Valódi közösségi élménnyé vált Székesfehérváron az Újszövetség Maraton, amelyen civilek olvasnak fel ötperces részleteket a Szentírásból, ezzel ünnepelve az adventi időszakban. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója a „szertartás” kialakulásáról és a helyiek színházi érdeklődéséről, az igényteremtésről beszélt lapunknak.
Szikora János: Elkötelezetten a „közönség színháza” vagyunk (Fotó: Eöry–szabó Zsolt)
– Honnan ered az ötlet, hogy a ma este kezdődő rendezvényen az Újszövetséget a közönséggel együtt olvassák fel?
– Abból az időből származik a gondolat, amikor még a szolnoki színházban voltam igazgató, akkor találtuk ki, hogy olvassuk közösen a Bibliát, de akkor még úgy képzeltük, hogy a színészek tartják majd a felolvasást. Székesfehérvárra kerülve ismét elkezdett foglalkoztatni ez az ötlet, de némileg módosulva, vagyis a színészek szerepe elhalványult és a civilek hangja erősödött fel. Úgy látszik, ez bevált, mert az idén már harmadik alkalommal szólalnak meg a Biblia sorai az adventi időszakban, szombaton Székesfehérváron. Az esemény jelentőségét csak növeli, hogy igazi közösségi élmény lett, amelyre egyre nagyobb számban regisztrálják magukat a város lakói.
– A közösségszervezést különösen fontosnak tartja a Vörösmarty Színház vezetése?
– Elkötelezetten a „közönség színháza” vagyunk, ez szerepel a logónk alatt is. Nehéz egy mondatban frappánsan megfogalmazni, hogy mit takar ez a kifejezés, de talán az ilyen és ehhez hasonló közösségi akciók önmagukért beszélnek.
– Egyre több zenés darabot játszanak. Milyen koncepció alapján alakítják ki a műsorstruktúrát?
– Több néző észrevétele volt korábban, hogy kevés a zenés előadás a repertoárunkban. Muszáj meghallgatni a közönség igényét, és annak megfelelően alakítani a programot. De a zenés műfajok esetében is arra törekszünk, hogy a szórakoztatással együtt minőségi előadást nyújtsunk. Ilyen például a Bagó Bertalan által rendezett 3:1 a szerelem javára című, az ősszel bemutatott előadás is, amely a színészek számára is hatalmas kihívás, és a közönség is nagyon szereti.
– Az Edith Piaf és Marlene Dietrich barátságát feldolgozó zenés produkció párhuzamosan fut Budapesten és Székesfehérváron. Ritka pillanat, amikor ezeknek a díváknak a megformálására alkalmas színésznőket találnak?
– Én is azt gondolom, hogy Pataki Éva darabját csak akkor érdemes színpadra alkalmazni, ha Marlene Dietrich és Edit Piaf előttünk sétál el, vagyis a szerepre alkalmas két színésznőt egyszerre fedezzük fel. Marlene szerepében Varga Gabriella, Piafként pedig Váradi Eszter Sára olyan csodálatos színésznő, aki élethűen hozza vissza ezeket a kiemelkedő legendákat. A jelmezekkel és a sminkkel pedig a megtévesztésig hasonlítanak a címszereplőkre.
– A második évadot kezdte Székesfehérváron az új társulat. Kirajzolódtak már a közönség igényei?
– Azt látjuk, hogy rohamosan növekszik a színházba járók száma, a bérletvásárlóink számát gyakorlatilag megdupláztuk. Ez azt jelenti, hogy több ezer fővel gyarapodott a bérletesek száma az elmúlt években. A visszajelzésekből pedig folyamatosan kirajzolódik, hogy milyen színházat szeretnének a fehérváriak. Az igényt azonban nemcsak kielégíteni kell, de alakítani is. József Attila szavai, miszerint „egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani” számunkra is iránymutatók.
A jóra nevelés a szellemi igényesség fel nem adható színvonalával a mi igazi ars poeticánk.
