A tavalyi nagy sikerre való tekintettel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes idén is bemutatta a Farsangvasárnap – Karnevál a Müpában című előadását. A fergeteges hangulatú és humorú produkció mögötti kemény munkáról kérdeztük a táncosokat.
Eredics-Fekete Zsuzsanna énekes-táncművészt a farsang és a tánc kapcsolatáról, valamint a régi hagyományok mai szerepéről és jelentőségéről kérdeztük.
– Manapság a farsang már nem feltétlenül a táncról szól, pedig évszázadokon át elválaszthatatlanok voltak egymástól. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a gazdag hagyományt a fiatal generáció számára is megmutassuk – ez az egyik legfontosabb küldetésünk a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása során. A régiek életigenlése, vidámsága és huncutsága példaértékű, reméljük, hogy a tél vége felé közeledve ez az energia a Farsangvasárnap műsorunkon keresztül a nézőkhöz is eljut.
– Van lehetőség improvizációra egy ilyen karneváli forgatagban, vagy minden mozdulat szigorúan kötött?
– A néptánc egyik sajátossága, hogy a táncos, miután elsajátította egy-egy tájegység vagy falu tánckultúráját, annak mozdulatait használva, mintegy nyelvként improvizálhat. Egy ilyen műsorban előfordulhat rögtönzés, például a népszokásokat bemutató jelenetekben, de a mondanivalót erősítő beállításokban már nincs helyük a spontán mozdulatoknak. Az előadó egyénisége ettől függetlenül mindig megmutatkozik – örömmel figyelem, milyen egyéni, kreatív megoldásokat találnak a kollégáim az alkotók által pontosan megkomponált koreográfiákon belül is.
MH/Balogh Dávid
