A közös munkával automatikusan kialakul a különböző kultúrák közötti megértés – vallja Tóth Kinga író-költő, aki kísérletező programjával vett részt az idei Bécsi Könyvhét Donau Lounge programjában. Az alkotó szerint a külföldi közönség nagyon nyitott az új hangokra, főként, ha a szöveg és a vizualitás egyszerre jelenik meg.
– Sokoldalú művészként vett részt a Donau Lounge programján. Hányféle arcát mutathatta meg a Bécsi Könyvhéten?
– Az idén jelent meg az All machine című kötetem a Magvetőnél, németül pedig Kalász Orsolya és Monika Rinck fordításában az Akademie Schloss Solitude kiadásában, így kaptam a meghívást is. A kötetbemutatóhoz kapcsolódóan audiovizuális performance-ot láthattak-hallhattak tőlem, hiszen hat éve zenélek, négy éve foglalkozom komolyabban az extenzív vokális technikával, amellyel a verseket is előadom, valamint a videón a versekhez készült vizuális munkáim, grafikáim, versképeim láthatók. Számomra nagyon fontos, hogy minden szöveg hallhatóvá-láthatóvá váljon, ezért minden írásomhoz készítek vizuális és zenei anyagokat is.
– Milyen gyakran mutatkozik be külföldön?
– Nemzetközi zenei fesztiválokon, elsősorban experimentális és zajzenei fesztiválokon az elmúlt négy évben sok helyütt szerepeltem már, nagyon izgalmas rendezvények vannak Spanyolországban, Hollandiában és Németországban, Ausztriában is számos kisebb klub, nagy kulturális centrum fogadja be ezeket a rendezvényeket. Külföldön a zene hozta az első fellépési lehetőségeket a Tóth Kína Hegyfalu kísérleti formációmmal, illetve most az All machine és a Wallwriting projektjeimmel gyakran utazom. Ugyanakkor a koncerteket sem lehet az irodalmi munkától elválasztani, hiszen az írásaimat adom elő.
– Hasonlítanak egymásra a Duna menti országok alkotói?
– Azokról a Duna menti alkotókról, akikkel személyes kapcsolatom is van, elmondható, hogy rengeteget dolgoznak és egyszerre több területen is tevékenykednek. Szlovákiában az A4 kultúrcentrum zenészei, rendezői az alkotómunka mellett is folyamatosan szerveznek eseményeket, ahogy az Irodalmi Szemle munkatársai is nemcsak írók, újságírók és kritikusok, de kultúrmenedzsmenttel is foglalkoznak. Ugyanígy a Felvidéki Fórum alkotói, akik nagy figyelemmel foglalkoznak a magyar irodalommal, vagy Jelena Andlejovski, aki írás mellett folyamatosan vesz részt társadalmi-kulturális akciókban. Nagyon jó tapasztalatom van a bolgár Elias Canetti Gesellschaftnál is, ahol egész hetes irodalmi fesztivált szerveznek koncertekkel, workshopokkal, a világ minden tájáról érkeznek alkotók, videoművészek, írók, mint például a német Micul Dejun, akinek most épp a kisprózáját fordítom. Összességében elmondható, hogy ezek az alkotók hatalmas aktivitással igyekeznek a környezetükért, a kultúráért és a társadalomért is tenni, a saját alkotómunkájuk mellett másoknak is lehetőségeket nyújtani. Munkájukra jellemző, hogy foglalkoznak az aktuális szociális-társadalmi kérdésekkel, és hogy több felülettel is dolgoznak. Nyitottak az együtt gondolkodásra, együtt dolgozásra, ami szerintem a leggyorsabb útja annak, hogy valóban jobban megismerhessük egymást.
– A Donau Lounge „több toleranciára és megértésre” ösztönzi a térséget. Ön szerint hogyan tudnak ebben a folyamatban közreműködni a fiatal alkotók?
– A nyitottság és a figyelem a legfontosabb. Megtalálni a közös nyelvet enélkül a két dolog nélkül nem megy. Szerencsére a negatív példák mellett egyre több a pozitív megmozdulás, a tenni, sőt, közösen tenni vágyó fiatal. Egy szöveg nagy utat tud bejárni, sok embert tud elérni, és nem mindig kizárólag a fordítás az, ami segít ebben, hanem a mondanivaló, az alkotói hozzáállás, aktív részvétel. A fiatal alkotók például ezeken a nemzetközi rendezvényeken lehetőséget kapnak, hogy megtalálják egymást, s közösen dolgozzanak, a megértés és a tolerancia pedig a munkával, információátadással automatikusan jön is.
– Mennyire szoros a kapcsolat a fiatal költő-írógeneráció tagjai között?
– Számos művészeti csoport, szervezet működik, például a József Attila Kör, amelynek elnökségi tagja vagyok. Hasonló a Fiatal Írók Szövetsége, de ilyen alkotó- és szervezőcsoport az Instavers vagy a Gömbhalmaz csapata is. Főképp azonban online lapok mellett csoportosulnak fiatalok, akik közösen is vesznek részt irodalmi-művészeti programokban. Ezek a kezdeményezések külföldön is eredményesek, a szlovák Ő hangköltészeti fesztivál vagy az osztrák Huellkurven magazin mellett a különböző kulturális intézmények is segítik az együttműködéseket.
Negyven meghívott a bécsi fesztiválon
A Duna Lounge (Donau Lounge) programsorozat látogatói tizenegy Duna menti ország íróival és a Dunához kapcsolódó aktuális témákkal ismerkedhettek a napokban zárult bécsi könyvfesztiválon. A Collegium Hungaricum Bécs által kezdeményezett Duna Lounge projekt célja a dunai országok kulturális együttműködésének erősítése. A bécsi fesztivál négy napja alatt negyven meghívott vendég fordult meg a programsorozaton. (OZ)
Épülnek a hidak a folyón
Thomas Zierhofer-Kin énekes és kulturális menedzser lesz 2017-től a Bécsi Ünnepi Hetek új intendánsa. A Kremsben lévő Donaufestival jelenlegi vezetője a 2016-os fesztiválhetek után váltja le Markus Hinterhäuser jelenlegi intendánst. Az 1968-ban Salzburgban született menedzser 2005 óta a Donaufestival művészeti vezetője, avantgárd programjával nagy nemzetközi elismertségre tett szert. Zierhofer-Kin 2017-től Bécsben hidat akar építeni a nemzetközi és helyi művészet, a központ és a peremterületek között. (OZ)
