A csatatereknek minden háborúskodásban voltak nagy hőseik – gondoljunk csak Leónidaszra és elszánt társaira –, az ókorban még róluk szóltak a nagy eposzok és hősénekek, és hasonló, későbbi századokban élt hősökről szólnak ma már a hangzatos beszámolók, róluk tanulnak a kisdiákok.
Povázai Vince
De róluk forgatják a filmeket a nagy hollywoodi stúdiók, és ők a nagy, drámai történetek főhősei is.
Azonban mindkét nagy, huszadik századi világégésnek is megvoltak a maguk „kis hősei”, akik a háttérben járultak hozzá a sikerekhez. És persze ugyanúgy a bukáshoz, a vereséghez. Akiken ugyan semmi sem múlott. A „kisemberek”, akik olykor sokkal nagyobbak tudtak lenni a híressé vált hősöknél, azok az egyszerű polgárok, akik tulajdonképpen nem is voltak katonák, csak besorozta őket az állam, a hatalom.
Ilyen volt a délvidéki Zentán 1884. január 12-én született Povázai Vince, aki címzetes őrmesterként – tiszti szakácsként! – szolgált a Nagy Háborúban, a Monarchia hadseregében.
Ám még egy szakács sincs biztonságban a fronton: Povázait egy „fáradt” golyó hátba találta, és azt – a családi legendárium szerint – egy bosnyák katona a fogával húzta ki az őrmester úr hátából. A szakács olyan kiválóan forgatta nemcsak a fakanalat, de a fegyverét is, hogy többször is kitüntették.
Az Isonzónál küzdötte végig a háborút. Povázai Vince őrmester élettörténetét a centenárium alkalmából Molnár Tibor kutató tárta fel nemrég az őrmester unokájának, Belec Imrének a segítségével.
A háború után Povázai földművesként kereste kenyerét, és ekkor már csak tortasütésre vállalkozott.
Az első világháború eseményeiről bővebben az Echo Televízió szombatonként adásba kerülő, Időrosta című sorozatában tájékozódhatnak az érdeklődők.
