Kultúra
Elhunyt Murádin Jenő erdélyi művészettörténész
Életének 89. évében szerdán Kolozsváron hunyt el
Murádin Jenő művészettörténész 1937. november 23-án született a Kolozs megyei Harasztoson (Calarasi). Felsőfokú tanulmányait 1958-63 között végezte a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán. 1967-88 között a kolozsvári Igazság című napilap művészeti rovatvezetője volt, 1988-90 között a Napsugár című gyermekirodalmi lap főszerkesztője, majd 1990-ben főmunkatársa. 1991-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán oktatott.
Kutatási területe a 19-20. századi magyar művészet volt. Több száz művészeti és kritikai írásában behatóan foglalkozott a kortárs művészettel. Tanulmányai a Művészettörténeti Értesítő, Művészet, Új Művészet, Korunk, Igaz Szó, Utunk és A Hét című folyóiratokban jelentek meg.
Murádin Jenő 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME) alapító tagja, a Barabás Miklós Céhnek és a Román Képzőművészek Országos Szövetsége kritikai szakosztályának tagja volt.
„Tudása generációknak adott kapaszkodót: segített megérteni és értelmezni, mitől érték, ami körülvesz bennünket, és miért érdemes vigyázni rá” – búcsúzott Murádin Jenőtől a Facebookon közzétett üzenetében Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
Murádin Jenő számos erdélyi képzőművészről jelentetett meg monográfiát (mások mellett Klein József, Nagy István, Gruzda János, Nagy Oszkár, Thorma János). Több műve jelent meg a nagybányai művésztelepről és művészeiről, az erdélyi festőiskolákról, és külön kiadványban foglalkozott a temesvári szecessziós üvegfestményekkel, az aradi Szabadság-szoborral, a kolozsvári Mátyás-szoborral és alkotójával, Fadrusz Jánossal. Gy. Szabó Béla és Szervátiusz Jenő művészete is külön könyvének a tárgya.
Könyve jelent meg a 20. századi erdélyi magyar metszetművészetről, Szathmári Pap Károly erdélyi országgyűlési arcképcsarnokáról, de az elpusztult vagy megsérült erdélyi magyar emlékműveket és történetüket is kiadványban mutatta be. Tárlatnyitó beszédeivel, műkritikáival elsősorban az erdélyi, majd 1990 után a magyarországi képzőművészeti közéletnek is jeles közreműködője volt.
Munkásságáért 2001-ben Németh Lajos-díjjal, 2002-ben A magyar kultúráért érdeméremmel, 2009-ben Arany János-éremmel tüntették ki.
