Mától látható a László Fülöp magyar származású portréfestő születésének százötvenedik évfordulójára rendezett kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat megnyitásának előestéjén leleplezték eredeti helyükön azt a képpárt, amelyet a művész Scitovszky Tibor egykori külügyminiszterről és feleségéről, Hódosi Hannáról festett.
Hetvenhárom év után hazakerült az a két portré, amelyet a százötven éve született László Fülöp (Philip de Laszlo) festett Scitovszky Tibor egykori külügyminiszterről (1924-1925) és feleségéről, Hódosi Hannáról.
A teljesen ép állapotban Budapestre érkezett képpárt szerdán este eredeti helyén, a Scitovszky-villa, azaz a brit nagyköveti rezidencia központi szalonjában leplezték le. László 1927-ben, Párizsban készítette a két portrét a házaspárról, amelyek aztán 1946-ig díszítették a házat. Amikor Scitovszkyék emigráltak az Egyesült Államokba, bérbe adták egykori otthonukat a briteknek, akik 1968-ban meg is vásárolták a villát. Többek közt ennek is köszönhető, hogy a portrépár hazatérhetett.
Amikor a László Fülöp hagyatékát kutató és gondozó de Laszlo Archívum és Alapítvány (The de Laszlo Archive Trust) vezetője, Sandra de Laszlo (a festő tizenhét unokája közül Damon de Laszlo neje) értesült arról, hogy a képek felbukkantak a Christie’s aukciósház árverésén idén áprilisban, a brit kormányépületekben található kollekciókért felelős British Government Art Councilhoz (röviden GAC, a Brit Kormány Művészeti Gyűjteménye) fordult segítségért. A GAC a Brit Külügyminisztérium közreműködésével tudta végül megszerezni a portrékat.
“Ez a két festmény a magyar és a brit képzőművészetnek egyaránt a legjelesebb alkotásai közé tartozik. Alkotójuk személye fontos összekötő kapocs országaink között, hiszen László Fülöp, aki 1869-ben Pesten született, 1907-ben Londonban telepedett le, ahol a brit királyi család tagjairól is remek portrékat készített” – hangsúlyozta a leleplezésen Iain Lindsay brit nagykövet. Penny Johnson, a GAC igazgatója arról beszélt, hogy a képek hazatérése fontos kultúrdiplomáciai esemény, amely előmozdítja az angol művészet népszerűsítését is. Elsődleges céljuk a nagyközönség számára is elérhetővé tenni a kormánytulajdonban lévő műalkotásokat, ezért megegyeztek a Brit Nagykövetséggel, hogy bizonyos alkalmakkor megnyitják majd a rezidenciát az érdeklődők előtt.
Scitovszkyék hazatértének külön apropóját adja, hogy az 1907-től Londonban élő és alkotó művész születésének százötvenedik évfordulójára a Magyar Nemzeti Galéria „A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937) címmel, a múzeum grafikai kabinetjében mától 2020 január elejéig látogatható kamaratárlatot rendezett. A kiállítás az életműből tizenhat, ritkán látott portrét vonultat fel, többek közt az Erzsébet, yorki hercegnéről, II. Erzsébet királynő édesanyjáról készült képet is.
Elveszett, de megkerült portrépár
Amikor Scitovszky Tibor egykori magyar külügyminiszter és felesége a második világháború után, 1946-ban az Egyesült Államokba költöztek, magukkal vitték a képeket. Azok a család tulajdonából először a kaliforniai bencések iskolájába kerültek, aztán huszonöt-harminc évre nyomuk veszett. A Sotheby’s aukciósház egy New York-i árverésén bukkantak fel újra 1993-ban. Időközben, 2004-ben létrejött a hagyaték kutatását végző de Laszlo Archívum és Alapítvány, amely 2005 óta a londoni National Portrait Gallery égisze alatt működik. Amikor a portrépár áprilisban váratlanul újra felbukkant a Christie’s árverésén, Sandra de Laszlo értesítette a Brit Kormány Művészeti Gyűjteményét, akik a Brit Külügyminisztérium segítségét kérték a képek megvételéhez. A külügy Iain Lindsay nagykövet tanácsát követően megadta az engedélyt a licitálásra, hogy a képek visszakerülhessenek eredeti helyükre.
Múltunkat nem szabad elfelednünk – emelte ki lapunknak Iain Lindsay
Iain Lindsayt, az Egyesült Királyság budapesti nagykövetét arról kérdeztük, miért volt fontos számára, hogy a portrék eredeti helyükre kerüljenek vissza.
– Miért mondott igent, amikor a Brit Külügyminisztérium megkérdezte, hogy megvegyék-e a portrépárt?
– Két ország közt a leglényegesebb kapcsolatok a történelmi és emberi kötődések, éppen ezért kiemelkedően fontos volt a Scitovszky-portrék hazahozatala abba a villába, amelyet ők maguk építtettek, hogy ily módon végre hazatérhetett a múltban Magyarországot elhagyni kényszerült házaspár. Az, hogy ez sikerült, a brit–magyar kulturális kapcsolatok erősségét mutatja.
– A leleplezésen a festő egyik unokájától, Damon de Laszlotól átvehetett egy kitüntetést a kiállítás és
a festmények megvásárlásában nyújtott, nélkülözhetetlen közreműködéséért. Milyen érzés volt megkapni ezt a váratlan díjat?
– Óriási megtiszteltetés ez nekem, nagyon meghatódtam. Ami érdekes, hogy Damon és Sandra de Laszloval legelőször idén januárban találkoztam, amikor a Galéria-beli kiállítást jöttek előkészíteni, bőven azelőtt, hogy a két portré felbukkant volna az aukción. Úgy gondolom, hogy László Fülöp magyar–angol festőként mindkét országból a legjobbat hozta/kapta, ezért örömmel támogattam őket. A történelem szerintem nagyon fontos, múltunkat nem szabad elfelednünk, sőt ünnepelnünk kell, főleg, hogy Magyarországnak és Nagy-Britanniának régre visszanyúló, gazdag közös története van.
