Kíméletlenül vall saját világáról, a sikeres budapesti üzleti miliőről Kötter Tamás amolyan kívülálló megfigyelőként, olyan mai jelenségeket rajzolva meg, amelyekre korábban a hazai – jellemzően intellektuel – irodalom nem tett még kísérletet.
Egyebek mellett ettől lett oly sikeres a Rablóhalak, az író első kötete, amelynek folytatásaként jelent meg a Kalligram gondozásában a második kötet, a Dögkeselyűk. Egy negyvenes éveiben járó sztárügyvéd nézőpontjából figyelhetjük a multik lélektelen világát, vagy amint a szerző fogalmaz, az embertelen szervezetekben robotoló rabok mindennapjait.
A könyv bemutatóján Mészáros Sándor, a Kalligram főszerkesztője úgy fogalmazott, szokták mondani, hogy egy kötet mindenkiben benne van, hiszen a saját történetét meg tudja írni az ember.
„Úgy látom, hogy Kötter Tamás a második könyve alkalmával vált igazán íróvá. Már a kezdetekkor feltűnő volt az a szakmai alázat, amellyel az íráshoz közelített. Kötter sokat tud az aszimmetrikus alá-, fölérendeltségi viszonyokról, és mindezt bármiféle szívkönnyítő gyógyszerek nélkül, feketén-fehéren mondja el” – fejtette ki Mészáros, aki hozzátette: a nagy mesterrel, Bret Easton Elisszel szemben nincs sok ideológia a könyveiben, amit szerencsésnek tart. A Dögkeselyűk egy irodaházban játszódik, négy év történéseit foglalta össze az író. És persze visszatérnek korunk üzleti világának ismert budapesti szórakozóhelyei is, a Liszt Ferenc tér, a Bazilika környéke vagy a Hajógyári-sziget bulinegyede. A háttérben pedig kirajzolódik a virtuális közösségi tér, a semmitmondó lájkok, lényegtelen kommentek, elfeledett pillanatképek kirakata: a közösségi oldal.
„Nem tudunk új élethelyzeteket kitalálni, csupán más környezetben bemutatni azokat. Megpróbáltam azt a világot továbbvinni, amit az első könyvemben, a Rablóhalakban bemutattam” – mondta a szerző, aki a bemutatón sem nyugtatta meg a résztvevőket, viszont „szigorú” jövőképet rajzolt jobbára jól szituált harmincas-negyvenesekből álló olvasói elé.
Mint mondta, általános pszichológiai probléma a negyvenesek életközépi válsága, amely egyre inkább magával ragadja a nőket is. „A fiatalkori álmainkat szeretnénk a késő harmincas vagy negyvenes éveinkben megvalósítani. A könyv a férfiakról szól, a remény rabjairól, akik, elérkezve életük delelőjére, elhiszik korunk nagy hazugságát, hogy „légy, aki lehetsz, és megpróbálják valóra váltani az álmaikat. Elárulom, mindannyiuknak tévút a fiatalságkultusz” – tette hozzá.
