Székelyföld legszebb templomának is nevezhetné az utazó Kökös kicsiny unitárius templomát, csak hát arrafelé annyi gyönyörűséges régi hajléka van az Úrnak! A Rómer Flóris Terv támogatásának köszönhetően közülük egyre több nyeri vissza eredeti pompáját, de a kökösi templom nem csak ezért érdekes.
Kökösön jártunk már egyszer erdélyi és székelyföldi utazásaink során (lásd a Magyar Hírlap Erdély egyik leghíresebb sírja című, 2021. november 19-én megjelent cikkét), de akkor az itt 1849. július 2-án lezajlott kisebb ütközetről és Gábor Áron haláláról olvashattak. Most a kicsiny, kétszáz lelkes unitárius közösség gyönyörűen felújított templomát keressük fel a szinte teljesen magyar lakosságú faluban. A templom a 17. század elején lett unitáriussá, előtte századokon át a katolikus egyház papjai miséztek benne.
Az Olt és a Feketeügy közé szorult Kököst mindig is székelyek lakták, a feljegyzések szerint 1614 februárjában a katonai lajstrom-írók húsz lófő székelyt, tizennégy gyalogos puskást, tizenhárom szabad székelyt, tizenegy jobbágyot, kilenc szolgát és két zsellért találtak benne.
A Brassótól 15 kilométerre északkeletre található falu aztán ott volt a hadak útjában mindig, kezdve a tatárjárással, amely a feltételezések szerint teljesen el is pusztította, és csak IV. Béla királyunk újratelepítési politikájának köszönhette újjászületését. Első, most meglátogatott temploma a 13. század végén vagy a 14. elején épülhetett, késő román stílusban.
Egy torony nélküli, síkmennyezetű, téglalap alakú, egyhajós, félköríves záródású szentéllyel rendelkező kis épületre kell gondolnunk, amelynek bejárata a déli falon volt már akkor is. Az istenháza szépségét arányai adhatták. Ezután az errefelé nyugodalmasabb 14. században az apszis északi falához már sekrestyét is emeltek a gyarapodó katolikus kökösiek. Sőt, ugyanezen években freskókat is festettek, a hajó nyugati falán maradt meg ezekből néhány töredék.
Természetesen a Szent László-legenda „képregényét” találjuk itt is a középpontban, egészen jól kivehető a történet eleje, a cserhalmi csata előtt a várban játszódó rész és a sereg kivonulásának jelenete. Aztán a 16. században, talán egy tűzvész után, átalakítják templomukat a még mindig katolikus kökösiek, akik szűknek találván a régi szentélyt, most a hajóval megegyező szélességűt építtetnek. A szegletíves záródású apszis megépítéséhez viszont a tetőt is meg kell bontani – és ha már bontanak, akkor lebontják az egészet: megemelik a templom magasságát is egy méterrel, ekkor építik meg azokat a támpilléreket is a sarkokra, amelyek ma is a helyükön vannak.
Az unitárius, tehát Dávid Ferenc alapította felekezet tanai aztán itt is termékeny talajra hullottak, és a megújult vallású kökösi atyafiak templomukon is szívesen látták a változást. Ezért elbontották a régi sekrestyét, és egy szép, tekintélyes bejáratot emeltek a déli oldalra. Ennek kőből kifaragott, késő reneszánsz, szamárhátíves ajtókerete megállná a helyét bármelyik főúri palotában is.
Az ezen olvasható 1707-es évszám talán a kapu valamelyik renoválását jelzi. A szám feletti latin felirat (Venite audite verba vitae) a szent igének, szó szerint az élet szavainak hallgatására hív bennünket. A 18. század végén aztán már a templomkert bejárati kapuja felett álló barokkos harangtoronyra és a jelenleg csak a keleti oldalt védő kőkerítésre is volt pénz, de ekkor épült meg a templom két fából ácsolt karzata is.
A templomocska régészeti értékei egy 1954-es tűzvész után kerültek elő, meg is kezdődött a hajó és a szentély feltárása. Ekkor találták meg a félköríves, kisebb apszis alapjait is. Ekkor már egy évszázada halott volt a templomkertben eltemetett Nagy család. A szép, klasszicista sírkő márványtábláinak rímes feliratai pontosan tudósítanak bennünket a családi tragédiáról: „Ember ha megállsz e gyász sirhalomnál / Ne késsél olvasni mit mivelt a halál / Kökösi Nagy Ádám s neje Nagy Amáliával / Két kis gyermekeik Sándor és Lajossal / Alvó ágyaikban egyszerre haltak meg / Véletlenül támadt füst ölte őket meg / 1881 január 18-án / Kikért kesereg életben maradt Nagy Amália.” Alább olvashatjuk aztán, hogy az apa harmincöt, az anya harmincnégy, Sándor hét-, Lajos pedig négyéves volt, amikor végzett velük – vélhetően – a szén-monoxid.
A Rómer Flóris Terv keretéből, a Teleki László Alapítvány irányításával 2016 és 2018 között kívül, belül és környezetében is teljesen megújított templomot 2019 októberének végén adták át.
