Magyarországon még sosem játszották teljességében Antonio Vivaldi művét, a Farnace című operát, most a Magyar Állami Operaház tűzi műsorára június 12-től, a főszereplőt az egyik legkeresettebb kontratenor, a katalán Xavier Sabata alakítja, a barokk zene korhű megformálásáról a stílus neves magyar szakértője, Németh Pál gondoskodik.
Néhány éve afféle misszióként mindig egy barokk művel zárja évadát a Magyar Állami Operaház. Ezúttal június 12-én Antonio Vivaldi remekét, a Farnace című operát tűzik műsorra, ezt követően még háromszor látható ebben a szezonban, legközelebb decemberben veszik majd elő. Az olasz nyelven előadott mű címszerepét az egyik legkeresettebb kontratenor, a katalán Xavier Sabata alakítja, feleségét Meláth Andrea, a további szerepekben Szabóki Tünde, Hegyi Barnabás, Schöck Atala, Ducza Nóra, Szigetvári Dávid, Pál Botond és Leveleki Gábor lép fel. Mint a tegnapi beharangozó sajtótájékoztatón Anger Ferenc, az intézmény művészeti vezetője, az előadás rendezője felidézte, ez a barokk opera magyarországi bemutatóként hangzik el, egyúttal ez az első alkalom, hogy a dalszínház Vivaldi-operát tűz műsorra.
Hozzátette: az itáliai szerző számtalan operája közül a Farnace címűre a választásuk elsősorban a története miatt esett, amely meglátása szerint mély, szövevényes családi dráma politikai köntösben arról, hogy az érdekek miképp írják felül a szeretetet. A darabban ugyanis a ponthuszi király, az apja, Mithridatész örökébe lépő Farnace igyekszik megvédeni országát a rómaiaktól és a velük szövetkező, ellenséges kappadókiai királynőtől, Berenicétől, aki azonban egyúttal a főhős anyósa is, így a „hűtlenné” vált lányán is bosszút akar állni. Az intrikákkal, gyilkossági kísérletekkel fűszerezett dráma végül a királynő kiengesztelődésével zárul.
A zenei vezetésre az operaház Németh Pál karmestert, a barokk muzsika és a korhű előadásmód egyik jeles hazai szakértőjét – a Savaria Barokk Zenekar alapítóját – kérte fel. A maestro a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az előadásokhoz a dalszínház zenekarából huszonhét tagú kamaraformáció alakult, amely korabeli hangszereken játssza Vivaldi muzsikáját. Rámutatott arra is, hogy a korszak szokásai miatt a barokk operák sokszor több változatban maradtak fenn, a Farnace például két verzióban. Ezeket Németh Pál és Anger Ferenc a torinói nemzeti könyvtárból szerezte meg, és Kenesey Judit dramaturg közreműködésével elkészítettek belőlük egy újabbat az operaház számára.
A Farnace szerepében színre lépő Xavier Sabata is azt emelte ki, hogy a budapesti előadás egyszerre autentikus és egyedi, az adott szereplőgárdára és zenekarra szabott. Az énekművész emellett azt hangsúlyozta, hogy most alakítja először teljes egészében a szerepet, amelyre nagyon várt már. A feleségét, Berenice leányát, Tamirit alakító Meláth Andrea pedig rámutatott: bár elterjedt vélekedés, hogy a barokk operák unalmasak, valójában nincs még egy olyan stílus, amelyben az énekes ennyire szabad lenne, hiszen ösztönös éneklési kultúrát jelentett, amelyhez képest a későbbi korszakok kötöttebb énektechnikája jóval kevesebb egyéni lehetőségre ad teret.
A díszleteket tervező Szendrényi Éva arról beszélt, hogy mivel Farnace nagy dilemmája az a szakadék, amely apja, Mithridatész pontuszi király nagysága és saját gyengesége között tátong, ezt egy futurisztikus génlaborral, patológiai részleggel szemléltetik, amelyben Farnace apja titkát „boncolgatja”, de választ nem talál, hiszen az lelki természetű. A jelmeztervező, Zöldy Z Gergely pedig szavai szerint igyekezett a szereplők közti viszonyok és a cselekmény szövevényessége miatt a ruhákkal segíteni a nézők eligazodását a ponthusziak, kappadókiaiak és rómaiak csoportjai között.
