Kultúra
Mint boszorkány a kulcslyukon
Interjú Viola Szandra Bella István-díjas költővel
- Gratulálok a Bella István-díjhoz, amelyet nemrégiben vehetett át. Mi az, amire különösen emlékszik a laudációból, amely a díjátadón hangzott el?
- „Ez az ember tragédiája. Ha a felszíni, részlettelen napfényben éli életét, sosem éli meg valódi önmagát, de ha beereszti sorsába az éjszakát, az előbb-utóbb leáztatja róla a világot, mint egy bélyeget, mert a sötétség nem mindig mély, de a mélység mindig sötét.”
Ezt a pár mondatot emelném ki Végh Attila Magyarország Babérkoszorúja és Prima-díjjal kitüntetett író, költő munkásságomról szóló laudációjából. Szerintem ez a gondolat megmutatja, hogy a nehezebb utat választottam, amit nem bánok. A költészet ugyanis, ha jó, nem populáris, (időnként ettől még lehet népszerű), tehát legtöbbször nem könnyű, meggyűlik vele a baja az alkotónak és az olvasónak is. De ha sikerül, akkor legalább valódi lesz!
- Számos verseskötet után prózakötete és több ifjúsági regénye is megjelent. Tud párhuzamosan verset és prózát írni, vagy időben elkülönül egymástól a kettő?
- Az elején még nem tudtam, ha átálltam egy műfajra, benne ragadtam, de mostanra szabadon ki-be járok a műfajok között, mint boszorkány a kulcslyukon.
- A Két világ közt alszik című új kötetében bár nem kötött versekben ír, de mégis felidézik ezek a művek az antikvitást, talán mert miközben egy kiszámíthatatlanul változó világról szólnak, ön megőriz egyfajta mértéket és higgadtságot.
- Igen, a római/ latin műveltség az egyik bölcsője az Európai kultúrának, a kereszténység pedig a másik, ezért természetes, hogy én sem tudom a verseimben megkerülni. Egyébként esetemben nem az ókort mondanám, hanem az „ősiség” kifejezést használnám, ami sok esetben inkább hangulat, életérzés, mintsem konkrét történelmi kor. Kifejezetten érdekel a magyarok ősvallása, a sámánista elemek rejtett továbbélése a közelmúlt babonáiban. Szeretném megmutatni, hogy a magyar mitológia is van olyan nagyszerű, mint például a görög-római. Ez a kijelentés az elmúlt években szinte a vesszőparipám lett. Például ez a kifejezésünk is a táltoshit emlékét idézi!
- Sokszor meg is fogalmazódik a kötet verseiben, hogy a láthatatlan múlt kapcsolatba lép az emberrel. Önnek ez személyes élménye is?
- Pont azon gondolkoztam a napokban, hogy mért játszódik a legtöbb fantasy regény és film a középkorban. A sok lehetséges válasz közül az egyik legérdekesebb talán az, hogy a középkor elemei szimbolikusan is jól működnek pl.: királyságok. És ehhez a korszakhoz jól illik a misztikum is.
Persze azért örülök, hogy ma élek, szerintem szuper, hogy annyi mindennek utána lehet nézni a neten, és a fapados repjegyeknek is örülök. Jó, hogy nem kell hónapokig hánykolódni egy hajón, hogy az ember idegen tájakat ismerjen meg.
- Abból a szempontból is eszébe juthat az olvasónak az antikvitás, a hellénisztikus Róma kora, hogy felbomlanak a formák, és a hódítások révén, aki és ami távol volt, az közel jön, mert Rómába hurcolják, és ez megváltoztatja a mindennapokat. Egyszerre mindenki és minden ott van, és rengeteg szellemi tudás is beáramlik, hatalmas a kavargás, még az égitestek sem ott vannak, ahol lenni szoktak, és mindenki érzi, hogy új korszak jön… Erről akart beszélni többek közt?
- Inkább egyfajta visszatérésről, ami persze egyfelől új korszak, másfelől ismétlődés. Azt mondják, nem lehet egy helyről hitelesen beszélni, csak, ha ott vagyunk. (Ez alól azért, szerintem vannak kivételek, pl. Velence), de az a lényeg, hogy sok, nem hétköznapi létállapot létezik. (Ezeket a létállapotokat helyekként a legkönnyebb elképzelni.) És mindenki vágyik ezeknek a megélésére, mert hosszú távon nagyon unjuk a megszokottat. Az írók, költők ebben segítenek, elvisznek olyan „helyekre”, ahol még nem jártunk. Persze előtte nekik kell oda bejutniuk, pont ez a jó benne, hogy először maguk élik át azokat a tér-idő együttállásokat, amiket aztán művészi élményként definiálunk.
- A kötet verseiben különös módon kerülnek kapcsolatba, és cserélődnek fel a hétköznapi tapasztalatok és intergalaktikus élmények, emberi és nem emberi dolgok, a természet és a teremtett világ, a mágikus világ és a hétköznapok világa. Ezekben a versekben is dokumentálja mindazt, ami elkezdett kavarogni bennünk és körülöttünk? Önt hogyan érinti ez a kavargás? Gyönyörködik benne, felszabadítja, megriasztja?
- Azt hiszem egyik sem, csak szemlélem. Ez lett mostanában a kedvenc attitűdöm, a szemlélődés. Vagyis nem foglalok állást, nem mondok értékítéletet. (Persze, ahogyan a mesében, úgy néha az életben is vannak egyértelmű helyzetek; ki a jó, ki a rossz.) De annyira rétegzett a világ, egy-egy ember személyisége, hogy azoknak a pillanatoknak is örülök, amikor valamit vagy valakit viszonylag komplexen látok, és tudok is láttatni, például a verseimben.
- A természet, a természethez fűződő személyes kapcsolat több versére jellemző. Ez most egy fontos kollektív téma. Például a Csendes barát című film szereplői kapcsolatba lépnek egy fával, és megrendíti őket, amikor bizonyságot kapnak arról, hogy a fa érzékeli a jelenlétüket. Az ön számára miért fontos ez az egyre közelibb kapcsolódás, és mit hozhat, ha ebbe az irányba mozdul az emberiség is?
- Például azt, hogy túléljük a 21. századot. ☺ Ellenkező esetben, vannak kétségeim. De nehéz lesz az egyensúlyt megtalálni, mert a technológia kényelmét nem akarjuk eldobni. Mégis, meg kell tanulni ötvözni a modernséget a természetközeli életmóddal, különben testi és lelki értelemben is egyre betegebbek leszünk.
- Számos vers témája a láthatatlan valóság, amellyel a költő vagy valamelyik figurája kapcsolatba lép. Miért fontos az ön számára?
- Olyan sok minden láthatatlan. Pedig most különösen divat csak a szemünkre hagyatkozni, ha valahol nincs figyelemfelkeltő kép, észre sem vesszük. Pedig közben érdemes a többi érzékszervünkre is hagyatkozni, a zenére, a természet apró hangjaira, az illatokra. (Főleg a természetes ingerekre.) És az úgynevezett „hatodik érzékünkre”, bárki megtapasztalhatja, hogyha valakire erősebben gondol, akkor az illető felhívja telefonon, vagy, ha elköteleződik egy téma mellett, hogyan egyszerre bukkannak fel számára hasznos információk és segítőtársak. Ez izgalmas, sok a feltáratlan részlet. A költészet pedig alkalmas arra, hogy ezekről beszéljen.
- Olyan versekkel is találkoztam, amelyeket mintha a regényeiben szereplő események, illetve a regény szövedéke inspirálta volna. Pilinszky is hasonlóan csinálta. Ugyanazt megírta versben, cikkben és esszében is. De mindig más igénnyel és más nézőpontból, és volt, hogy a másik műfajból értette meg, amit az egyikből nem tudott kibontani egy-egy téma kapcsán. Mennyire jelentettek alapanyagot, ihletforrást a regényei?
- Vannak olyan versek a Két világ közt alszik című kötetben, amelyek még a regényírás kósza gondolata előtt születtek, tehát nem hathatott közvetlenül a bennem élő író a bennem élő költőre. De, ahogy más szerzők esetében is, úgy, ezek szerint nálam is körvonalazódik egy karakteres alkotói világ és stílus, ezért is lehet, hogy témák és sémák visszaköszönnek. Pedig nem szoktam a járt utat választani! Inkább mindig valami újba kezdek, ennek ellenére, ezek szerint van, ami mégis állandó, ami olyan „violaszandrás”. Ennek örülök.
- Csáth Géza és A varázsló kertje is szóba kerül a kötetben. Az ön számára mit jelent a mágikus világ?
- A szóban forgó novellát egy időben minden tavasszal újraolvastam. Van is egyébként Piliscsabán egy kert, amit a varázsló kertjének képzeltem. Csáth Géza, és akkor már említsük meg Kosztolányi Dezsőt is, minden bizonnyal a magyar irodalom páholyának legelőkelőbb helyeit foglalják el. Mondhatnánk impresszionistának, varázslatosnak is, de, ha a mai divat vagy zenei hangulat felől visszanézve próbálnánk meghatározni, akkor akár goth-nak vagy viktoriánusnak is őket. (Itt nem az építészetre vagy történelmi korszakra utalok, hanem a mai, popkulturális definícióra.)
- A kötetet finom erotika szövi át, és több utalást is találunk Weöres Sándor Psyché című kötetére egész a menta-illatig bezárólag. Mennyire érzi fontosnak, hogy szülessenek finom erotikus versek, amelyekben az erotika valóban erotika, és nem valami másnak a jelképe? Miért ennyire szegény a magyar költészet az ilyen versekben?
- Talán azért, mert az erotika kényes dolog. Mindenkinél máshol húzódik a határ, alapvetően „magánügy”. De a művészetben mégis meg kell találni azt, ami sokak számára felismerhető, elfogadható, izgalmas, emberileg is építő jellegű. Az erotika mindenben ott van, de szeret rejtőzködni, és esetében nem biztos, hogy igaz a heideggeri kijelentés, miszerint ez elrejtettet a művésznek az el nem rejtettség állapotába kell hoznia. A legtöbb, amit erotika témában megengedhet magának az író/ költő a sejtés, sejtetés. Mert ettől erotika, a titoktól. Ha már nem titok, akkor pornográfia, abból meg sajnos van elég és az nem felemelő jellegű minőség, hanem lehúzó, ezért kerülendő, szerintem.
- Az idő is lényeges szereplő az új kötet verseiben. Abban az értelemben is, hogy minden változik, és valami születik, de abban az értelemben is, hogy a költői én érzi az idő múlását, és elszámol ezzel is. Mit jelent az ön számára az idő?
- Egy nehezen felfogható faktort. Sajnos mostanra belátható terjedelművé szűkül az élet. Mégiscsak a fele körül járhatok… Tizen-huszon évesen még ezernyi dolgot tervez és próbál ki az ember, de mostanra érzem, hogy kíméletlenül szelektálni kell, hogy mi az, aminek feltétlenül bele kell férnie, mert gyorsan elrepül újabb tizen-huszon év. Legalábbis egy idős kort megérő élethosszal tervezek. De látok félbetört életeket is magam körül, szóval tényleg sietni kell. Persze, a teljes carpe diem sem az én világom, van, amiről lemondok a jelenben, hogy a jövőm majd épp ennek, a lemondásnak köszönhetően jobb legyen. Szóval inkább a hosszabb távon tervező és kibontakozó alkat vagyok.
- Alakok bukkannak fel különösen a kötet elején, akikről nem tudjuk, kik ők, lehetnek emberek, de valamilyen entitások is. Csoportokkal is találkozunk, akik valamit jobban csinálnak, mint mi, például jobban tudnak felejteni is. Kik ők, és kik ihlették az ilyen témájú verseit?
- Elképzelt fajok és népek is szerepelnek a kötetben. Van, amit könnyebb úgy megmutatni, hogy elképzelt világokat építünk fel és nem a mostaniban meglévő elemeket tagadjuk, módosítjuk. Nagyobb a kontraszt.
- Bibliai témákkal is találkozunk. Mit jelent az ön számára a kereszténység, a megváltástörténet, és látja-e a mostani kavargásban a helyét?
- Igen, az egyetlen biztos pont az életben, (és a halálban) az Istennel való kapcsolat.
- A természeti képekkel és egyáltalán nem sztereotip, inkább gyakran meglepő módon ábrázolt szépséggel megpakolt verseiben azért olykor mintha nagyon finoman elmondaná a véleményét a korról és érintőlegesen a közéletről, a visszásságokról, illetve a felszínességről. Jól sejtem ezt?
- Implicit módon biztosan az történik, amit mond. De szerintem a verset is pont úgy kell nevelgetni, mint egy ismeretlen növény magját. Nem tudni, mi lesz belőle, hiába szeretnék rózsát, hogyha gerbera. Ritkán döntöm el előre, miről szeretnék közölni valamit, csak hagyom, hogy nőjön bennem a vers.
- Melyik a kedvenc verse a kötetben, és miért?
- Egy kicsit most úgy tűnhet, hogy ellentmondok önmagamnak: A két és feledik napon című. Ez a vers a krisztusi megváltásról szól, ami mindennél jobban megváltoztatta a világot, és a lehető legfontosabb téma a művészetben is, véleményem szerint. Nálam megfér egymással az ősi magyar hitvilág és a kereszténység, sőt, elsősorban keresztény vagyok, de nagy alkotói perspektívát látok a sámánizmusban, boszorkányságban, népi babonásságban.
- Hogy áll a regényciklus folytatásával? Mikor olvashatunk megint a boszorkányok kalandjairól?
- Remélem, hogy idén, késő őszre megjelenik a Hajnal öröksége harmadik könyve. Azért is akkorra, mert ez a rész az advent, a téli napforduló időszakát dolgozza fel. Szerettem volna korábban elkészülni vele, de sok nehézség volt tavaly az életemben. Szóval nem az ihlet hiánya miatt késlekedek, sőt, talán időnként túl sok ötletem is van… de ez is egy jó kihívás, minél többet beépíteni belőlük az új regénybe.
