Igal jövőjét és fejlődését korábban bemutatott gyógyfürdője lényegében meghatározta: évente százezernél több vendég fordul meg itt, a turizmus, a vendéglátás sok igalinak ad munkát. A fürdő köré pedig barátságos üdülő körzet épült ki.
A terület létesítményei iránt sok-sok külföldi érdeklődik, különösen a németek között népszerűek az igali ingatlanok. Sok a visszatérő vendég, jellemzően az idősebb korosztály szereti ezt a nyugodt helyet. 2009-ben kapta meg újra Igal a városi címet, ezzel Somogy megye tizenhatodik városává vált.
A város történelmi adottságaiból adódóan nem túl gazdag műemlékekben. Egyedül a 15. században gótikus stílusban épült római katolikus temploma áll országos műemléki védelem alatt. 1750-ben gróf Batthyány Károly kegyurasága alatt Péntek Ádám plébánossága idején épült a mai barokk stílusú templom. A régi istenháza részeit felhasználták, de a középkori, gótikus elemekből mára nem maradt semmi. Úgy is mondják ezt: barokkosították. A templom tekintélyes méretű, tornya negyvenhárom méter magas. Az 1756-ban átalakított templom belső berendezéséből a főoltár, a szószék és a keresztelő kápolna 1700-as évek béli, barokk stílusban készült remekmű. A főoltár festőjének nevét nem tudjuk. A kép központi alakja, Szent Anna a templom védőszentje, mellette férje, Szent Joachim és leányuk, a kis Szűz Mária látható. Jelentős értékűnek mondható még a régi templomból megmaradt Szent Márton kép. Orgonája Ország Sándor, budapesti orgonaépítő mester műhelyében készült 1883-ban. Ezeket és az 1908-ban, szecessziós stílusban kiépített templombelsőt az 1970-es évek közepén újították fel. Ekkor alakították ki az új liturgikus teret, a szembemiséző oltárral, felolvasó állvánnyal, székekkel és gyertyatartókkal együtt.
Mellette a világháborús emlékmű mind a két nagy világégés áldozatai előtt tiszteleg. A helyi védelem alatt álló műemlékek közül az egyiknek a történetét már ismerjük, ez az a bizonyos 1707-es kuruc-labanc harc halottai fölött álló Kálvária domb. A másik a fatornyos temetőkápolna. A harmadik pedig a 20. század első évtizedeiben épült, nagynevű írókat, képzőművészeket és más alkotókat befogadó Baumgartner-ház nevű találkozóhely. Hogy csak néhányat említsünk vendégei közül: járt itt Rippl-Rónai József, Csók István, Aba Novák Vilmos festőművész és Szabó Lőrinc költő. A ház művész és művészetbarát vendéglátói jogászok, orvosok voltak. Az útikalauzok mindegyike szükségesnek tartja ennek kapcsán hozzátenni, hogy az épület jelenlegi tulajdonosa is orvos.
Akár jelképes értékű tény lehet ez, hiszen a természet és a tudományok képviselőinek találkozóhelyén egyforma erővel beszélgethetnek arról, hogy vajon mivel is gyógyítható meg a leghatékonyabban az ember lelke és teste.
