A magyar kultúrának van jövője

Závogyán Magdolna beszédében felidézte: 203 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én született meg a Himnusz, amikor Kölcsey Ferenc a csekei kúriában letisztázta költeményét. Mint mondta, „ott, annál az asztalnál mégis megszületett a csoda, a maradandó: a nemzet felemelő és erőt adó imádsága”.

Az államtitkár szerint a magyar kultúra napjának ünnepeltje nem egyetlen történelmi esemény vagy személy, hiszen „nem a könyvek lapjain és nem emlékművek talapzatán” él mindaz, amit ilyenkor köszöntünk. A kultúra – hangsúlyozta – a közösségek mindennapjaiban van jelen, a kimondott szóban, a zenében, a gondolatban.

Az összetartozásról szólva úgy fogalmazott: „összetartozásunk titokzatos kódjai erőteret táplálnak”, amely a történelmi és politikai határok ellenére is egyben tartja a nemzet részeit. Hozzátette: „a nemzet kultúrájának boldog örökösei, leendő örökhagyói és alázatos alakítói vagyunk”.

Kölcsey Ferenc örökségére utalva Závogyán Magdolna hangsúlyozta: a magyar kultúra napján nemcsak emlékezünk, hanem számot is adunk arról, mit kezdtünk a ránk bízott örökséggel. A muravidéki magyarság válasza – mint mondta – egyértelmű: „nem pusztán őrzi a hagyományt, hanem éli azt”.

Az ünnepségen átadták a 2026. évi Zala György kulturális díjakat. Az államtitkár gratulált a kitüntetetteknek, hangsúlyozva: munkásságuk bizonyítja, hogy „a kultúra nem kirakat, hanem szolgálat”, és nem külső kötelesség, hanem belső igény.

Beszéde zárásában az államtitkár kijelentette: „a magyar kultúra él, alkot és megtart és összeköt – a Kárpát-medencében és azon is túl”.