Erdély déli kapuja Nagyszeben vagy románul Sibiu. A festői óvárosban furcsa érzésünk támadhat: mintha valaki folyamatosan figyelne. Igazából figyelnek is: a háztetők hol álmosabb, hol nagyon is éber szemei. Ezt a várost látni kell, kora reggeli indulással ebédidőre már meg is érkezhetünk, ráadásul ha a nagylaki határátkelőn át tartunk Nagyszebenre, majdnem végig autópályán haladhatunk – írja a Földjáró.hu.
Valaha főleg szászok (német anyanyelvű kisebbség) lakta terület volt, német neve Hermannstadt. A 11. században II. Géza magyar király alapította, a szászokat a mai Luxemburg környékéről telepítette ide. Mára már csak egy maréknyi erdélyi szász család maradt itt, pedig a múltban sokszorosan meg tudták volna tölteni a Nagy teret, ami a mai napig Erdély legnagyobb közterének számít. Nem véletlen, hogy többször is volt Erdély fővárosa.
Gazdag történelmének köszönheti változatos építészetét is: román stílusú templom, barokk palota, gótikus székesegyház mind megtalálható Nagyszeben városában. Az óvárosi rész aránylag kiterjedt, Románia legnagyobbja.
Szűk és kanyargós utcácskákból is bőven találunk a nagy terek közelében, ez pedig segít abban is, hogy ne kelljen túl sok turistával osztoznunk az elkattintott képeken, legyen családias városnézésünk a tumultus helyett.
Nagyszeben már-már a rendezett osztrák/német városokat idézi, minden porta takaros, nagyon szépen karbantartják középületeiket és magánházaikat is. Ha pedig házak, akkor már helyben is vagyunk, hiszen elérkeztünk a legizgalmasabb részhez. A szász városban ugyanis a 15–19. század között épült lakóházak különleges részleteket kaptak.
Örökké nyitva tartó szemeket, amelyek minden pillanatban figyelik a városiak életét, látják az örömöt, a bánatot. A háztetőkbe ékelt, izgalmas, szemformájú ablakok valójában két fontos funkciót láttak el a múltban: egyrészt segítségükkel hamarabb fény derült a tűzesetekre, másrészt a tetőszerkezetek szellőzését is ügyesen megoldották.
A „szebeni szemek” a középkor óta követnek mindent, ami előttük történik, ilyen formán kivégzésektől az ünnepélyekig, szebb békeidőktől Nicolae Ceaușescu diktatúrájáig mindennek tanúi voltak már. Éppen a román diktátor regnálásának idején hozták a frászt a lakókra, hogy még a tetőknek is szemük van. Pedig már évszázadok óta néznek. Némelyik ábrándosan, valamelyik izgatottan, flegmán vagy éppen vidámabban. Ahány ház és tető, annyiféle szem.
