Távol az Araráttól… A magyarörmény irodalom címmel jelent meg Alexa Károly irodalomtörténész szerkesztésében az a harminchét magyar alkotót bemutató olvasmánygyűjtemény, amely a kiválasztott írók, költők, tudósok, irodalmárok és egyházi személyek örmény kötődését és ennek életművükben való megjelenését járja körül. A csütörtöki könyvbemutatón Szabó András előadóművész működött közre.
Szarka György vetített képes beszámolójával kezdődött a Fővárosi Örmény Klub novemberi műsora, amelyen Alexa Károly irodalomtörténész is bemutatta legújabb válogatását Távol az Araráttól… A magyarörmény irodalom címmel. Az olvasmánygyűjtemény harminchét magyar alkotó írását gyűjti össze – többek között szerepel benne Döbrentei Kornél, Jankovics Marcell, a Cilike-történetekről ismert Tutsek Anna, Kolozsvári Áron, Lázár István, a magyar köztudatban elhalványult, de az erdélyi irodalomban számon tartott Lászlóffy Aladár, Dragomán György, és az apja révén mély örmény kötődést felmutató Bodor Ádám is.
„A véletlenek mindig megihletnek. Az I. világháború századik évfordulója súlyosan figyelmeztet minket a magyar pusztulásra, amelynek belénk rögzült tudata a nullával egyenlő” – fogalmazott beszédében a szerkesztő, Alexa Károly. „Ebben van valami, a mai történelemszemléletre jellemző állapot, amikor az újabb tragédiák felülírják a korábbi hősies tetteket. Az, hogy mi ma mit tudunk a történelmünkről, nem attól függ, hogy mit éltünk át a múltban, hanem attól, hogy mit mondanak nekünk” – tette hozzá.
Alexa Károly kiemelte, hogy az erdélyi örménység sorsát mennyire meghatározta az első világháború. „Ebben az időben már szétoszlott a hagyományos, familiáris társadalmi rend, már nyelvük is homályba kezdett veszni. Kivesztek az egyházi rítusok, a népszokások. Mi ezt a folyamatot különösen jól tudjuk értékelni, hiszen számunkra is létfontosságú a nyelvhasználat kérdése” – figyelmeztetett az irodalomtörténész.
Ma már nehéz rekonstruálni, hogy mit adott át az erdélyi örménység a világnak. „A szelíd, konzekvens viselkedés, családias hozzáállás és a befogadó nemzethez való nyitott hozzáállás eltűnésük lehetőségét hordozta. Napjainkban azonban egyfajta örmény reneszánszt élünk meg. Ennek oka, hogy a szélfútta Kárpát-medencében, akiknek nincs a családi gyökereit illető tudata, azok jövője sem biztos.”
