Évtizedek óta szeretjük a koreai filmeket, és sosem csalódunk bennük, mert még a pofonokban és hullákban különösen gazdag akciófilmekben is megvan a klasszikus drámai szál, a tradíció a mítosz, és mindez igényes látányvilággal párosul. A koreaiak akkor sem tagadják meg magukat, ha ismerkedős valóságshow-t készítenek a Netflixre. A Jobb későn, mint egyedül „örök szinglijei” elegánsak, tisztelettudóak, nincs semmi trash az egészben, játékosság és komolyan vehető illemtan annál több.
Ki számít „örök szingli” - nek? A húszas évei második felében járó vagy annál idősebb ember, akinek még nem volt tartós párkapcsolata. Ahogy ők maguk megállapították, ha valaki csak messengerben írogat valakinek, de soha nem találkozik vele, az nem számít tényleges párkapcsolatnak.
Miképpen lehet manapság valaki „örök szingli”? Például úgy, hogy játéktervezőként halálra dolgozza magát, 32 éves korára akkora szakálla lesz, mint a Mikulásnak, de úgy eszik, mint egy malac, és bármikor bedob egy olyan mondatot, amitől minden nő elmenekül.(Sajnos, nem veszi észre.)
Vagy keleti orvoslással foglalkozik: hol gyógyít, hol tanul, hogy gyógyíthasson, így már élni nem marad ideje. A versenyzők között találkozunk egy 29 éves fogorvossal is, akinek kezét az egyik randi során fogja meg először egy nő. ( Értjük, hogy érti, egy olyan nő, akire ő nőként gondol.)
Úgy is „örök szingli” lehet valakiből, ha éri egy plátói csalódás, és úgy érzi, hogy még egyszer már nem szeretné kitenni magát ilyesminek.
Az „ örök szingli” kifejezést a környezet aggatja rá ezekre a fiatalokra, egyáltalán nem törődve azzal, hogy mi az oka a magányosságuknak. A játékba való jelentkezésre is a legtöbbeket a családtagok, barátok ösztökéltek, egyáltalán nem törődve azzal, hogy mennyit sérülhet valaki egy ilyen műsorban. De olyan is volt, aki azért jelentkezett, mert azt mondta, hogy ügyesebb, mint azok, akiket az első évadban látott.
A Jobb későn, mint egyedül című romantikus koreai valóságshow a tavalyi első széria sikerére tekintettel már új évaddal jelentkezik idén nyáron, és most éppen a nyolcadik részénél tart. Kedden láthatjuk majd a két utolsó részt, amelyekből majd kiderül, kik azok a szinglik, aki párosan hagyhatják el a műsor helyszínét.
De addig még bizony sok víz lefolyik a Han folyón, amely a dél-koreai Szöult szeli ketté. Mert a koreaiak ezt is máshogy csinálják, mint az amerikaiak és az európaiak.
Rengeteg a játékos, meglepő feladat, amelyekkel az a cél, hogy a férfiakat betereljék a védelmező szerepkörbe, és hogy a nők is az olyan női szerepek felé tendáljanak, amik elősegítik, hogy potenciális partnerként gondolhassanak rájuk.
Miközben a játékosok tesznek-vesznek, egy csapat szakértő egy stúdióból kommentálja a működésüket. A paintballos csapatrandin például az egyik lány – aki civilben kurátor – nagy harcosnak bizonyul,de a kommentárokkal szemben ez nem veszi el a randipartnere kedvét, hanem még inkább ragaszkodik a kardos menyecskéhez.
Ebben a valóságshowban még nyomokban sincs trash. Vagy legalábbis nem az a szándék például a lerészegedett női versenyző jeleneteivel, inkább, hogy az alkotók felhívják a figyelmet arra, hogy egy vakrandin miért nem érdemes több pohárral is inni. A tésztát belapátoló férfiversenyző is inkább tükröt tart a képernyő előtt ülő szinglinek, hogy majd mit ne csináljon, ha szemben ül egy barátnő-jelölttel.
A nyugati típusú valóságshow-knál sokkal közelebb kerülünk a játékosokhoz, sokkal többet megtudunk arról, hogy mit élnek át, és arról is, hogy miért váltanak partnert, vagy őket miért utasítják vissza.
Eleinte a műsor készítői arra törekszenek, hogy a játékosok ne rögtön menjenek külön azzal az egy személlyel, aki a legjobban tetszik nekik, hanem ismerjék meg a többit is, építsenek ki kapcsolatokat, éljenek át meglepetéseket a nem tervezett találkozók során. Később pedig éppen az az izgalmas, hogy miképpen választanak a férfiak randipartnert, és hogyan választanak a nők. Mindig azt választják-e, aki a legjobban tetszik, vagy taktikáznak, vagy egyszerűen csak szeretnének több lehetséges partnert megismerni.
Egy „álompáros” minden erőfeszítés ellenére az összes körben egymással randizik. De vajon mi van emögött? A sors keze? Egymásnak vannak teremtve? Vagy csak így alakult? És vajon mit élnek át mindeközben? Lehet, hogy egészen mást, mint amit belemagyaráznak a szakértők?
Tanúi lehetünk annak is, hogy a szép lánynak kikiáltott versenyzőt – aki egyébként keramikus – számtalan férfi randira hívja, ahogy a legnépszerűbb két férfit is a lányok, de ettől még a sikeres szinglik magányosak, sőt van, aki maga indul partnerre vadászni, és nem azokból választ, akik hajlandóságot mutatnak.
Abból is gond lehet, hogy a harmincas doktornők, akik már nagyon is sok mindent tapasztaltak az életben, ha párkapcsolatban nem is, hiába keltik fel a legnépszerűbb fiúk figyelmét, ha azok huszonéves egyetemisták, és az orvosnőkhöz inkább egy negyven körüli hasonlóan komoly férfi passzolna. Nem is arról van szó, hogy nincs harmincas férfi a játékosok között, hanem, hogy ő a leggyerekesebb.
De közel sem tudjuk még, mi lesz mindennek a vége, egyáltalán nem kiszámítható talán még az sem, hogy a befordultabb, és a műsorban is magukra maradt játékosok sora nem változik-e valamilyen váratlan esemény folytán. Például ha valaki elkezd nyíltan, őszintén kommunikálni, abból itt csodák születhetnek.
Jobb későn, mint egyedül – Better Late Than Single - 2026
Koreai valóságshow – Netflix - 70’
Rendezte:Jo Wook hyung és Kim No-eun
7,5/10
