A honfoglalás előtt csak szlávok (slavici), a tatárjárásig szlávok és – gyarapodó többségben – magyarok éltek a Sajó és Balog folyók közötti, északon ezerméteres hegyek által határolt vidéken. Szervezetten a 11. században telepítettek le a királyi birtokra alföldi magyarokat a gömöri ispánok. Az 1241-42. évi mongol pusztítás következtében megritkult népesség pótlására német ajkú telepeseket hívtak be az Ákos nemzetségbeli grófok; Ila Bálint történész mintegy 58 falu alapítását vagy újra alapítását vette számba, a közben elpusztultakkal együtt – Gömör megye története (1976) című monográfiájában.
Gecelfalva 14. századi temploma kívül-belül meglepetésekkel szolgál (A szerző felvétele)
1243-ban az Ákos-fi Csetnekiek: Detre és Fülöp comesek csetneki birtokközpontjától északra nyolc új község helyét jelölték ki a szász földről és Türingiából érkezett családok számára. IV. Béla király az év június 5-én kelt levelében adományozta a területet a fivéreknek, a tatárjárás idején tanúsított vitézségükért. A soltészeik (Schulteiss) vezetésével érkezett bevándorlók erdőirtással, szántással, közösen végzett házépítő és ácsmunkával, gazdálkodással teremtettek maguknak megélhetést (amint ez a későbbi századokban is így történt, jelen korunkban pedig nem így történik). Régtől fogva ismert vas- és nemesérclelőhelyek közelében létesültek falvaik, a nyugat-európai bányavidékekről érkezett német ajkú szakemberek tüstént hozzáláttak a kitermeléshez.
Csetnektől 3 kilométerrel északra, a 812 méter magas Hradek hegy tövében, festői tájban rejtőzködik Ochtina (a folyóvölgyi szárnyvasúton is megközelíthető Pelsőcről). Az 550 lélekszámú, tisztán szlovákok lakta községet az 1240-es években alapította – a helyi hagyomány szerint – nyolc bányász. A helynév valóban származhat a német Acht (= nyolc) szóból, azonban inkább a nyolc új irtványtelep egyikét jelölték meg ily módon. 1906-tól a Mártonháza hivatalos nevet viselte, Gömör 1920. évi elcsatolásáig. 1313-ban említik első ízben a helységet, Ákos-birtokként. Főként vasércet termeltek ki a hegyből, vasolvasztó kohó is működött helyben, egy időben aranyat és ólmot is bányásztak a határában. 1427-ben 27 adózó portáját írták össze – ma sincs több ház a községben. 1556-ban a pelsőci Bebek család volt a tulajdonosa, amikor kifosztotta és felperzselte Ochtinát egy török horda, a környékkel együtt. A 17. században fellendült a település ipara: a két hámoron és a nagy olvasztón kívül papírkészítő manufaktúra is működött helyben (a szomszédos Nagyszlaboson napjainkban is gyártanak papírárut).
A falu közepén, meredek patakpart mentén áll a 13. században alapított templom. Védőszentje a 4. században élt és jótékonykodott Szent Miklós püspök. A középkorban kereskedők, úton járók oltalmazója volt. Messziről látható az épület öles falú, négyemeletes középkori tornya a csinos, 18. századi sisakkal. Két-két pár egymás fölötti, félköríves ikerablak igazolja a „gründolás” idejét; a míves barokk órapárkány – öreg számlapjával – romantikát ébreszt a látogatóban. 1342 és 1347 között a gótika jegyében átalakították, megnagyobbították az épületet. A tíz méter belső hosszúságú, hat méter széles főhajót észak felé megtoldották egy fele szélességű, két boltszakaszos mellékhajóval. Két csúcsíves ablakon keresztül jut be fény a csillagboltozatos terembe. Délről nyílik a főbejárat, a gótikus kapuzat szinte városi igényűnek mondható, az előcsarnok orommezején ott látjuk a kalapácsos bányászjelvényt. Hét méter hosszú, négy méter széles a keletre néző, fél nyolcszögzáródású, külső támpillérek nélküli (!) kőbordás boltozatú szentély. Délen és keleten egy-egy magas csúcsíves, és egy vak körablak tanúskodik a Nagy Lajos király korabeli átépítésről. Az igazi látványosságot belül találjuk! Ochtina egyházának szinte a teljes falfelületét freskók borítják. A csetneki templom 15. századi, itáliai iskolázottságú mestereinél szerényebb képességű piktorok, ám a jeles festők munkáit ismerő és másolni tudó, vélhetően Ferenc-rendi kötődésű alkotók művei. Az egymás fölötti falmezők bibliai históriái: a karácsonyi ünnepkör eseményei és a húsvéti dráma stációi, a Biblia pauperum (szegények Szentírása) nevű illusztrált „képregény” afféle ismertető eszközként szolgált az írástudatlan hívek számára. Talán a legérdekesebb az Utolsó vacsora jelenete, amelyik az apszis északi falán látható. Minden szereplője és részlete megfelel az ikonográfiának, mégis egész másként ábrázolta őket az ochtinai festő, mint a közeli Gecelfalván működött kollégája.
Gecelfalva (Kocelovce) 6 kilométerrel északra fekszik Csetnektől, a Gömöri-érchegység „nyolcszázas” magaslatai lábánál, 350 méterrel a tengerszint felett. 2011-ben 257 lakosa volt, kisebb részben szlovákok az öreg faluban, nagy többségben cigányok a bekötőút menti „kalkuttában”. A helységet német ajkú bányászcsaládok alapították 1243-ban. Első említése a következő évben történt egy birtoklevélben, a Gochulpholua falunévben a Götzel személy/családnév rejlik. A Csetneki család birtokai sorába tartozott, majd később – ismeretlen okból – visszaszállt a koronára. 1331-ben Goczel, 1426-ban Geczelfalva formában szerepelt írásban. A 14. századtól a pelsőci Bebek grófoké volt a község, a közeli vas- és rézbányák jövedelemével együtt. Fényes Elek 1850-ben elkészült Magyarország geográfiai szótára szerint „tót falu, 7 kath., 396 evang. lakossal, kik hajdan németek valának, egyébiránt sovány földeiket szorgalmatosan mívelik. Rétjük sok, de az árvíz járja, erdejük kevés. Hajdan ez a helység város volt. Az idevaló evang. tornyos szentegyház igen régi és nagy épület.”
Bizony, tekintélyt parancsol környezetében az 1300-as évek második harmadában gótikus stílusban készült templom. Alaprajza egyezik az ochtinai egyházéval, a keletnek tájolt, fél nyolcszög záródású apszis azonban itt egy méterrel hosszabb, két méterrel szélesebb. Kívül saroktámpillérek csillapítják a boltozat falra nehezedő nyomását, aminek oka: az itteni gótikus boltozat jóval magasabb a máshol szokottnál. Messze környéken egyedinek számít, hogy a második emelettől nyolcszögletűre vált a harangtorony – ehhez hasonlót csak Budán (Magdolna-torony, Nagymaroson, Isaszegen, Gyöngyössolymoson és a Felső-Tiszavidéken láthatunk a 14. századból. Rendkívüli érték a déli bejárat 14. századi, remekmívű kovácsolt vas ajtaja, eredeti zárszerkezete.
Gecelfalva meredeken csúcsíves szentélyében másféle, nagyobb falfelület kínálkozott a festőnek. A húsvéti történések bemutatása sokkal több helyet kap, mást is mutat, mint az előző helyen. A bibliai ciklusok folytatásos „képregényhez” hasonlóan készültek: az Ochtinán megszakadt sorozatot itt folytatta és fejezte be a mester.
