Ötven év után is az ösztöneikben bíznak leginkább a U2 tagjai. Új albumuk, a Carnaval de Luz a világ szorongásával a zene felszabadító erejét állítja szembe, miközben Dolly Parton utolsó énekfelvételét is megőrzi. Bono és társai a közös munkáról, a barátságról és a megszólalás szabadságáról is beszéltek.
A U2 legemlékezetesebb dalai gyakran felháborodásból vagy hirtelen támadt ihletből születtek. A Pride és a Sunday Bloody Sunday indulata, a One vagy a Sometimes You Can’t Make It On Your Own személyessége egyaránt azt mutatja, milyen erő rejlik a zenekar ösztönös döntéseiben.
Amikor viszont túlgondolják az irányt, az eredmény könnyen félresiklik. A grunge és a hiphop házasításával kísérletező, 2009-ben megjelent Get On Your Boots például Larry Mullen Jr. dobos szerint „katasztrofális választás” volt.
Ehhez képest biztató fordulatot jelentett, hogy 2026 elején az együttes két, a zaklatott világ eseményeire közvetlenül reagáló középlemezzel jelentkezett.
A Days of Ash sürgető, haragos hangon szólt többek között Renee Good amerikai állampolgár lelövéséről, akivel az amerikai bevándorlási és vámhatóság, az ICE egyik tisztje végzett. Megidézte Odeh Hathaleen palesztin aktivista halálát is, akit a vád szerint egy izraeli telepes ölt meg. Yinon Levy ellen gondatlan emberölés miatt emeltek vádat; közölte, hogy a bíróság előtt küzd majd ártatlansága bizonyításáért.
A második kiadvány, az Easter Lily elmélyültebb hangot ütött meg. Azt vizsgálta, vajon a hit és a barátság elegendő kapaszkodót kínál-e a nehéz időkben. A két lemez az együttes korai, posztpunkos lendületét kapcsolta össze a nyolcvanas évek végére kiforrott dallamvilággal.
„Úgy adtuk ki ezeket a középlemezeket, hogy senkinek sem szóltunk” – mesélte Bono. „A menedzsmentünk, a kiadónk mind azt mondta: »Ezt nem tehetitek meg, az emberek észre sem fogják venni.«”
„Mi pedig azt feleltük: »Nem bánjuk. Nem kell minden mögé hatalmas felhajtás.«”
„És ez igazán szép volt. Akiknek szerettük volna, hogy feltűnjön, azok észrevették.”
Ez jelentős változás attól a zenekartól, amely a 2000-es All That You Can’t Leave Behind albumot még négy olyan férfi lemezeként jellemezte, akik „újra megpályázzák a világ legnagyobb zenekarának állását”. Ugyanez az együttes 2014-ben ötszázmillió felhasználó iTunes-könyvtárába juttatta el a Songs of Innocence-t – olyan túlkapásként emlegetett akcióval, amelyért Bono azóta is újra és újra bocsánatot kér.
A Carnaval de Luz körül visszafogottabb a felhajtás. Természetesen most is érkeznek díszdobozos kiadások és különféle bakelitváltozatok, készült koncertfelvétel a BBC Two számára, és néhány interjút is adtak. A zenekar azonban minden korábbinál inkább szeretné, ha a dalok beszélnének helyettük.
Az új album a két középlemez párdarabja és ellensúlya. Zenei fesztiválok önfeledt éjszakái ihlették, és a szorongás helyére azt állítja, amit Bono „dacos örömnek” nevez.
Az If The World Is at War, We Better Not Be sodró ballada, a Superficiality csengő gitárjai pedig derűvel kísérik Bono kijelentését: „a hírek nem törhetnek meg bennünket”.
„Nem akartuk, hogy lehúzzanak a sötét felhők vagy a mélabú” – magyarázta Adam Clayton basszusgitáros.
„A hetvenes évek közepe óta arról szólt az utunk, hogy mindenkinek több szabadsága és lehetősége legyen: alkosd meg a saját szabályaidat, bontsd le, ami haszontalanná vált. Most mintha olyan időszakban élnénk, amikor mindezt fenyegetik és támadják.”
„Világossá akartuk tenni, hogy nem hagyjuk elrabolni az örömünket.”
Bono a tavalyi felvételek idején még „a jövő hangzásának” kereséséről beszélt. The Edge gitáros pedig Jo Whiley-nak, a BBC Radio 2 műsorvezetőjének úgy fogalmazott: „sci-fi ír folk” készül.
Az eredmény mindeközben félreismerhetetlenül U2. A nyitódal, a Go (Carnaval de Luz) elektronikus lüktetése a kilencvenes évek kísérletező korszakát idézi, a Silencio érdes gitártémái pedig a 2004-es Vertigo örökösei.
A folkos elképzelés leginkább a záró Tornban maradt jelen. A Dolly Partonnal készült duett különleges jelentőséget kapott: ez lett a countryénekesnő utolsó rögzített énekfelvétele. Parton augusztus 25-én, nyolcvanéves korában hunyt el.
Bono szokatlan ajándékkal kezdte az együttműködés előkészítését: születésnapjára dudát küldött az énekesnőnek. Parton kíváncsivá vált, és beleegyezett, hogy meghallgatja a demókat.
„Volt néhány folkdalunk, amelyeken dolgoztunk, az egyiknek Lifelong volt a címe, és emlékszem, azt mondta: »Tudod, ez nekem egy kicsit túlságosan ír«” – idézte fel Bono.
„Aztán azt mondta: »Nézd, elkezdtem egy Torn című dalt. Oda vihetitek, ahová akarjátok, és lehet, hogy tetszeni fog, amerre elviszitek.«”
„És tetszett neki.”
Parton eredeti szövege egy két férfi között őrlődő nőről szólt. A U2 azonban a Snow Patrolból ismert Johnny McDaid segítségével a családokat szétszakító politikai ellentétek történetévé formálta.
„A fivérek idegenné válnak / És a fiúk megtagadják nevüket / Valaki mindenképpen veszít / És minden szív megszakad.”
Parton júniusban énekelte fel a szólamát, kevesebb mint három hónappal a halála előtt.
„Tudtuk, hogy beteg, de fogalmunk sem volt arról, hogy ez lesz az utolsó énekfelvétele” – mondta Bono.
„Ez valódi sokk volt. Nekünk azért, mert együtt dolgoztunk vele, de mindenkinek az volt, aki szereti a zenét.”
„Emlékszem, Michael Stipe-pal ültem egy autóban, amikor megérkezett a hír, és ő valósággal összeroskadt, zokogni kezdett. Egyszerűen nem tudta elhinni.”
„Valószínűleg Dolly Parton az egyetlen dolog, amiben most az egész világ egyet tud érteni. Akár meleg vagy, akár heteroszexuális, konzervatív vagy liberális, ő készen állt arra, hogy szárnyalni engedjen a koncertjén.”
Másféle női jelenlét hatja át a negyedik számot, a Rosalíának ajánlott The Mirror Makert. Bono a katalán világsztár Lux turnéjának hatására írta a dalt, amelyben az örvénylő égbolt a világ újbóli elvarázsolódását tárja fel.
„Általában halottnak kell lenned vagy börtönben kell ülnöd ahhoz, hogy dalt írjunk rólad” – nevetett. „De ő egy női erőtér. Egyfajta transzcendens, eksztatikus zenész.”
A szerzemény Rosalía tudta nélkül készült. Bono csak utólag hívta fel az énekesnőt, hogy némi szorongással a jóváhagyását kérje.
„Kínos lehetett volna, ha nagyon, de nagyon utálja” – mondta. Tréfásan hozzátette: akkor kénytelen lett volna úgy tenni, mintha a dal az Itáliában remeteként élő Szent Rozáliáról szólna.
Jacknife Lee producer szerint a The Mirror Maker 196 változaton ment keresztül, mire a zenekar elégedett lett vele. A tökéletesség keresését tehát mégsem engedték el teljesen.
„Az album korai munkálatai időnként elképesztően inspirálóak voltak, máskor meg egyáltalán nem voltak jók” – ismerte el The Edge. Szerinte valamiféle makacs kitartás akadályozza meg őket abban, hogy feladják.
„Ez a zenekar egyszerűen könyörtelen” – értett egyet Bono. „Ez presztízsharc.”
„Ez a legfrusztrálóbb az egészben” – tette hozzá Mullen. „Mindig emlékeztet rá, mennyire képtelen vagyok megcsinálni azokat a dolgokat, amelyeket mások könnyűnek találnak.”
„Nekünk ez mindig kihívás volt, és ettől olyan különlegesek azok a pillanatok, amikor működik. Ezért hajszolod tovább, és ezért maradsz egy zenekarban.”
A U2 hosszú történetéhez azonban más is kell. Bono, The Edge, Adam Clayton és Larry Mullen Jr. kapcsolata az ötven évvel ezelőtti dublini iskolásévekig nyúlik vissza. Előbb barátok, és csak azután világsztárok.
A BBC interjújának helyszínén, egy korai koncertjeiknek is otthont adó bingóteremben családias a hangulat. Mullent azzal ugratják, hogy 1976-ban slaggal kergette el a szülei házának falára felmászó rajongókat. Zenei szenvedélyeikről ugyanolyan élénken beszélnek, mint régen.
„Minden négytagú zenekar a Beatles akar lenni” – vallotta be Bono.
A barátság kereskedelmi és kritikai sikereken, kudarcokon, valamint súlyos egészségi nehézségeken is átsegítette őket. Bono sérülése miatt 2010-ben amerikai turnéjukat kellett elhalasztaniuk, Mullen pedig nyaki problémái következtében maradt távol a 2023–2024-es Las Vegas-i koncertsorozattól.
A dobosnak az orvosok a visszavonulást javasolták. Egy kockázatos műtét után azonban visszatért a hangszeréhez, és új játéktechnikát alakított ki, hogy elkerülje a további károsodást.
Elszántságát jövőre nagyszabású nemzetközi stadionturné teszi próbára. A londoni Tottenham Hotspur Stadionban júniusban négy koncertet terveznek.
Az amerikai fellépések kapcsán Ed Sheeran turnéjának vitája is szóba került. Egyes helyszínek tulajdonosai nyomást gyakoroltak az énekesre, hogy palesztinpárti megszólalásai miatt mondja le előzenekara, Macklemore szereplését.
„Teljes mértékben támogatjuk Macklemore jogát ahhoz, hogy művészként elmondja, amit el akart mondani” – jelentette ki The Edge.
„Nem gondolom, hogy Edet démonizálni kellene. Nagyon nehéz helyzetben volt. De elismeréssel gondolok azokra a fiatal előadókra, akik úgy döntöttek, kiszállnak a turnéjáról.”
„Egy művész szólásszabadsághoz való jogáért álltak ki, és azt hiszem, mindenekelőtt erről van szó.”
A gitáros felidézte, hogy a U2 is többször vállalt kockázatot politikai megszólalásaival. Amikor Arizona kormányzója 1987-ben eltörölte a Martin Luther King-napot, Bono halálos fenyegetéseket kapott arra az esetre, ha az államban elénekli a King meggyilkolását feldolgozó Pride (In the Name of Love) című dalt.
Mégis előadták. Bono lehunyta a szemét, lövésre számítva.
„A versszak végén felnéztem, és nyilvánvalóan nem voltam halott” – mesélte később a Mojo magazinnak. „De nem csak erről volt szó… Adam Clayton ott állt előttem.”
1998-ban, egy televízióban is közvetített santiagói koncerten Augusto Pinochet chilei diktátort bírálták. Az este végén az 1973-as puccs áldozatainak édesanyáit hívták színpadra, akik egymás után mondták mikrofonba gyermekeik nevét.
„Sokkal okosabb és számunkra kedvezőbb lett volna hallgatni” – mondta The Edge. „De művészileg szükséges volt, és egyszerűen azt mondtuk: »Nem tehetjük meg, hogy ezt ne tegyük meg.«”
Macklemore ügyére visszatérve hozzátette: „Lehetnek nézeteltéréseink a palesztinpárti mozgalom egyes tagjaival, de az alapelvekben teljesen egyetértünk. Teljesen egyetértünk abban, hogy ami Gázában történik, az lelkiismerettel összeegyeztethetetlen, és hogy egy gyermek élete egyformán értékes, függetlenül attól, milyen háttérből származik.”
Izrael a Hamász vezette, 2023. október 7-i támadásra válaszul indított katonai hadjáratot Gázában. A dél-izraeli támadásban mintegy 1200 embert öltek meg, 251-et pedig túszul ejtettek. A Hamász irányítása alatt működő gázai egészségügyi minisztérium közlése szerint az izraeli hadműveletek során több mint 73 780 ember halt meg; a tárca adatait az ENSZ megbízhatónak tekinti.
Mullen ugyanolyan határozottan fogalmazott a megszólalás szabadságáról, mint zenésztársa.
„Zenekarként harcolni fogunk azért, hogy elmondhasd a véleményedet, amíg az nem uszít erőszakra” – jelentette ki.
„Akkor is, ha nem értünk vele egyet vagy nem tetszik nekünk, senkinek – sem milliárdosnak, sem koncertszervezőnek, sem tulajdonosnak – nincs joga bárkit cenzúrázni.”
„Bennünket pedig egészen biztosan nem fognak cenzúrázni. Soha.”
