Velencei tükrök, télikert, uralkodók által látogatott báltermek: a Petőfi Irodalmi Múzeumnak helyet adó Károlyi-palota tereit átjárja a történelem. Amellett, hogy a klasszicista épület évtizedeken át otthont adott az arisztokrata családnak, itt születtek meg a reformkor nagy gondolatai, és itt vendégeskedett első magyarországi látogatásakor Mária Terézia is. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából Komáromi Csaba, a múzeum levéltárának vezetője mesélte el a palota viszontagságos történetét.
A palota egykor irodalmi szalonnak is otthont adott, amelybe Vörösmarty is járt, később bálok helyszíne lett (Fotó: Fortepan)
A Károlyi-palota története még a 17. századra nyúlik vissza. A klasszicista stílusú épületben, amely most a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont, sok híres ember megfordult az évszázadok során: főúri családok sarjai, irodalmi személyiségek, Magyarország politikai életének alakítói, sőt még uralkodók is. A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat alkalmából a hétvégén ingyenesen lehetett körbejárni a palota díszes termeit, szalonjait, könyvtárát és a volt Károlyi Nemzetiségi Levéltár eredeti bútorokkal berendezett helyiségeit. A palotatörténeti sétán Komáromi Csaba, a múzeum levéltárának munkatársa avatta be a látogatókat a Károlyi család évszázadokat átívelő, izgalmas történetébe.
A palota és a hozzá tartozó Károlyi-kert – amelyet egy másik bejárat felől lehet megközelíteni – három holdat tesz ki. A belváros szívében, az Egyetem térnél, az egykori „Urak utcáján” található területet már a török hódoltság utáni első telekösszeírásnál számba vették. A ma is látható épület alapja egy barokk emeletes ház volt, amelyet az évszázadok során számos alkalommal átalakítottak. Elsőként a Wilfersheimek, majd a Barkóczyak tulajdona volt, 1768-ban vásárolta meg Károlyi Antal gróf, aki szerette volna a család székhelyét Nagykárolyból az ország szívébe áthelyezni. Az épület ettől kezdve százötven évig volt a családé. A palotát Antal halála után egyetlen fia, József gróf örökölte, neki azonban hat gyermeke is született, így az apa által felhalmozott vagyont – amely az Esterházyaké után a második legnagyobb volt – fel kellett osztani. A pesti birtokot a legkisebb fiú, György gróf vásárolta meg bátyjaitól, s nagyszabású felújításokba kezdett 1832-ben. Az épület ma is látható udvari homlokzata ennek az átalakításnak az emlékét őrzi.
Mint azt Komáromi Csaba elmondta, a palota északi szárnyában eredetileg grófi lakószobák voltak, a középső rész Károlyi György rezidenciájának és bibliotékájának adott helyet – ahogyan most is könyvtár van benne –, a déli szárnyban pedig a cselédek, valamint a vendégek laktak. A családnak ezen felül két, húsz-húsz ló számára fenntartott istállója is volt. A levéltár vezetője a sétán azt is elárulta, hogy az épületet utoljára 2000-ben újították fel, ekkor alakították ki az udvar alatt található könyvtári raktárt is, amelyben most az írói hagyatékokat őrzik. Az épület titkaihoz az is hozzátartozik, hogy a felújítási munkálatok során középkori temetőt találtak a földben, a terület minden bizonnyal Mátyás egyik vadaskertje lehetett.
„Hazánk egyik legnagyobb klasszicista műemlékében járunk” – magyarázta Komáromi Csaba a palota grandiózus lépcsőházában, amelyet a család kérésére Mayenhoffer András épületmester alakított át a korábbinál kétszer akkorára. A vaskorlát és a vasszerkezetű világítótető után a bálterem aranyozott díszítéseit nézhettük meg. Mint megtudtuk, a Károlyiak híresen nagy bálokat rendeztek a reformkorban. A palota barokk díszeit Anton Pius Riegel osztrák építész kezdte el elbontani jó pénzért, de a munkálatokat Heinrich Koch fejezte be. Az épület külső és belső átalakításában egyébként Pollack Mihály, valamint az akkor még csak inasként dolgozó Ybl Miklós is részt vett.
Az épület alapja egy lakóház volt, amit számtalanszor átalakítottak (Fotó: Fortepan)
Károlyi György a reformkori nemzedék neves, ám mára „méltatlanul elfeledett magyar főura volt”, Wesselényi Miklós és Széchenyi István barátja. Komáromi Csaba azt is elmesélte, hogy József nádor – aki nem nagyon szeretett a királyi palotában lakni – gyakran vendégeskedett a Károlyi családnál. „Fontos kérdéseket feszegettek ebben a teremben” – magyarázta a séta vezetője, és azt is elárulta, hogy Ferenc József és VII. Edward brit uralkodó is bálozott itt. Korábban pedig, 1751-ben Mária Terézia és férje, I. Ferenc német-római császár is vendégeskedett a palotában első hivatalos magyarországi látogatása alkalmával. A palotatörténeti sétán a látogatók megnézhették a „vörös termeket” is, azaz a XVI. Lajos stílusában berendezett – sajnos, nem eredeti, de rekonstruált – vörös damaszttapétával borított szalonokat, majd beleshettek az egykori grófnői lakosztályba is. Károlyi György 1836-ban vette feleségül a gazdag felvidéki földesúr lányát, Zichy Karolinát, s hat gyermekük született. A grófi párnak az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepe miatt kellett elválnia: Karolina Nyugat-Európába kényszerült, amiért koszorús hintón mentek Kossuth Lajos elé a harcok után. A Károlyi családra akkora pénzbüntetést róttak ki, hogy csak négy részletben tudta kifizetni. A szabadságharc során egyébként Josip Jellačić horvát bán főhadiszállása volt a palota, majd Haynau báró költözött be az épületbe. György gróf sógora, Batthyány Lajos is itt töltötte szabad életének utolsó napjait – a legendák szerint szerelem fűzte Zichy Karolinához –, 1849. január 8-án a palotában tartóztatták le.
A séta vége felé Komáromi Csaba a Bártfay László Termet mutatta meg: Bártfay a gróf titkára volt, s nevéhez a kor egyik legjelentősebb irodalmi szalonja fűződik, ahol mások mellett Vörösmarty, Kazinczy, Kölcsey és Deák is rendszeres látogató volt. Végül a palota télikertjét, illetve a „grófi lakosztály szívét”, a család egykori könyvtárát nézhettük meg. György után a palotát fia, Károlyi Gyula örökölte, aki vagyonát aztán első házasságából született fiára, Mihályra hagyta. A korán árvaságra jutott gróf le akarta bontatni a palotát, ám a közfelháborodás és újdonsült felesége, Andrássy Katinka miatt végül inkább korszerűsíttette a műemléket: hat fürdőszobával, autógarázzsal és központi fűtéssel tették komfortosabbá az épületet. Mihály első világháborúban betöltött politikai szerepe miatt a család 1919-ben emigrációba vonult, majd felségárulási és hazaárulási per indult ellenük, amelynek következtében elvesztették vagyonukat. Az épületben végül a Fővárosi Képtár kapott helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1957-ben költözött be a palotába.
A palota és a hozzá tartozó Károlyi-kert – amelyet egy másik bejárat felől lehet megközelíteni – három holdat tesz ki. A belváros szívében, az Egyetem térnél, az egykori „Urak utcáján” található területet már a török hódoltság utáni első telekösszeírásnál számba vették. A ma is látható épület alapja egy barokk emeletes ház volt, amelyet az évszázadok során számos alkalommal átalakítottak. Elsőként a Wilfersheimek, majd a Barkóczyak tulajdona volt, 1768-ban vásárolta meg Károlyi Antal gróf, aki szerette volna a család székhelyét Nagykárolyból az ország szívébe áthelyezni. Az épület ettől kezdve százötven évig volt a családé. A palotát Antal halála után egyetlen fia, József gróf örökölte, neki azonban hat gyermeke is született, így az apa által felhalmozott vagyont – amely az Esterházyaké után a második legnagyobb volt – fel kellett osztani. A pesti birtokot a legkisebb fiú, György gróf vásárolta meg bátyjaitól, s nagyszabású felújításokba kezdett 1832-ben. Az épület ma is látható udvari homlokzata ennek az átalakításnak az emlékét őrzi.
Mint azt Komáromi Csaba elmondta, a palota északi szárnyában eredetileg grófi lakószobák voltak, a középső rész Károlyi György rezidenciájának és bibliotékájának adott helyet – ahogyan most is könyvtár van benne –, a déli szárnyban pedig a cselédek, valamint a vendégek laktak. A családnak ezen felül két, húsz-húsz ló számára fenntartott istállója is volt. A levéltár vezetője a sétán azt is elárulta, hogy az épületet utoljára 2000-ben újították fel, ekkor alakították ki az udvar alatt található könyvtári raktárt is, amelyben most az írói hagyatékokat őrzik. Az épület titkaihoz az is hozzátartozik, hogy a felújítási munkálatok során középkori temetőt találtak a földben, a terület minden bizonnyal Mátyás egyik vadaskertje lehetett.
„Hazánk egyik legnagyobb klasszicista műemlékében járunk” – magyarázta Komáromi Csaba a palota grandiózus lépcsőházában, amelyet a család kérésére Mayenhoffer András épületmester alakított át a korábbinál kétszer akkorára. A vaskorlát és a vasszerkezetű világítótető után a bálterem aranyozott díszítéseit nézhettük meg. Mint megtudtuk, a Károlyiak híresen nagy bálokat rendeztek a reformkorban. A palota barokk díszeit Anton Pius Riegel osztrák építész kezdte el elbontani jó pénzért, de a munkálatokat Heinrich Koch fejezte be. Az épület külső és belső átalakításában egyébként Pollack Mihály, valamint az akkor még csak inasként dolgozó Ybl Miklós is részt vett.
Az épület alapja egy lakóház volt, amit számtalanszor átalakítottak (Fotó: Fortepan)Károlyi György a reformkori nemzedék neves, ám mára „méltatlanul elfeledett magyar főura volt”, Wesselényi Miklós és Széchenyi István barátja. Komáromi Csaba azt is elmesélte, hogy József nádor – aki nem nagyon szeretett a királyi palotában lakni – gyakran vendégeskedett a Károlyi családnál. „Fontos kérdéseket feszegettek ebben a teremben” – magyarázta a séta vezetője, és azt is elárulta, hogy Ferenc József és VII. Edward brit uralkodó is bálozott itt. Korábban pedig, 1751-ben Mária Terézia és férje, I. Ferenc német-római császár is vendégeskedett a palotában első hivatalos magyarországi látogatása alkalmával. A palotatörténeti sétán a látogatók megnézhették a „vörös termeket” is, azaz a XVI. Lajos stílusában berendezett – sajnos, nem eredeti, de rekonstruált – vörös damaszttapétával borított szalonokat, majd beleshettek az egykori grófnői lakosztályba is. Károlyi György 1836-ban vette feleségül a gazdag felvidéki földesúr lányát, Zichy Karolinát, s hat gyermekük született. A grófi párnak az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepe miatt kellett elválnia: Karolina Nyugat-Európába kényszerült, amiért koszorús hintón mentek Kossuth Lajos elé a harcok után. A Károlyi családra akkora pénzbüntetést róttak ki, hogy csak négy részletben tudta kifizetni. A szabadságharc során egyébként Josip Jellačić horvát bán főhadiszállása volt a palota, majd Haynau báró költözött be az épületbe. György gróf sógora, Batthyány Lajos is itt töltötte szabad életének utolsó napjait – a legendák szerint szerelem fűzte Zichy Karolinához –, 1849. január 8-án a palotában tartóztatták le.
A séta vége felé Komáromi Csaba a Bártfay László Termet mutatta meg: Bártfay a gróf titkára volt, s nevéhez a kor egyik legjelentősebb irodalmi szalonja fűződik, ahol mások mellett Vörösmarty, Kazinczy, Kölcsey és Deák is rendszeres látogató volt. Végül a palota télikertjét, illetve a „grófi lakosztály szívét”, a család egykori könyvtárát nézhettük meg. György után a palotát fia, Károlyi Gyula örökölte, aki vagyonát aztán első házasságából született fiára, Mihályra hagyta. A korán árvaságra jutott gróf le akarta bontatni a palotát, ám a közfelháborodás és újdonsült felesége, Andrássy Katinka miatt végül inkább korszerűsíttette a műemléket: hat fürdőszobával, autógarázzsal és központi fűtéssel tették komfortosabbá az épületet. Mihály első világháborúban betöltött politikai szerepe miatt a család 1919-ben emigrációba vonult, majd felségárulási és hazaárulási per indult ellenük, amelynek következtében elvesztették vagyonukat. Az épületben végül a Fővárosi Képtár kapott helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1957-ben költözött be a palotába.
