Kultúra
A Csendes barát ginko fája figyeli az embereket
Kritika +VIDEÓ a Csendes barát című filmről
A filmben szereplő ginko fa a valóságban Sellyén (Pécshez közel) egy kastélykertben él, de két másik ginko is látható a képkockákon. Enyedi Ildikó azért választotta a ginkót, mivel ez a fafajta 270 millió éve állja a sarat. Kipusztultak a dinoszauruszok, volt vízözön és jégkorszak meg atomkorszak, de ez a kétivarú növény, amelynek van hím és nőivarú példánya, tehát párosodnia kell a szaporodáshoz, kibírt mindent. Japán és Kína eldugott helyein vészelte át a nehéz időket, majd néhány száz éve az utazók révén, akik szerettek hazahozni egzotikusnak vagy hasznosnak tartott növényeket, Európában is megjelent.
A filmbeli ginkofa száz évét követjük nyomon három emberi történet révén, amelyeket különféle filmes technikákat alkalmazva laza szálakkal szőttek az alkotók, és a filmkockákon szeszélyesen követik egymást a történetek részletei. Nem a feszes lineáris szerkesztés a fő szempont, hanem a jelenlét.
Hogy ne csak az elménkkel, agyi tevékenységeinket leszűkítve kövessük a történeteket, hanem jelen legyünk bennük, átéljük a pillanatok intenzitását, extázisát, legyen időnk elgyönyörködni egy arcban, egy szép emberi testrészben, a ginko leveleiben vagy a kert fényeiben. Rendesen meg tudjuk lesni, ahogy az emberek fizikailag, lélekben és a gondolataikban is egyre közelebb óvakodnak a ginkóhoz vagy éppen egy cserép muskátlihoz.
Ahhoz, hogy intim kapcsolat alakuljon ki a természeti környezet és az ember között, magány is kell, ahogy ahhoz is, hogy az ember saját magára tudjon hangolódni.
Tony (Tony Leung Chiu-Wai) kínai agykutató, a még nem beszélő gyermekek agyi tevékenységét vizsgálja és hasonlítja össze a felnőttekével. Vendégoktatóként érkezik Marburgba, és ott is reked a pandémia miatt.
Az az ötlete támad, hogy megvizsgálja az általa használt módszerrel a ginkót, hogy vajon érzékeli-e az emberek jelenlétét, és mindazt, amit tesznek, vagy ami történik velük. Alice (Lea Seydoux) aki nem csak tudós, hanem anya is, és éppen gyesen van otthon, arra inspirálja tudóstársát, hogy termékenyítsék meg a száz éve magányosan álló nő ivarú fát…
A sajtótájékoztatón az alkotók elmesélték, hogy megrendítő élmény volt számukra, amikor a fára kapcsolt műszerek azt mutatták, hogy a ginko 'tudja', érzékeli, hogy ott van körülötte a filmes stáb.
Grete (Luna Wedler) története akkoriban játszódik, amikor még csak néhány hónapja járhatnak a monarchiában élő nők egyetemre a törvény szerint. A vizsgajelenetben morcos professzorok ülnek az ártatlan természetes szépséggel és bájjal megáldott lánnyal szemben, és talán ők maguk sem tudják, miért beszélnek neki oly hosszasan a poliandriáról. Zavarban vannak a szépség és fiatalság láttán, még mindig nem heverték ki, hogy nő is járhat egyetemre? Vagy fel akarják készíteni a fiatal lányt arra, hogy soha semmilyen helyzetben ne essen ki a komoly tudós szerepéből?
Vagy azt akarják, hogy Grete-vel együtt ne feledjük el, hogy ebben a világban folytonos nász zajlik, az élet szégyentelenül, illetlenül élni akar, és ezt egy tudósnak színről színre látnia és tudnia kell.
A Grete-történet, amely a három közül a legkerekebb, képi világában és motívumaiban Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjét, Az én huszadik századomat idézi a kosztümös fiatal lány főhőssel, a kitaszítottsággal a technika iránti érdeklődéssel.
Gundula és Hannes története a legszabálytalanabb. Egyetemi éveiket élik, szerelmesek, szépek, fiatalok, és ott van nekik a kert. Gudrunnak van egy muskátlija, azt vizsgálja, hogy a növény reagál-e a környezetére, tudja-e, hogy Gudrun ott van körülötte, és így tovább.
Hannes (Enzo Brumm) parasztfiú, aki számára gyerekkorától terhes feladat volt a növények és az állatok mindennapi gondozása, de amikor Gundula (Marlene Burow) elutazik, és rábízza a szeretett növényét, Hannesben a lány iránt érzett szerelem és az alapvető emberi jószándék, a gondoskodás ösztöne nem csak felülírja a régi sérelmeket, hanem döntési helyzet elé állítja. Mi a fontosabb, részt venni a diákmozgalmakban a barátaival, vagy ápolni a kertet, a rábízott növényeket?
Miközben a történetek szereplői hol körbetáncolják a ginkot, receptorokat aggatnak rá, pihennek, elgondolkoznak az árnyékában, vagy éppen kipróbálják, milyen lehet vele együtt megázni az esőben, azt is átélik, hogy változnak, megjavulnak az emberi kapcsolataik, dönteni tudnak az életükről, közelebb kerülnek önmagukhoz és ahhoz a belső békességhez, amelyre mindenki vágyik.
Csendes barát (2025)
Német-francia-magyar filmdráma - 147 perc
Rendező: Enyedi Ildikó
10/10
