Bővült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listája

Idén 55 jelölést nyújtottak be az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájához, a jelöléseket az UNESCO Kormányközi Bizottsága az Újdelhiben hétfőn kezdődött és szombaton záró 20. ülésén tűzte napirendre.

A testület döntése nyomán mások mellett a svájci jódlizás is felkerült a szellemi kulturális örökségek reprezentatív listájára. „A jódlizás az identitás erőteljes kifejeződése és egyesítő kulturális gyakorlat” – hangzott el a svájci jelölés kapcsán.

A listára felvették a csehországi amatőr színjátszást is. Az amatőr színház egy közösségi alapú tevékenység, amelyben korra és nemre való tekintet nélkül, szabadidejükben vesznek részt az emberek, hogy darabokat alkossanak és adjanak elő. Ezek az előadások készülhetnek ismert művek alapján, de jellemzően a helyi életet tükrözik, és társadalmi problémákat is felvethetnek, teret adva a közösségi párbeszédnek – írták az UNESCO honlapján.

A cseh kulturális minisztérium közleményében kiemelte, hogy az amatőr színház több mint két évszázados hagyományt képvisel Csehországban, és a közösségi élet, a polgári szerepvállalás része. Országszerte számos együttes, fesztivál és előadás munkájára, valamint az oktatási, módszertani és támogató szervezetek kiterjedt infrastruktúrájára támaszkodik – fűzték hozzá.

Az UNESCO a világ kulturális örökségének részeként ismerte el a jurtakészítést, a közép-ázsiai nomád élet szimbólumát. Kazahsztán és Kirgizisztán már 2014-ben benyújtotta ezt a jelölést, amelyet most az üzbég pályázattal kibővítve fogadtak el.

A jurta – kör alakú, nemezzel borított és fonott kötelekkel feszített fa szerkezet – évszázadok óta a sztyeppei török eredetű népek hordozható lakhelye. „A jurta a karakalpak kultúra egyik legfontosabb eleme, és az identitás, az egység és a sokszínűség tiszteletben tartásának szimbóluma” – hangsúlyozta az Üzbegisztán UNESCO-képviselője, Kamol Muhtarov által vezetett küldöttség.

A jurták természetes és megújuló nyersanyagokból készülnek. Jellemzően hagyományos technikával a férfiak készítik a fa kereteket, valamint a fa, bőr, csont és fém részeket, a nők pedig a jurta belső dekorációit és a nemezborítást.

Az UNESCO az olasz konyhaművészet körüli hagyományokat ugyancsak felvette a kulturális örökségek közé. Az indoklásban nem konkrét ételeket, recepteket vagy regionális specialitásokat említettek, hanem azt a kulturális jelentőséget emelték ki, amelyet az olaszok a főzés és az étkezés rituáléinak tulajdonítanak: a vasárnapi közös családi ebédnek vagy a nagymamáktól az unokáknak továbbadott hagyománynak.

„A főzés a szeretet gesztusa, annak egy módja, hogy elmondjunk valamit magunkról másoknak, és arról, hogyan gondoskodunk másokról” – mondta Pier Luigi Petrillo, az olasz UNESCO-jelölésen dolgozó csoport tagja, a római La Sapienza Egyetem professzora.

Az UNESCO honlapjának ismertetése szerint az olasz konyhai gyakorlat „a pazarlásellenes receptekben és az ízek, készségek és emlékek generációkon átívelő átadásában gyökerezik”, a családdal és a közösséggel való kapcsolattartás eszköze.