Egymást érték ebben az esztendőben a rangos történelmi konferenciák.
Az volt az egyik oka ennek, hogy 2014-ben emlékeztünk meg az első világháború kitörésének századik, valamint a második világháború fontos eseményeinek hetvenedik évfordulójáról. Többek között Magyarország német megszállásáról és a Horthy-féle kiugrási kísérletről. Ha nem is zárójelben, de így végszóra, tegyük még hozzá, hogy az idén volt a Dózsa-féle felkelés ötszázadik évfordulója is. Ez az ünnep kevesebb figyelmet kapott, de például az, hogy a Retörki, vagyis a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet érdekfeszítő tudományos tanácskozást rendezett a felkelésről.
Oka volt a izgalmas konferenciáknak az is, hogy megszaporodott a történeti és történelmi intézetek, kutatóbázisok száma. Ilyen a Veritas Történetkutató Intézet is, amely az idén kezdte meg működését, és egy, a rendszerváltásról, pontosabban az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásairól tető alá hozott konferenciával, és emléktábla-avatással mutatkozott be a szélesebb nyilvánosságnak. Fontos esemény volt az a tanácskozás is, amelyet az idén szeptember 29-én rendezett a Veritas a Parlament felsőházi termében. A konferencia a Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944–1949 címet kapta. A rendezvény nem hivatalos mottója úgy hangzott, hogy a magyarok nézzenek szembe bűneikkel, de más bűneit ne vegyék magukra.
Egyébként nagyon szerteágazó témák szerepeltek a tanácskozáson, már csak azért is mert történelmi szempontból igen mozgalmas volt a kérdéses öt esztendő. A tanácskozás válogatott anyagát most, 2014/11-es számában adta közre a Rubicon című folyóirat. Szokásához híven gazdagon illusztrálva. Nincs értelme rangsorolni a megjelentetett cikkeket, pontosabban előadásokat, valamiért mindegyik nagyon fontos. Romsics Ignácz előadása például Magyarország és a nagyhatalmi politika viszonyát tárgyalja. Ez az előadás tele van meglepő információkkal arról, hogyan képzelték el a szövetségesek hazánk háború utáni sorsát. Szakály Sándor a korabeli honvédség felső vezetésének összetételét elemzi, Botos János a magyar zsidóság akkori vagyonvesztését tárja fel, Ujváry Gábor a magyar politikai elitben végbemenő változásokat boncolgatja, és így tovább.
Aktualitása miatt talán Számvéber Norbert előadását kell most kiemelnünk. A hadtörténész a Margaréta hadműveletről, vagyis az ország német katonai megszállásáról beszélt. Az aktuálpolitika dimenziójában sokszor felvetették balliberális elemzők – politikusok és történészek egyaránt –, hogy a magyar társadalom örült annak idején ennek a megszállásnak. De legalábbis nem tett ellene semmit, és nem fejtett ki aktív ellenállást a honvédség sem. Számvéber Norbert alapos kutatómunkával bizonyította be, hogy például a katonai ellenállásnak nem lett volna semmi értelme. Mert a több irányból előretörő német csoportosítások közül csak az észak-nyugatinak egymagában akkora volt a tűzereje, mint az egész magyar honvédségnek.
Oka volt a izgalmas konferenciáknak az is, hogy megszaporodott a történeti és történelmi intézetek, kutatóbázisok száma. Ilyen a Veritas Történetkutató Intézet is, amely az idén kezdte meg működését, és egy, a rendszerváltásról, pontosabban az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásairól tető alá hozott konferenciával, és emléktábla-avatással mutatkozott be a szélesebb nyilvánosságnak. Fontos esemény volt az a tanácskozás is, amelyet az idén szeptember 29-én rendezett a Veritas a Parlament felsőházi termében. A konferencia a Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944–1949 címet kapta. A rendezvény nem hivatalos mottója úgy hangzott, hogy a magyarok nézzenek szembe bűneikkel, de más bűneit ne vegyék magukra.
Egyébként nagyon szerteágazó témák szerepeltek a tanácskozáson, már csak azért is mert történelmi szempontból igen mozgalmas volt a kérdéses öt esztendő. A tanácskozás válogatott anyagát most, 2014/11-es számában adta közre a Rubicon című folyóirat. Szokásához híven gazdagon illusztrálva. Nincs értelme rangsorolni a megjelentetett cikkeket, pontosabban előadásokat, valamiért mindegyik nagyon fontos. Romsics Ignácz előadása például Magyarország és a nagyhatalmi politika viszonyát tárgyalja. Ez az előadás tele van meglepő információkkal arról, hogyan képzelték el a szövetségesek hazánk háború utáni sorsát. Szakály Sándor a korabeli honvédség felső vezetésének összetételét elemzi, Botos János a magyar zsidóság akkori vagyonvesztését tárja fel, Ujváry Gábor a magyar politikai elitben végbemenő változásokat boncolgatja, és így tovább.
Aktualitása miatt talán Számvéber Norbert előadását kell most kiemelnünk. A hadtörténész a Margaréta hadműveletről, vagyis az ország német katonai megszállásáról beszélt. Az aktuálpolitika dimenziójában sokszor felvetették balliberális elemzők – politikusok és történészek egyaránt –, hogy a magyar társadalom örült annak idején ennek a megszállásnak. De legalábbis nem tett ellene semmit, és nem fejtett ki aktív ellenállást a honvédség sem. Számvéber Norbert alapos kutatómunkával bizonyította be, hogy például a katonai ellenállásnak nem lett volna semmi értelme. Mert a több irányból előretörő német csoportosítások közül csak az észak-nyugatinak egymagában akkora volt a tűzereje, mint az egész magyar honvédségnek.
