A hegyi gorillák életének legjobb ismerője

1932. január 16-án született San Franciscóban, anyja modell, apja pedig ingatlanügynök volt. Hatéves volt, amikor szülei elváltak, mostohaapja akaratával dacolva középiskola után nem üzleti pályára lépett, hanem a Kaliforniai Egyetemen kezdett biológiai és állatorvosi tanulmányokba, egyetemi évei alatt gyári munkásként és laboránsként tartotta el magát. Egy idő után meggyűlt a baja a fizikával és kémiával, így átjelentkezett a San José Állami Egyetemre, ahol 1954-ben foglalkozásterápiából szerzett diplomát.

A Kentucky állambeli Louisville-ben egy gyermekkórházban kezdett el dolgozni. Egy barátja sokat mesélt neki Afrika vadregényes tájairól és állatvilágáról, ami felkeltette érdeklődését. 1963-ban a házára felvett hitelből sikerült is eljutnia a fekete kontinensre. Ugandában egy alkalommal természetfotósokat kísért el túrájukra, amikor először találkozott a hegyi gorillákkal, ami meghatározó élményt jelentett számára. Ekkor ismerkedett meg Louis Leakey antropológussal is, aki később látva elszántságát és komoly érdeklődését, támogatta őt abban, hogy kutassa a hegyi gorillák életét, viselkedését. Így 1966 végén ismét útnak indult Afrikába, hogy a ritka, veszélyeztetett főemlősöket tanulmányozza és a National Geographic társaság megbízásából létrehozza a Karisoke Kutatóközpontot. Terepen végzett munkáját Kongóban kezdte meg, de az ottani zavaros viszonyok miatt 1967-ben Ruandába, a Virunga és Karisimbi vulkánok közti hegyvidékre költözött át.

Fossey minden idejét a gorillák életmódjának, szociális viszonyainak megismerésének szentelte, csaknem 18 évet élt közöttük. Kezdetben csak ült és tisztes távolból figyelte az állatokat, eltanulta gesztusaikat, hangjaikat, sajátos etikettjüket. Idővel egyre közelebb húzódott hozzájuk, az áttörés akkor következett be, amikor az egyik gorilla önként megérintette Fossey kezét. A bennszülöttek által csak "az erdő magányos asszonyaként" emlegetett kutató feljegyzéseit, megfigyeléseit az 1983-ban megjelent Gorillák a ködben című könyvében összegezte.

Munkájára akkor irányult a figyelem, amikor 1970 januárjában a National Geographic címlapján megjelent fényképe, amelyen egy gorillával ölelik egymást. A róla szóló cikket egy olyan kép is illusztrálta, amelyen a Peanuts nevű gorilla megérinti Fossey kezét, mindez eloszlatta azt a köznapi mítoszt, hogy ezek a főemlősök veszélyes vadállatok. A pillanatok alatt világhírűvé vált Fossey ismertségét a végveszélyben lévő hegyi gorillák megmentésére akarta felhasználni, s többször keveredett összetűzésbe a helyi orvvadászokkal és a kormánnyal is, amelyet azzal vádolt, hogy összejátszik a vadorzókkal.

Azon a véleményen volt, hogy az állatoknak az emberek szórakoztatása céljából történő "börtönben" (állatkertben) tartása etikátlan cselekedet. Egy ízben megakadályozta két sebesülten elfogott fiatal gorilla átszállítását a kölni állatkertbe, és miután gondjaira bízták az állatokat, meggyógyította őket. A gorillák csak ezután kerültek Kölnbe, ahol kilenc évig éltek, s mindketten ugyanabban a hónapban pusztultak el.

Fossey 1974-ben doktorált a Cambridge-i Egyetemen A hegyi gorillák című dolgozatával, a nyolcvanas évek elején professzorként a Cornell Egyetemen tartott előadásokat. Amikor kedvenc gorilláját, Digitet orvvadászok kegyetlenül lefejezték, még inkább megszállottja lett a főemlősök védelmének. Létrehozta a Digit Alapítványt, amelynek célja források előteremtése volt az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezésére.

A tudóst máig tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg 1985. december 26-án a karisokei kunyhójában. A gyilkosságot egy orvvadászok által is használt bozótvágó késsel követték el, a tettesek sem pénzt, sem értéktárgyat nem vittek magukkal. Az ügyet soha nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, a ruandai hatóságok a tudós időközben Amerikába távozott asszisztensét vádolták és ítélték el, aki tagadta bűnösségét, azonban sokan gondolják úgy, hogy a tettesek orvvadászok voltak, akiket zavart állatvédő tevékenysége.

Fosseyt kedves gorillái között, a ruandai Karisoke Kutatóközpont területén temették el, a sírjára ezt írták: "Senki sem szerette jobban a gorillákat". Halála után a Digit Alapítványt Dian Fossey Nemzetközi Gorilla Alapítvánnyá nevezték át, amely napjainkban is küzdelmet folytat a veszélyeztetett gorillák megmentéséért és élőhelyük védelméért. Fossey életéről több könyvet írtak, készült róla opera, dokumentumfilm és tévéjáték is. A legnagyobb sikert a Sigourney Weaver főszereplésével 1988-ban - a könyve alapján - készült, Gorillák a ködben című film aratta, a színésznő alakításáért Golden Globe-díjat kapott. Fossey halálának huszadik évfordulóján jelent meg a barátainak és családjának írt leveleiből összeállított, Senki sem szerette jobban a gorillákat című könyv.