húszmillió ember vesztette életét.

című vándorkiállítást a Budapest Főváros Levéltárában. MTI Fotó: Kovács Tamás

A legtöbb magyar foglyot 1944 ősze és 1945 tavasza között vitték el, összesen mintegy 600-800 ezer embert, akiknek közel fele, több mint háromszázezer ember soha nem térhetett haza. A táborrendszer részben ingyen munkát biztosított a szovjet államnak, de azt a célt is szolgálta, hogy bizonyos régiókban megváltoztassa az etnikai viszonyokat, így például Kárpátalján, vagy Erdélyben, ahonnan főként a magyarokat és németeket hurcolták el – mondta az államtitkár. A táborokból 1947-ben elengedtek több mint százezer magyart, de a többségük csak Sztálin halála után, 1953 és 1956 között térhetett haza. A kommunizmus és a fasizmus éles ellentétben állt egymással, ám a módszerek hasonlóak voltak. Ideje, hogy hasonló mércével is mérjék világszerte – vélekedett Íjgyártó István.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója elmondta: a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája volt a málenkij robot, a civilek 1944-45-ös Szovjetunióba hurcolása. A történelem során a hadifogság a háborúk természetes velejárója volt, de a civilek kényszermunkára kényszerítése éveken át otthonuktól távol nem tekinthető ilyennek. A második világháború végén azonban a Kárpát-medencében szinte minden népet sújtott a málenkij robot, és évtizedekig hallgatni kellett róla. A Gulág-emlékév és a kiállítás célja emlékeztetni azokat is, akiknek kellene, hogy legyen bűntudatuk, de nem mindig van – jegyezte meg Szakály Sándor.

Kovács Emőke, a Gulág-emlékév szakmai vezetője elmondta: a kormány az eseménysorozatot 2017 februárjáig meghosszabbította. Különösen örvendetes, hogy a szakmai rendezvények mellett sok száz civil pályázó és határon túli szervezet is bekapcsolódott az emlékév munkájába, a részükre újabb pályázatokat írnak ki. Az emlékév eseményeiről a www.beszedesmult.hu honlapon lehet tájékozódni.

Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke, korábbi fideszes országgyűlési képviselő, akinek szüleit a világháború végén egy évtizedre a szibériai Kolimára deportálták, a rendezvényen szóvá tett: a Szovjetunióba hurcolt százezreknek máig nincs központi emlékhelye Magyarországon. Szerinte az emlékhely felállítására a legmegfelelőbb hely a Szabadság tér lenne. Ha ott lehet az elkövetők emlékműve – mondta a szovjet hősi emlékműre célozva –, akkor ott lehet az áldozatoké, az elhurcoltaké is.

A Budapesti Főváros Levéltárának aulájában megnyílt kiállítás a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Károli Gáspár Református Egyetem, az Akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontja és a Veritas Történetkutató Intézet szakmai együttműködésével jött létre.