Negyvenéves lesz december 17-én Lajkó Félix, de ahogy ő fogalmaz, nem nagyon érdekli az évforduló, és az sem, milyen elméletek születnek a személyisége, művészete megfejtésére. Ő csak zenél, ez a dolga. A vajdasági hegedű- és citeravirtuózzal hamarosan megjelenő szimfonikus lemezéről beszélgettünk, és arról, mi ellen lehet védekezni a zenével.
- Mindegyikükkel könnyen egymásra hangolódtak, vagy volt, akivel nehezebben találta meg a közös hangot?
- Ez általában könnyen megy, felkészült zenészekről van szó.
- A Lajkó Félix maraton megkoronázása a februári „Végtelen szimfonik” koncert, amelyen a Budafoki Dohnányi Zenekarral készített lemezét mutatják be. Ez az anyag egészen más típusú hozzáállást igényel, hiszen egy nagyzenekar sokkal kötöttebb, szabályok mentén működő formáció. Mit tanult ebből az együttműködésből?
- A már meglévő számaimat Ott Rezső írta át zenekarra. Ők fix hangokkal dolgoznak, én pedig improvizálok, és ez amennyire furán hangzik, annyira működőképes. Persze, a közös munka elején előfordult, hogy Hollerung Gáborral (a BDZ zeneigazgatója, karmestere – a szerk.) elbeszéltünk egymás mellett, de később ez megszűnt.
- Az utóbbi időszakban egyre többször került elő a hegedű mellett a citera. A citerás lemeze óriási sikert aratott, két hónapig vezette a világzenei toplistát. Ez adott-e újabb löketet, hogy még több energiát fordítson a hangszerben rejlő lehetőségek kiaknázására?
- Nem igazán. Régen is ugyanúgy citeráztam, mint most. Mindenesetre a toplistás lemez anyagát sokszor játsszuk, a koncerteken is többet veszem elő a citerát. Otthon viszont többet hegedülök, mert ez a hangszer több gyakorlást igényel. A kettő jól kiegészíti egymást, mert ha az ember széthegedüli magát, akkor jó átállni a citerára. Ez más izmokat mozgat meg.
- Előfordul, hogy citerás mozdulatokat használ hegedűn?
- Igen, a vonót néha úgy használom, mint a pengetőt, de ugyanígy a citerázásban is előfordul, hogy hegedűs mozdulatok jönnek elő.
- A lányát mennyire érdekli a zene? Tanítgatja, vagy hagyja, hogy a saját útját járja?
- A lányom zeneiskolában fuvolázik, szereti. Ha nem ért valamit, akkor persze segítek neki, de ő egy külön kis világban él, amibe én nem akarok beleszólni.
- Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekek intézményes keretek között tanulják a zenét? Mikor kell elengedni a növendék kezét?
- Akinek igénye van rá, és szereti, ami a zeneiskolában történik vele, addig nincs vele semmi gond. Nekem egész más volt az indulás, hiszen a népzenétől indultam, előbb zenéltem, minthogy azt iskolában tanultam volna.
- Egyszer azt mondta, sok mindenre felhasználható a zene, például védekezésre. Mi ellen védekezik?
- A zene megvéd a depressziótól, a lelki zuhanásoktól, és fizikailag is jót tesz. Nyugtató hatása van. Mindemellett, van egy megtartó ereje, mint a sportnak, hiszen ha az ember szeret valamivel foglalkozni, akkor kevesebb az esély rá, hogy megcsúszik az életben.
- Nem unja, hogy mindig mindenki meg akarja fejteni, és válaszokat kapni arra, miért olyan, amilyen?
- Amíg él az ember, próbálják megfejteni. Több elmélet létezik rám vonatkozóan is, de úgy gondolom, a lényeg, hogy mi hangzik el a színpadon. Hogy én mi vagyok, ki vagyok, az nem számít. A rossz kritikákból egyébként lehet tanulni, elgondolkodom rajtuk, de alapvetően nem függök ezektől. Van egy saját meggyőződésem a zenéről, valamit tudok, valamit nem. Azt játszom, amit tudok, ez vagy tetszik az embereknek, vagy nem.
- Az utóbbi időben sokat duózott, zenekarozott. Ideje szólózni?
- Legközelebb a Zeneakadémián lesz szólóestem, a Hospice Alapítványnak játszom egy jótékonysági koncerten. Régen sokat szólóztam a még nem felújított Zeneakadémián, szeretném, ha még több ilyen lenne, és a hangsúly újra a szólóhegedülésre helyeződne.
Lajkó Félix a Vajdaságban, Topolyán született 1974. december 17-én. Zenekedvelő családban nevelkedett, amelynek korábban egyetlen tagja sem választotta a zenélést élet- és szakmai hivatásul. Első hangszere a citera volt, amellyel tíz éves korában ismerkedett meg. Hegedűt az általános iskola 6. osztályában vett a kezébe először. Az alsófokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva indult el Budapestre kölcsönkért hegedűvel, ahol a Dresch Quartett tagja lett. Azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot. Citerás lemeze, a Mező 2013 augusztusában és szeptemberében is vezette a világ legnevesebb világzenei toplistáját. A WMCE (World Music Chart Europe) listáján ezelőtt évtizedek óta nem szerepelt magyar lemez. A Budafoki Dohnányi Zenekarral rögzített „Végtelen szimfonik” című lemeze novemberben jelenik meg.
