Isten áldja Christopher Nolant, hogy nem hódolt be a trendeknek, 3D nélkül forgatott űr-sci-fit, és nem népesítette be a vásznat ugráló CGI lényekkel, helyette komótosan építkezik, időt hagyva a szereplők kibontakozására, régimódi figurákkal operál és nem érzi szükségét, hogy a fiatalokra kikacsintva folyamatosan sziporkázzanak és popkulturális utalásokat tegyenek, és annak ellenére, hogy van a filmben férfi és nő is, mégsem erőltet bele egy kötelező szerelmi szálat.
Csupán egyetlen dologra koncentrált: a kalandra, s mindezt pedig olyan mesélő kedvvel vezényelte le, mintha Spielberg valamelyik nyolcvanas évekbeli klasszikusát látnánk, így a történetre gyermeki lelkesedéssel csodálkozhatunk rá.
A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, a természet az emberiség ellen fordult, a Föld pusztulófélben van, a NASA azonban talál egy féreglyukat, amelyen keresztül az univerzum eddig elérhetetlen távolságra lévő pontjai is megközelíthetővé válnak, köztük számos olyan bolygó, amely akár lakható is lehet. Az egyik ilyen felderítőcsoporthoz csatlakozik az egykori pilóta, Cooper (Matthew McConaughey) is, hogy családját hátrahagyva belevágjon az útba, amely a fajunk fennmaradásának utolsó esélyét jelenti.
Nolan mértéktartóan, lassan építkezve, de visszafogottságban is hihetetlenül látványosan, a témához mérve realisztikusan bontja ki a kalandot, miközben a karakterek sem vesznek el a grandiózus koncepció árnyékában, gondosan ábrázolja a szereplők vívódását, a szélsőséges helyzetek lelki megpróbáltatását, és érdekes kérdéseket is feltesz.
Az utolsó ötven percben aztán jön a hidegzuhany, és rátelepül a filmre Nolan mérhetetlen ambíciója, és a produkció félresiklik: a rendező Batman-trilógiájában pont az volt a zseniális, hogy a korábbi mozgógépes feldolgozásoktól eltérően jéghideg realizmussal tálalta a hős kalandjait, az Eredet cseppet sem álomszerű álomjeleneteiből viszont kiderült, hogy Nolan jobban is teszi, ha nem ereszti túlzottan szabadjára a fantáziáját.
Amíg egy történetet műfajához mérten földhözragadtan tálal, addig stílusa tökéletesen működik, ha viszont kilép ebből az emberi léptékből, már kevésbé.
A Csillagok között a fináléjában hirtelen sokkal több akar lenni önmagánál, az alkotó mélységet próbál adni az űrkalandnak, epikussá próbálja tenni, de a forgatókönyv túl buta a terheléshez, így marad a konyhaasztali filozófia és a giccs.
Mindez azért szomorú, mert a Csillagok között egyébként potenciálisan egy igazi mestermű, ritkán látni ennyire elegánsan régimódi, de mégis frissnek ható rendezést, Matthew McConaughey remekül játszik, mint az utóbbi években mindig, Anne Hathaway bájos, Michael Caine pedig már rutinból hozza a bölcs öregember szerepét, de továbbra is szimpatikus – csupán a zárást tudnánk feledni.
Interstellar
Színes, magyarul beszélő, amerikai–angol sci-fi, 169 perc, 2014
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Wes Bentley, Casey Affleck, Michael Caine, Matt Damon.
7
