A hatáskiváltás jelentőségéről

Kísérőprogramját, a Sunday in the Country filmkritikusoknak szánt workshop „prototípusát” 1995-ben rendezték meg Krzysztof Zanussi világhírű lengyel filmrendező a mazóviai Laskiban lévő nyárilakjában, de már nyolc éve – megújult formában – Wrocław vonzáskörzetében, a fesztivál ideje alatt tartják. Az Európai Filmakadémia által szervezett rendezvényre tíz–tizenkét európai országból delegálnak évente egyetlen filmes újságírót vagy filmkritikust, idén a spanyol, olasz, osztrák, lengyel, román, német vendégek (a georgiai nem tudott megjelenni az eseményen) között Magyarországot e sorok szerzője képviselte.

Urszula Śniegowska, a program lengyel és Pascal Edelmann, a német lebonyolítója az alsó-sziléziai Pieszycében tartott háromnapos szakmai rendezvényre négy filmrendezőt is meghívott. Az újságírók a Sowia Dolina erdőszéli szálloda dekoratív vendégházában a belga Sacha Polak harmadik egész estés játékfilmjét, a Dirty God című drámát, valamint a görög Syllas Tzoumerkas The Miracle of the Sargasso Sea című hamisítatlan thrillerjét tekintették meg elsőként. A házi vetítőteremben az alkotók kötetlen beszélgetésen vettek részt, az újságírókkal a kritikus felelősségéről, valamint a művész és megítélő közötti viszonyról is szó esett. Naná, hogy a rossz kritika felbosszantja az embert, ez teljesen normális – kezdte Tzoumerkas, aki szerint az alkotó ilyenkor eleinte soha nem érzi korrektnek a bírálatot. Polak, aki egy savtámadás áldozatáról forgatott világszerte pozitív kritikákkal jutalmazott munkát, úgy vélte, a kritikusnak alapvetően kérdéseket kellene feltennie az olvasónak, akinek kognitív és ízlésbeli képességét nem szabad lebecsülni. A görög filmes az alkotás nehézségeiről szólva elmondta: a dráma, fantasy, horror és művészfilm keverékeként leírt munkájára előbb megszerezte a költségvetési összeget, aztán tudatosan eltért az előzetes tervektől, sőt, leforgatott egy olyan finálét, amelyet soha nem is akart használni, viszont ezzel a turpissággal elérte, hogy a színészei jobban átérezzék a karakterek összes motivációját. A holland művész tudatosan nem dolgozik profi színészekkel, jelenleg új filmet készít elő brit hősnőjével, a kórházi nővérként pénzt kereső Vicky Knighttal.

A lengyel Agnieszka Smoczyńska a Fuga című lélektani drámáját, a brazil Gabriel Mascaro pedig erotikus disztópiáját, a Divino Amort hozta magával a szakmai találkozóra. A Córki dancingu című előző nagyfilmjével több mint húsz elismerést bezsebelő Smoczyńska egy szabadban elfogyasztott ebéd keretében arról beszélt, hogy a cannes-i fesztiválon bemutatott új filmjének alapötletét és első forgatókönyvváltozatát a főszereplő színésznő, Gabriela Muskala készítette el sokévi munkával. Elárulta, a filmkészítés során mindig kikéri filmes szakírók – többek között Michał Oleszczyk lengyel filmesztéta – véleményét. A Neon bika című, három évvel ezelőtti fesztiválkedvenccel hírnevet szerző Mascaro filmje egy olyan világban játszódik, amelyet vallási szekták, illetve a korlátlan gyermeknemzés vágya befolyásol. Magát ateistának tartja, de örömmel tölti el, hogy filmje élénk figyelmet hagyott maga után mindenütt, ahol vetítették. Az egyik brazil sajtóorgánum egy papot kért fel arra, hogy írjon róla recenziót, a készítők pedig egy radikális feminista lelkipásztornőt is meghívtak az egyik premierre. Ha valakit felidegesít egy film, az nagyon jó, hiszen azt jelenti, hogy valamilyen hatással van rá – szögezte le a filmes, aki úgy látja, húsz éven belül megváltoznak a filmfogyasztási szokásaink.