A pengesapkások mindent visznek

Különösen, ha szeretjük a kosztümös (angol) krimisorozatokat, mint amilyen legutóbbi nagy élményünk, a Tom Hardy Taboo-ja volt, amelyről lapunkban is írtunk. Tom Hardy egyébként fontos mellékszerepet kap a Peaky Blindersben is. A többszörösen díjnyertes alkotás az utóbbi évek legjobb angol sorozata, és óriási rajongótábort tudhat magáénak – nem véletlenül.

A szóösszetétel hegyes, éles szemellenzőként, simléderként fordítható, de mivel a főszerep-lő bűnbanda éles pengéket varratott a sapkája elülső részére, ezért beszélhetünk nyugod-tan pengesapkásokról is. Az események helyszíne Birmingham, 1919-ben, alig pár hónappal a Nagy Háború után, az első világégés sokkjából éppenhogy csak magához térő és az ír problémával küzdő Nagy-Britannia nem éppen legfényűzőbb városa.

A sokk pedig ezen esetben szó szerint is érthető, hiszen a főszereplő, a bandavezér, Thomas Shelby (Cillian Murphy) testvéreivel és barátaival együtt aknász volt a nyugati fronton, valahol Flandriában, ahol az ellenfelek föld alatti járatok vájásával is igyekeztek eljutni egymás lövészárkaiba, és bizony aratott a halál a föld alatt is. Thomas Shelbynél pedig kialakult a poszttraumás stressz, és az első évadban folyamatosan előjönnek a rémképek, amelyeket aztán divatosan, ópiumpipákkal is igyekszik enyhíteni.

Amíg a férfiak a fronton harcoltak, a birminghami családi bizniszt, a fogadóirodát a Shelby fiúk nagynénje, az erőskezű Polly Gray (Helen McCrory) irányította. Ahogy az évadok sorjáznak, a helyi riválisaikat szép lassan le- vagy meggyőző „pengések” terjeszkedésének célja az éppen száz mérföldre fekvő London – no meg Thomas Shelbynek személyes ambíciói is akadnak. De London bevételéig (nem is biztos, hogy sikerül, még csak a harmadik évad elején járunk) még hosszú az út és sok az idő…

A Shelby családról azt fontos még tudni, hogy ereikben ír és cigány vér is folyik – nem véletlen, hogy az első évadban új rendőrfelügyelő érkezik a városba, Chester Campbell (Sam Neill), akit személyesen Sir Winston Churchill (ebben az időben éppen gyarmatügyi miniszter, és mint ilyen, felelős az ír helyzetért, 1921-ben majd egyike lesz az Ír Szabadállamot ratifikáló szerződés aláíróinak is) küldött Belfastból Birminghambe, az IRA tagjai, a kommunisták és a bűnszervezetek elleni harc okán. A felügyelő legfontosabb feladata azoknak a fegyvereknek az előkerítése, amelyeket eredetileg Líbiába küldtek volna, de erős a gyanú, hogy valaki az ír terrorista szervezetnek akarja ezeket eljuttatni.

Tökéletes a szereplők akcentusa, a szleng, amit használnak, hibátlan a helyszínválasztás, a díszlet, a jelmezek, a kellékek, és egy nyugodtabb kor révén, még LMBTQ-karakterekkel sincs telezsúfolva. Ami talán kicsit zavaró lehet, hogy nem charleston és foxtrott a zene, hanem modern, kifejezetten a sorozathoz írt, 21. századi muzsika.

Persze tudjuk, mindez nem sokat ér egy jó sztori és néhány erős karakter nélkül. Ezt pedig már az elején megkapjuk a Tommy és Campbell rendőrfelügyelő konfliktusával, amelynek még szerelmi vetülete is akad. Ami az erős karaktereket illeti, elvétve akad egy-egy gyengébb figura, a színészeket pedig remekül választották ki.

Példának okáért ott van mindjárt a főszerepet alakító Cillian Murphy, akinek hideg kék szeme valóban mindent visz. A negyvenöt éves ír színészt olyan filmekben láthattuk, mint a Hideghegy, az Eredet, a Lopott idő vagy éppen Ken Loachnak a sorozattal azonos időben, 1920-ban az ír függetlenségi háború idején játszódó, Felkavar a szél című megrendítő alkotása.

A cikkünk elején emlegetett Tom Hardy (aki mozis élményeinkből szintén ismerős lehet) is remekül alakítja londoni zsidó gengszter figuráját, olyan akcentussal, amelyet angol legyen a talpán, aki megért (magyar néző ne is próbálkozzon vele). Csak szomorúan dicsérhetjük viszont a Pollyt alakító Helen McCrory angol színésznőt, aki áprilisban rákban tragikusan fiatalon elhunyt. A színpadi szerepeiben is mindig remek művész a sorozatban egyszerűen brillíroz, megszámlálhatatlan arca, gesztusa, hangszíne van – a Peaky Blinders éppen forgó utolsó évadában hiánya biztosan fájó lesz.

Sorolhatnánk tovább az erős karaktereket, a pozitívumokat, mindenféle erényeket, de inkább azt javasolhatjuk az éppen egy jó sorozat után kutatóknak, hogy ebbe bátran vágjanak bele!