István, az országépítő – ezúttal a Békéscsabai Jókai Színházban

Zalán Tibor dramaturg kifejtette, nem az államalapító „mázzal leöntött” Szent István érdekelte leginkább, hanem a hús-vér ember, aki küzd önmagával és a családjával, akinek dilemmái vannak, akinek feleségül kell vennie valakit, miközben másba szerelmes. „Akinek meg kell tennie az országért azt, amit emberként nem tenne meg; és megtenni emberként azt, amire az országért nem képes” – írta portálunkhoz eljuttatott közleményében a teátrum.

Mint olvasható, Zalán Tibor elmondta, huszonöt éve egy nap alatt írta meg a regény alapján a drámát, akkor kitalált egy keretjátékot, miszerint egy festő történelmi arcképcsarnokot alkot meg egy nagyon gazdag és felületes ember megrendelésére – ezeknek a tablóknak a szemlélése közben elevenedik meg az államalapítás harcokkal és személyes veszteségekkel, áldozatokkal lezajló korszaka. Ha az időt spirális szerkezetűnek fogjuk fel – sugallja a szerző –, akkor nincsenek egymásra következő időszakok, csak ismétlődés van, más szinten, máshogyan, más létezési formák között. A konkrétnak tűnő így válik egyetemessé, illetve az egyetemes így nyeri el a konkrétban az őt épp megillető formáját.

A darabot rendező Pataki András szerint „hajlamosak vagyunk Istvánt szoborszerűen ábrázolni”, pedig a fő kérdés az, hogy milyen a viszonyunk „az István által ránk hagyományozott kultúrához”, hogy használjuk azt ki, nem fordulunk-e időnként abszurditásba. A másik fontos kérdés szerinte a festő és a megrendelő viszonya, a keretjátéknak is kell ívet adni, az ő magatartásukban is változásnak kell beállnia a darab végére – fejtette ki.

Pataki András a díszletről szólva elmondta, egy „tervrajzszerű” fémvázas szerkezetben gondolkodik, amely „mintha egy tussal rajzolt épületváz lenne”, mindent átláthatóvá tesz. Emellé sok fényjátékot alkalmaz.

Vesztergombi Anikó jelmeztervező kifejtette, a keretjáték szereplői mai ruhát viselnek, a történelmi játékrészben a keleti szereplők kicsit díszesebb, ikonszerű ruhákat kapnak, a magyarok öltözete viszont időben kicsit korábbra, a pogány időkbe nyúlik vissza. A darabhoz Varga Gábor zongoraművész szerzett zenét, amely – a rendező szavai szerint – a múltba való nyitást és az onnan való visszatérést segítő improvizatív mai zene.

A főbb szerepeket Tege Antal, Horányi László, Czitor Attila, Papp Barbara, Kiss Viktória, Bartus Gyula, Tarsoly Krisztina és Oláh Tánia játssza.