Új, interaktív elemekkel bővített órát helyeznek el a megújuló fővárosi Széll Kálmán téren, a balkáni állapotokat felszámoló átépítés után, egy-másfél év múlva szellősebb, de több fával mégis zöldebb lesz a tér. Az évtizedek óta meglévő tervek után most az Építész Stúdió szerény, de látványos eredményeket ígérő elképzelése valósulhat meg: lapunknak Fialovszky Tamás vezető tervező beszélt a részletekről, például arról, hogy miért tartják meg a metrókijárat legyezőépületét.
Miután a napokban aláírták a kivitelezési szerződést, hamarosan elkezdődik a Széll Kálmán tér régóta várt átépítése, amely várhatóan egy-másfél évig tart majd. A 2011-es közlekedési koncepcióterv után 2012 decemberében zárult az építészeti tervpályázat, amelyen 23 iroda indult, végül az Építész Stúdió és a Lépték-Terv elképzelését hirdették ki győztesnek. E szerint a tér háromszög jellege és a metrókijárat legyezőépülete megmarad, de a fölösleges busztárolást megszüntetik, a villamosvágányok által közrezárt területet kitisztítják, könnyebben átjárhatóvá teszik, új perontetőket építenek, fákat ültetnek, díszburkolatot fektetnek le. A különféle, kissé balkáni bódék helyett zöld tetős üzemi épületet húznak, a Várfok utcai buszvégállomásokhoz pedig lift és mozgólépcső vezet majd.
A számos gonddal küzdő helyszínről lapunknak Fialovszky Tamás vezető tervező, az Építész Stúdió munkatársa elmondta: jelenleg nem igazán működik városi térként a távoli térfalak és a többsávos utak meg a villamosvágányok között. Hogy miként lehet mégis erősíteni a városi tér funkciót? Hiszen naponta száz-kétszázezer ember fordul meg itt gyalogosan, így nagy parkot nem lehet létrehozni. Az építész rámutatott: az általuk elképzelt változtatás hangsúlyos pontja az, hogy a vágányok és bódék közötti bukdácsolást megszüntetve, a középső háromszöget kitisztítva az átjárhatóságot javítsák. Az utak mellett fasorokat telepítenek majd, a téren négy vízjátékot hoznak létre, fákat és kisebb zöldfelületeket telepítenek, így ezzel is kellemesebbé válik a környezet. És hogy mi lesz az ikonikus órával a tér közepén, amely viszonyítási pontként működött az elmúlt évtizedekben? „Azt terveztük, hogy megmarad, de új talapzaton. Végül úgy fejlődött a tervünk, hogy teljesen új, szoborszerű órát építünk a régi helyére, amely interaktív elemeket is tartalmaz majd” – árulta el Fialovszky Tamás.
Elképzelésük egyik jellegzetes eleme, amely a látványterveken is látható, az új térburkolatba épített LED-világítás, amely a főbb gyalogosútvonalakat követné különös, egymást metsző, hosszú csíkokban. Az építész kérdésünkre elmondta, ez is megépülhet most.
Azt is felvetettük, hogy miért döntöttek a metrókijárat legyezőépületének megtartása mellett: a kissé túlzó méretű, bár kétségtelenül karakteres alkotmány a hetvenes évek szemléletének emléke.
Fialovszky Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy funkcionálisan jól működő, az archív fotók tanúsága szerint eredetileg átlátszó csarnok volt. De az évtizedek során amortizálódott, körbeépült bódékkal. Ezért lebontják a toldaléképületet, és átláthatóbb üveghomlokzattal közelítik eredeti állapotához. „A tér közepén így egy markáns, levegős csarnok áll majd, amely szervezőerőként működik. És hát anyagi vonzata is van ennek: minek elbontani egy működő és szükséges építményt, ha végül is használhatóvá tehető?” – tette hozzá az építész.
Megkérdeztük a Budapesti Közlekedési Központot arról, hogy a hetvenes évek óta tervezett második metrókijáratot a Széna tér felé vajon megépítik-e valamikor. A társaság közlése szerint megvizsgálták a lehetőséget, de sokba kerülne, s erre egyelőre nincs pénz, távlatilag azonban elképzelhető.
A Szilágyi Erzsébet fasor felőli tércsücsökbe kerül a tér közepéről a Sellő című, 1979-es Makrisz Agamemnon-szobor, itt a busztárolás megszűnik. Ezen a részen egy új, földszintes üzemházba kerül majd az ügyfélszolgálat, és ehhez hozzátoldottak végül egy lépcsőzetes tetejű szárnyat, amelyben illemhelyeket alakítanak ki, a tetőn pedig ülhetnek majd a várakozó emberek – sorolta a részleteket Fialovszky Tamás.
További üzemi helyiségeket alakítanak ki a Várfok utcai buszmegállókhoz vezető lift környékén, és az 1941-ből megmaradt üzemépületet is megtartják, felújítva. A Várfok utcai villamosalagút tetejére tervezett kávézót azonban nem lehet megépíteni – szabályozási okokból –, úgyhogy csak egy terasz lesz itt – mondta az építész, de reményeik szerint a jövőben majd mégis megvalósulhat ez az elképzelésük. Ez alatt azonban a kerékpárutat átvezetik a Margit körút felé, a Vérmező utca rézsűjének tövében.
A Várfok utcáról a buszok végállomását helyhiány miatt nem tudták levinni a térre, várhatóan azonban javulni fog a helyzet az őrmezői buszterminál megépülte és kapcsolódó fejlesztései után. A Széll Kálmán tér átépítése 5,3 milliárd forintból valósul meg: a villamosvágányok 1,5 milliárd forint európai uniós forrásból, a tér építészeti és környezetalakítási munkái pedig fővárosi és állami támogatásból, összesen 3,8 milliárd forintból – válaszolta kérdésünkre a Budapesti Közlekedési Központ.
A következő lépés majd a Széna tér rendezése lehet, ha onnan el lehet vinni a Volánbusz-végállomást.
Sportpályák, amőbák és régi galerik
A mai Széll Kálmán tér elődje a 19. században épült ki, bár a tér a középkor óta fontos közlekedései csomópont volt. Az idők során volt itt sporttelep, jártak át tehervonatok, és előszeretettel tanyáztak itt a galerik is.
Már a középkorban is utak találkozási pontja volt a mai Széll Kálmán tér, az egykori Logod falu kapuja nyílt itt – olvasható Papp Géza történeti összefoglalójában, a Hg.hu portálon.
A török hódoltság kora után agyagbánya és téglagyár létesült itt, és csak 1892-ben kezdődött el a tér átalakítása. Feltöltötték a gödröket, ide költöztették a Budapesti (Budai) Torna Egyesület, a BBTE sportpályáját, 1897-ben pedig az ezredévi kiállítás sörkóstoló-pavilonját szállíttatták át ide, és alakították a sporttelep első klubházává, később pedig úszómedencét is építettek itt. A meglepő módon hivatalos név nélküli, csak a közszájon forgó Gödör elnevezésű teret 1929-ben keresztelték el Széll Kálmán miniszterelnökről – ekkortól ragadt rá a Kalef vagy Széllkalef becenév. A második világháború kezdetén a sportpályákat elköltöztették a Pasaréti út elejére, a mai Vasas-sporttelepre, így keletkezett hely ahhoz, hogy megépülhessen a villamos-pályaudvar. Az Óbuda vasútállomást a Déli pályaudvarral összekötő körvasúton tehervonatoknak is el kellett férniük, így a Margit körúttól a Krisztina körút felé vezető villamosvágányok átvezetésére 1938-ban megépült a ma is ismert kis alagút a Várfok utca alatt. Az innen, föntről a megállókhoz vezető gyalogoslejárót a következő évben adták át, 1941-ben pedig az autóbusz- és villamos-végállomás építményeit. Utóbbinak két váró- és egy árusítócsarnoka volt, az archív fotókon is látható amőbaszerű, modernista építmény – kár, hogy később a metróépítés elsodorta ezeket. Azonban ma is megvan az üzemház a tér háromszögének csücskében.
Az összefoglaló szerint már ekkor elhangzottak olyan kritikák, amelyek szerint a tér zöldterületeinek csökkentése árnyék nélküli aszfaltsivataggá tette a teret.
És talán túlzás a jelenlegi állapot kialakulásának kezdőpontját ehhez kötni, de mindenképp érdekes, hogy a nagy forgalmú közlekedési csomópont jelleg, a valódi városi tér hiánya már ekkor érzékelhető volt.
Az 1951-ben Moszkva térre keresztelt helyen a 2-es metró tervezett állomása az ötvenes években leállított építkezés miatt csak 1972-ben nyílt meg: ez a ma ismert és a tervek szerint megmaradó, legyező formájú kijárat. Talán kevéssé közismert, hogy két képzőművészeti alkotás is található itt: az 1952-es szocreál mozaikkép a 3. számú épület falán, amely a moszkvai Vörös teret ábrázolja, és az 1979-es Sellő című szobor, Makrisz Agamemnon alkotása.
A hetvenes-nyolcvanas években a szinte ötletszerűen elvégzett bódéépítések miatt egyre szlömösebbé és áttekinthetetlenebbé vált a tér. A kis boltok, étkezdék, kocsmák és presszók – köztük az amőbák egyikében már 1941-től, majd az új „legyezőben” működő Gomba – vonzásában híres volt a Moszkva téri „galerik” köre, no meg az „emberpiac”, s a nagy átszállóforgalom és a találkozóponti jelleg megmaradt. A találkozzunk az óra alatt! felkiáltás talán a 2011-ben Széll Kálmánra visszakeresztelt tér legrégebbi, állandó eleme.
