A Fővárosi Nagycirkusz a HOUDINI 100 és a TRIP közös produkciójában október 30-án mutatja be a magyar származású szabadulóművész halálának centenáriuma alkalmából a Houdini – Két óra az örökkévalóságtól című összművészeti produkcióját Magács László rendezésében. Az előadáson lélegzetelállító artistamutatványok: gurtni- és silk-produkciók, zsonglőrök mellett David Merlini több emlékezetes szabadulása is látható. A rendezőt és a szabadulóművészt, Houdini egyik leghíresebb követőjét, a Houdini Ház alapítóját az előadásról és a centenárium ünnepéről kérdeztük.
Magács László: Houdini azt bizonyította életében, hogy mindenhonnan meg lehet szabadulni
- Houdiniről rengeteg film készült, és a mi napig népszerű, legendás alak. Ön hogy találkozott vele?
-Mindnyájan hallottunk Houdiniról. Ha nem is tudtuk, hogy zajlott az élete, de azt tudtuk, hogy olyan kaliberű szabadulóművész volt, akit a világon mindenhol ismernek. Filmeket is rendezett. Nagyon erős véleménnyel volt a társadalomról. Hihetetlen kapcsolatrendszere volt. Nevezhetjük a világ első influenszerének is. Nagyon ügyesen bánt a sajtóval, az információval, adott esetben a mozgóképpel is, amikor filmeket csinált.
-Önt mi ragadja meg a figurájában?
- Szerintem izgalmas, hogy valaki a lehetetlent hajszolja. Hogy valaki olyan produkciókat csinál, amelyek súrolják az emberi teljesítőképesség határát, és olyan briliáns ötletekkel csomagolja be a számait, amelyek előtte senkinek nem jutottak az eszébe, és ezt olyan átéltséggel, olyan elkötelezettséggel valósítja meg, ami egyedivé, különlegessé, és nagyon szerethetővé teszi az ő figuráját.
-Houdini gyakran a nagy kollektív félelmeknek megy neki. Abból az orosz börtönhajóból szökik, amely másokat annyira megrémiszt. Vagy egy kínai kínzásmódból indul ki a szabaduló számában…
-Az összes fóbiánkat szétrombolja. Mindenkinek van valamilyen fóbiája. Nekem például klausztrofóbiám van. Houdini bemegy egy ketrecbe, ahol összekötözik, majd bedobják egy medencébe, és aztán onnan kiszabadul. Tehát valóban olyan különleges dolgokat csinál, ami rémálmunkban jön elő időnként. Azt bizonyítja be nekünk, hogy mindenhonnan meg lehet szabadulni.
-Ezt a sok mindent, ami Houdini élete volt, hogyan lehet bevinni a cirkuszba egy jubileum alkalmából?
-Sehogy. Ez most nem egy cirkuszi előadás lesz. Csináltam már úgynevezett cirkusz-színházat, és csináltam színház-cirkuszt is, mert nagyon szeretek ezek közt a műfaji határok közt ingázni. Azt gondoltam, hogy ez a téma vagy ez a helyzet arra alkalmas, hogy a kortárs táncot, a vizuális művészeteket, a zenét és a cirkuszt egy történet elmesélésében egymás mellé rendeljem.
De ez nem egy életrajzi előadás lesz, hanem inkább kiragadunk egy olyan pillanatot, ami ezekhez a szabaduló számokhoz, a kötöttségektől való megszabadulás gondolatához, vágyához kapcsolódik.
Találtam ideillő egy analógiát az antik görög mitológiában. Laodameia történetében a tesszáliai királyné visszakéri Perszephonétól, az alvilág istennőjétől Proteszilaoszt, a férjét, aki elesett a trójai háborúban.
Houdini és felesége, Bess kapcsolata híresen szoros és mély volt. Houdini 52 évesen halt meg, de nem egy veszélyes mutatvány közben, hanem úgy, hogy egy ismeretlen diák- hasbavágta, és ennek következtében - illetve a korábban már valószínűleg fennálló orvosi problémája miatt hasfalgyulladást kapott (Peritonitis), melyen nem lehetett segíteni.
A Laodameia-történet analógiájára a halála után Bess, Houdini felesége visszaköveteli őt a purgatóriumból. Perszephoné két órára vissza is engedi Houdinit. ( Az eredeti történetben Laodameia egy órát kap a férjével, de én azért gondoltam, hogy Bess két órát kapjon, mert két órás az előadás.
-Több ilyen történet is van például a magyar irodalomban. Jókait, Babitsot és Kosztolányit is nagyon érdekelte, mi történik, amikor valaki nem tud beletörődni annak a halálába, akit nagyon szeretett. Miről szól az ön Houdini-története?
-Azt szeretném elmesélni, hogy az az ember, aki egész életében a lehetetlennel játszott, egy másfajta világba lépett át azzal, hogy mindig a határán volt annak, hogy meghaljon. Én azt feltételezem, hogy azt a szabadságot, amit a túlvilág jelent számára, már nem tudja nélkülözni.
Maga az előadás arról szól, hogy Houdini egyre erősebben kötődik a túlvilághoz, a felesége pedig eljut arra a pontra, amikor már képes lesz őt elengedni, mert azzal szembesül, hogy annak, akit szeretett, jobb ott, ahova tart. Nagyon divatos kifejezés manapság, az, hogy gyászfeldolgozás, de azért ez nem egy sötét történet. Nagyon sok érzelem, nagyon sok szeretet van benne. Ami nagyon fontos, hogy David Merlininek köszönhetően sok olyan ikonikus szabadulószámot is bemutatunk, amelyekkel ő a hírnevét megszerezte.
-Mit jelent az, hogy összművészeti produkciót láthatunk?
-A színészet, a tánc, az artistaművészet együtt mesél el egy történetet, és ettől ez az előadás nagyon egyedi lesz. Katona Kinga a Nemzeti Színházból, az artistaképzős növendékek, magyarok, külföldiek, kortárs táncosok lépnek közösen színpadra. Parádi Gergely kifejezetten erre a produkcióra ír zenéket és dalokat, amelyeket Kinga énekel. Kiss Rebeka Petra pedig nem csak Perszephoné karakterét kelti életre, hanem ő az előadás koreográfusa is.
Az izgalmas számomra, hogy el lehet-e úgy mesélni egy történetet, hogy nem hangzik el benne szó. Át tudjuk-e adni ezeket az érzelmeket, ezeket a pillanatokat, amelyek két ember között megtörténnek. Azzal a gondolattal is eljátszottunk, hogy ebben a történetben nem csak a hétköznapi emberek értenek meg valamit a halálból, a másik világból, hanem Perszephoné is megért valamit abból, hogy mit jelent embernek lenni. Mit jelentenek az érzelmek, a kötődések, mit jelen egy kapcsolat, és hogy ezek mennyire fontos részei az emberi életnek.
-Még az idő is másképp jár, amikor megérzi, mi az, hogy egy ember valakit annyira szeret, hogy elengedi.
-Nagyon fontosnak tartom, nagyon élvezetes előadás készüljön, amiről a vizualitás gondoskodni fog, illetve kitaláltam még valamit, ami remélem, hogy érthetően tudunk elmesélni.
Van három zsonglőr az előadásban, akik az időt személyesítik meg. Én ezt a három artistát óra, perc, másodpercnek hívom. Ők az előadás rendje és a motorja lesznek. Egy nagyon szellemes zsonglőrszámot adnak elő. Nem olyan artistaszámokat láthat majd a néző, hogy bejön a művész, megcsinálja produkciót és meghajol, kimegy, hanem jelen lesz mindenki az előadás végéig. A modern cirkuszművészet ebbe az irányba megy: elmesélünk történeteket, és mindenki annak a határát feszegeti, hogy ezeket a történeteket mennyire lehet bonyolultan, érzékletesen előadni.
-Ebbe a történetbe ágyazódnak bele Merlini mutatványai?
-Ezeknek a mutatványoknak is van jelentése dramaturgiai szempontból. Némiképp ellene megyek annak, amilyen sorrendben szokás felépíteni az egymást követő számokból az előadásokat a cirkuszban.
Például a híres akváriumos szabadulószám az előadás elején lesz. Amikor Perszephoné visszaengedi Houdinit az életbe, akkor ebből az akváriumból fog újra megszületni. Amikor a legvégén Houdini úgy dönt, hogy mégis azt a másik világot választja, saját maga fog beleülni a villamosszékbe, és egy Tesla-torony segítségével fog eltávozni abba a világba, ahová, úgy érzi, tartozik.
David Merlini: A Houdini 100 nem csak a bilincsekről, hanem az emberi kapcsolatokról szól
-A Houdini 100 négy napos rendezvénysorozattal emlékezik meg Harry Houdini halálának századik évfordulójáról. Ennek a nemzetközi megemlékezésnek ön a főszervezője, és az ön által korábban létrehozott produkcióit mutatják be a Fővárosi Nagycirkusz emlékműsorában. Milyen érzésekkel készül ezekre a találkozásokra, előadásokra és szakmai rendezvényekre?
-Külön öröm számomra, hogy fantasztikus partnerekre leltem a Houdini 100 megvalósításához. Ilyen például a Fővárosi Nagycirkusz, akik emlékműsorral készülnek az alkalomra, illetve a Hollywood Magyar Filmtanács, amely a Varázslat Houdini Filmfesztivált szervezte az Eötvös 10-ben, az Origo Filmstúdió, ahol egy fantasztikus Houdini emléktábla-domboromű kerül felavatásra.
A négy napos programsorozat számunkra azért is fontos, mert úgy gondolom, csak ilyen programokkal és promócióval lehet Magyarországon a méltó helyére visszapozícionálni Harry Houdini legendás nevét. Őt a világon mindenhol ismerik. Párizsban, Londonban, Dallasban, Chicagóban mindenki tudja ki volt Houdini, és nagyon fontos, hogy a múlt jelentős alakjait megőrizzük a fiatal generációk számára.
-Ön hogyan találkozott először Houdini nevével?
-Olaszországban nőttem fel. Amikor a nyolcvanas-kilencvenes években produkciókat csináltam, ott azt mondták rám: a kis Houdini. Amikor beleástam magam az élettörténetébe, akkor derült ki számomra, hogy ő is magyar volt. Elsőként Dr. Lénárt Vilmos, a Magyar Amatőr Bűvészek Szövetségétől, majd Ottokar Fischer, a “Magie” 12-ik folyóiratában, (1932 December), majd Gloviczki Péter professzor a Houdini 100 emlékbizottság egyik alappillére 1972-ben személyesen ment be a Síp utcába Rodolfóval és Ungár Anikó édesapjával, ők találták meg azt az anyakönyvi kivonatot, amely ki van állítva a Houdini Múzeumban. Ott szembesültek először azzal dokumentumok alapján, hogy Houdinit Weiss Weisz Eriknek hívták (Ehrich Weiss). Az ötvenes-hatvanas években Magyarországon még csak fel sem merült, hogy ez a hollywoodi szupercsillag magyar.
-Pedig már az ötvenes években is készült egy Houdini-film, még pedig a szintén magyar származású Tony Curtissel.
-Egy másik 2013-as Houdini-filmben szintén Oscar-díjas és szintén magyar gyökerekkel rendelkező Adrian Brody alakította a szabaduló-művészt. Abban a filmben tanácsadóként részt vettem. Látja, szabaduló-művészetről beszélünk, és milyen érdekes, hogy még azok is, akik bemutatják Houdini művészetét, ugyanabból a régióból származnak: Magyarországról…
-A külföldön élő magyarság mennyire tartja számon Houdinit?
-Rengeteg levelet kapunk külhoni magyaroktól, és sokan vannak a látogatók között is. Fontos látni olyan magyarokat, akiknek sikerült az amerikai álom megvalósítása. Ennek Houdini az iskolapéldája volt. Négy évesen a hetedik kerületből került Amerikába. Emigráns volt, és legendává nőtte ki magát. Csillaga van a Hollywood sétányon.
-Mi az, amiért olyan fontos ma is a személye ön szerint?
-Houdininek ma, száz évvel a halála után is van üzenete, hatása, öröksége. Ez pedig a hidak, kapcsolatok létrehozása a különféle kulturális hátterű emberek között.
-Ezt a Houdini Házban tapasztaltak alapján mondja?
-Igen. A világ minden tájáról érkező látogatók közös időutazáson vesznek részt, és a műsor végére barátságok születnek. Számot cserélnek, kapcsolatban maradnak. A ház és a Houdini 100 nem csak a bilincsekről, hanem emberi kapcsolatokról, emberi sorsokról szól.
-A Fővárosi Nagycirkusz emlékműsora a Houdini 100 egyik rendezvénye. Ezek valójában az ön által kidolgozott szabadulások lesznek?
-Igen, láthatók majd olyan látványelemek és szabadulások, amelyeket én találtam ki. Nagyon tisztelem Houdinit, mély alázat van bennem iránta, és nagyon fontosnak tartom, hogy a nevét ne használjam fel arra, hogy előtérbe helyezzem magam.
-A Houdini 100 négy napos rendezvénysorozat. Azt várja ettől, hogy Houdini lelki értelemben is hazaérkezik, és széles körben a helyére kerül Magyarországon?
-Ezt vártam a Houdini Ház megnyitásától 2016-ban. Itt van az egyetlen olyan Houdini-tárlatanyag eredeti tárgyakkal, amely Európában fellelhető. Nagyon sok külföldi érdeklődőnk van. A Houdini 100 egy kötelező lépés számomra, a Houdini Ház alapítójaként, és nekem muszáj méltóképpen megemlékeznem Harry Houdiniről. A világ minden pontján megemlékeznek róla, és már évekkel korábban megkezdtem a felkészülést.
-Kiket várnak a négy napos megemlékezés-sorozatra?
-Többek közt az amerikai nemzeti bűvészszervezet külön delegációt küld a Houdini 100-ra. Meghívtuk Houdini élő leszármazottját, George Hardeen urat. Hazánkba érkezik Mrs. Gay Blackstone-t. A legendás Blackstone családból. Ausztráliából Miss Caroline Gladstone-t is várjuk, hogy az ottani sajtó számára tudósítson.
-Milyen programokkal várják még a megemlékezésre érkezőket?
-Lesz egy zártkörű színházi rendezvény a Csengery utcában, ahol Houdini született, ez a HOUDINI: The Midnight Message. Egy zárszakértői workshopon is részt vehetnek az érdeklődők ahol a legendás ELZETT zárjain gyakorolhatnak. Centenáriumi bűvészaukcióval, szimpóziumokkal is készülünk. Szeretnék úgy megemlékezni Houdiniról, ahogy talán ő is élvezné, ha most eljönne közénk egy jó vacsorára.
-A Gundel étteremben úgy tudom, ünnepi vacsora készül ebből az alkalomból.
-Wolf András Michelin-csillagos szakács készíti el Houdini kedvenc ételeit.
