És akkor 130. – Szürke Bagoly

Ha például eszembe jut a bagoly szó, azonnal hozza magával a képeket. Honnan máshonnan jönne ez elő, ha nem valamikori olvasmányaimból. Nyilván nem az állatkerti madarak képe úszik be tudatomba, szinte kizárólag a könyvekből repülnek ide. Először is, Hu, a nagy uhu, Fekete István regényéből. Beszél hozzám a madár, újra és újra elmondja történetét, ami már a tízszeri újraolvasásból is egyre jobban ismerős. Erről meg bevillan a kép, Visegrádon mászkálok a Duna-parton és nézem a szemközti Börzsönyt, vajon melyik sziklán lehetett ott Hu. Hova képzelte az író azt a nagy benzinraktárt, amit aztán szétbombáztak az amerikaiak. Nyilván az általam nézett valóságban nem volt ott semmiféle bagolyfészek, sziklaerődítmény sem a benzinnek, mégis valahogy megnyugtató volt a folyópartról átnézni túlra. Talán így lesz majd, amikor én is túlra kerülök, és akkor már nem kell soha sem előre nézni, latolgatni, akkor már az enyém lesz az a teljes történet, amit megéltem.

Volt egy másik emlékezetes baglyom is, tízéves lehettem, amikor a kezembe nyomták a Két kicsi hód című könyvet. Ott kiabált a címlapján a szerző neve: Szürke Bagoly. Angolul ezt így írták: Grey Owl. Lekötött a hódkönyv, igazából nem nagyon érdekelt, hogy ki lehet ez a furcsa nevű szerző. Most, amikor szemem elé került egy indián ruhába öltözött ember fényképe, azonnal a hódos könyvre gondoltam, és tudtam, hogy Szürke Bagoly egy kanadai angol ember indián neve. Archibald Stansfeld Belaney valójában úgy volt indián, hogy nem volt az. A kanadai, angol anyanyelvű író egyszerűen beállt indiánnak. Elszánt környezetvédő volt, hihetetlenül érdekes történeteket szedett össze új családjában, ezeket aztán a múlt század első felében ki is adták, az önkéntes indián világszerte ismertté és népszerűvé vált. A természet szeretetét, a minden élőt tisztelő indián gondolkodásmódot hirdette nagy sikerű előadásain. Azt hihetnénk, hogy mára kiment a divatból. Ez nincs így. David Attenborough pár évvel ezelőtt filmet csinált Szürke Bagoly történetéből. A főhőst Pierce Brosnan, a leginkább James Bond szerepéről ismert színész alakította. Ezt még meg kell néznem, csak ki tudja, mikor suhognak be emlékeimbe újból a baglyok.

Érdekes, de a később megismert, a mi szűken vett kultúránkhoz tartozó görög-római mitológia madarai nemigen érdekeltek. Láttam, tudomásul vettem, hogy Minerva szent állata a tudós bagoly, de közel sem fogott meg annyira, mint az évtizedekkel ezelőtt olvasott Két kicsi hód szerzője, a kanadai álindián, Szürke Bagoly.

Járkálnak még indiánok a múltamban és a jelenemben, hollófekete hajuk csillog a földig érő törzsfőnöki tolldíszek alatt, kezükben ott táncol a színes nyelű tomahawk, és ráncos arcú sámánjaik arról dobolnak, hogy nem csak én tudom megidézni őket, de ők is visszahúzhatnak az ő idejükbe. És ez így részemről teljesen rendben van.