Oravecz Imre családregény-folyama több generáció sorsán át mutatja be a magyar parasztság történetét, miközben az ember létezésbe vetettségéről, életnek és halálnak való kiszolgáltatottságáról is szól. A sorozat új összefoglaló címmel, A rög gyermekei trilógiaként kerül az olvasókhoz, a nemrég megjelent Ondrok gödre után érkezik a Kaliforniai fürj, a harmadik rész pedig az Ókontri lesz.
Első látásra sokban különbözik a korábbi kiadástól Oravecz Imre családregényfolyamának újból kiadott első része: az Ondrok gödre először 2007-ben jelent meg, azonban most a Magvető új összefoglaló címmel kiegészítve adja ki a sorozatot. Így a kötet már A rög gyermekei trilógia első tagjaként látott napvilágot, eltűnt tehát a korábbi alcím, amely Az álom anyaga volt. Ezt annak idején sok kritika érte, mivel nem illett a realista regényhez, amelynek elbeszélésmódja szikár, története, narrációja pedig nélkülöz minden valóságtól elrugaszkodott témát. Az új sorozatcím jobban közvetíti a könyvek tartalmát, a paraszti élet földhöz kötődését, a mű egyszerű, közvetlen beszédmódját. A kötet új borítóján egy gőz-cséplőgép szerepel, amely a történet egyik szimbolikus eleme, a parasztság fejlődési lehetőségeinek jelképe.
A Szajlán élő szerző önéletrajzi elemekből, saját családjának és falujának történetéből is építkezhetett a regény megírásakor, amely az Árva-had több nemzedékének életét s azzal párhuzamosan a felszabadított jobbágyság sorsát, a földművelés fejlődését és a paraszti életmód kilátástalanságát dolgozza fel. A mű központi eleme a térség, amelyben a cselekmény játszódik, Ondrok gödre Oravecz költészetének és prózájának meghatározó, már-már mitikus tere: „Szajla Heves megyében van, a Mátra lábában. A hegység déli peremét Mátraaljának hívják, északon viszont, mint minden rendes hegynek, lába van. A Mátra lába hivatalosan dombság, része a Heves–Borsodi-dombságnak, valójában azonban ez is hegység”. Itt fekszik az Árva-család tagjainak generációról generációra öröklődő földje, életük színtere. Sors, tér és identitás ebben a regényben elválaszthatatlan fogalmak, a mű egyik alapállítása, hogy a „parasztember mély kapcsolatban áll a vidékkel, amelyen született”.
Az Ondrok gödre – amely három nemzedék történetét meséli el a kiegyezéstől a millenniumig – leginkább az apa-fiú kapcsolatról és a férfilét nehézségeiről szól. Sokakhoz hasonlóan az Árva-had is a jobbágyság felszabadítása után kapott lehetőséget arra, hogy saját birtokán dolgozva teremtse meg saját életfeltételeit. Ez a történet az ezt követő nemzedékek sorsát örökíti meg: a könyv azzal indul, hogy Árva János átveszi, majd fejleszteni kezdi az apjától örökölt földeket, aztán családot alapít. A regény az ő útját és öregedését követve, elsőszülött fiának, Istvánnak a felnövéséig és Amerikába emigrálásáig tart. Ebből fakadóan a mű központi felvetései közé tartozik a hagyomány és újítás, az egyéni és a társadalmi felelősség, a közösség és az individuum érdekeinek ellentéte.
Oravecz könyve parasztregény, ám sok szempontból megújítja a Mikszáth vagy Móricz által teremtett népi irodalmi tradíciókat. Elbeszélésmódja érzelemmentes, leíró jellegű, sokszor a végletekig naturalista.
Narrátora omnipotens; felülről szemléli az egyén életét, a családot ért szerencséket vagy sorscsapásokat, nem helyezkedik bele szereplőinek nézőpontjába, nem csak a jelenükkel, de a jövőjükkel is tisztában van. Olykor pedig az elbeszélő saját világnézete is kitűnik a szövegből, az elmesélt történet emellett időnként az életről szóló általános megállapításokból bontakozik ki.
Elődeivel ellentétben Oravecz szabadon ír olyan témákról is, amelyeket a korábbi parasztábrázolások elkerültek, például a testi szerelemről, amelyet érzékletesen, mégis a szövegkörnyezetbe illeszkedő tárgyilagossággal, az élet természetes részeként ábrázol. Szereplői felett gyakran mond ítéletet, jó és rossz tulajdonságaikat azonban igyekszik objektíven megragadni, érvekkel alátámasztani és lehetséges előzményekkel magyarázni. Az író fogalomhasználatában gyakran felbukkannak régi kifejezések és tájszavak, ez is hozzátesz a regény autentikus, történelemhű kifejezésmódjához.
Nem csak egy parasztcsalád mindennapjairól szól, hanem azon keresztül az értelmes élet megteremtéséről, az idő múlásáról és a generációk közötti ellentétekről is. Árva János egész életében azon munkálkodik, hogy megteremtse gyerekei számára a jövőt, hogy annyi földet és vagyont halmozzon fel, amiből a következő nemzedék is meg tud élni, még akkor is, ha a nagybirtok felaprózódik. Élete kizárólag munkával, a családjáért meghozott áldozatokkal telik, közben azonban nem képes kifejezni gyermekei és felesége iránti szeretetét, így szülőként végül kudarcot vall, legidősebb fia egészen Amerikáig menekül az apai szigor elől. Felnő egy új nemzedék, amely többet akar, mint dolgozni egy életen át, közben azonban felvetődik a kérdés: mi lesz mindazzal, amit az elődök már megteremtettek, és vajon visszatérhet-e az, aki egyszer elment?
