Ha az ördöggel táncolsz, haza is elkísér

Most, amikor kiderült, hogy a Bűnösök című film minden idők legtöbb Oscar-jelölését kapta (16-ot), az HBO műsorán újra megnézhetjük az ikergengszterek történetét, akik Chicagóból a mozgalmas és véres évek után gazdagon, pénzzel kitömve, a maffiától lopott ír whiskyvel és olasz borokkal felpakolva hazatérnek, és egy olyan igazi csehót akarnak nyitni, ahol a maguk fajta afroamerikai a családjával meg barátaival jól szórakozhat a blues zenére.

Rendben is menne minden, csakhogy az ikrek (mindkettőt Michael B. Jordan alakítja) kisöccse, a kicsi Sammie (Miles Caton) olyan jól zenél, hogy azt még a pokolban is meg lehet hallani. El is jön érte a Gonosz a legnagyobb mulatság közepén, mert azt akarja, hogy azontúl a fiú is az ő zenéjét játssza.

A kicsi Sammie-nek megmondta az apja, aki prédikátor volt (Saul Williams), hogy hagyja a gitárt, mert az az ördög hangszere (mint nálunk a duda, de akár a hegedű is), és ne menjen a csehóba se, de a kicsi Sammie sosem hagyta a hangszerét, hát még mikor beetették a testvérei, hogy a gitárja Charley Pattoné volt valamikor!

Charley Patton (1891-1934) a delta blues atyja volt, de ugyanolyan jól játszott fehér hillbillyt és fekete-fehér countryt is. Robert Palmer zenetudós szerint ő volt a XX. század legnagyobb amerikai zenésze.

Ennyiből is látszik, hogy az Oscarra jelölt Fekete Párduc-filmek rendezője nem viccel, nem csak az ijesztgetést veszi nagyon komolyan, hanem például a bluestörténetet és a különféle néprajzi és kulturális antropológiai vonatkozásokat is, amelyeknek egy jó részére a világos számos táján bólogatnak. Például a hazai népzenészek is hallottak arról, hogy ha valaki nagyon jól zenél, azt megkeresi az ördög, vagy éppen elviszik a tündérek, hogy zenéljen nekik.

Coogler, aki forgatókönyvírója és producere is a filmnek, rengeteg apró cserépből: történelmi eseményekből, zenetörténetből, legendákból, hagyományból próbál összeragasztani egy univerzumot, amelyben egy íven van rajta az afroamerikaiak afrikai története - benne zombikkal és szellemtáncossal - valamint az amerikai ültetvényes rabszolgák és zenéjük világa és a huszadik századi történetük. Az 1920 körül játszódó történetben az afroamerikaiak számára a szabadság azzal jár, hogy szétesnek a családok, a hagyományos közösségek, és a feketéknek is el kell dönteniük, hova húznak és hova állnak.

Coogler nem csak az afroamerikai gyökerei és kultúrája mellett elkötelezett, hanem a kereszténység mellett is, és apja nyomdokain járva fiatalkorú elítélteket mentorál, így aztán bőségesen van emberi, erkölcsi fedezet és közvetlen tapasztalat emögött a filmje mögött is.

Hamvas Béla még a múlt század derekén megjósolta, hogy az új évezred embere az átvilágítható életművekre lesz vevő, vagyis azt fogja elfogadni, ha valakinek az élete és a művészete ugyanaz, nem hazudik, nem alakoskodik, bejárt, kitaposott út van amögött, amit mond. Mert Hamvas szerint már nem újabb elméletek kellenek, hanem bejárt utak.

Ray Coogler pedig pont ilyen alkotó, aki járja is az ösvényt, nem csak szellemes párbeszédeket gyárt róla, és meg tudja oldani, hogy mi, „tésztaképűek” se sértődjünk halálra se azon, ahogy az afroamerikaiak a filmben beszélnek rólunk, se azon, hogy a feketék világában a főgonosz egy fehér ember alakját ölti magára.

Az eredeti forgatókönyv mellett a rendezés, a film és a film főszereplője, Michael B. Jordan, valamint két mellékszereplője, az Annie-t a javasasszonyt alakító brit Wumni Mosaku illetve a szintén brit Delroy Lindo (Delta Slim) is Oscar-jelölt. A számos Golden Globe-jelölésből a csak a legjobb filmzenéért vehették át a díjat az alkotók, de valószínűsíthető, hogy március 15-én gazdagabb lesz a termés.

A filmben több zenész is szerepet kapott. Az idős Sammie-t például a nagyszerű blues zenész, az 1936-os születésű Buddy Guy alakítja. A fővámpír, vagyis Bert megformálója Peter Dreimanis kanadai zenész, a July Talk együttes vezetője, aki a filmben virtuóz country zenéjével és skót táncával csalogatja a csehó közönségét a maga táborába.

Végül mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát, de egy horrorfilmben ezt közel sem mindenki élheti túl.

A Bűnösök 137 percében valahogy akkor is mindig szól a blues (vagy a country), ha éppen csend van, és folyton utakat látunk, amiken tovább lehet menni a legnagyobb drámák után is. Emlékezni is lehet, mesélni, anekdotázni, meg persze kirúgni a ház oldalát egy őrületes táncmulatságon.

Bűnösök – Sinners – 2025

Amerikai horror film – 137 perc

Rendezte: Ray Coogler

9/10