A Toldi a magyar irodalom legmegfilmesíthetőbb műve – állítja Angelusz Iván, az egyelőre le sem forgatott Toldi-film egyik producere, akivel a mű megvalósulásának lehetőségeit latolgattuk, de szóba került a rendező és a producer érdekeinek kérdése is.
– A közelmúltban kiderült, hogy a filmalap nem támogatja Pálfi György Arany János Toldijából készülő filmjét. Most hogyan látja, megvalósulhat az önök által előkészített film?
– Igen, mindenképpen. Van egy olyan romantikus elképzelésem, hogy akár a hazai privát szférából kellene összehozni a pénzt, mondjuk úgy, ahogyan régen a Nemzeti Színház építésére összefogott a gazdasági elit. Vélhetőleg egy fontos nemzeti ügy tud lenni, és ezért nagy reklámereje van. Ha jól van kitalálva ez a projekt, akkor nyolcszázezer és egymillió közötti hazai nézőt tudhatna magáénak. Az Arany-féle irodalmi anyagban az egyes jelenetek szinte készen vannak. Nem ismerek a magyar irodalomban ennél izgalmasabb adaptációs lehetőséget.
– Ha ez így van, miért nem készült eddig még film a Toldiból?
– Ez egy alapvetően akciókra épülő romantikus mozi, illetve akciófilm, ami eddig nem volt része a magyar filmkultúrának. A klasszikus, nagy formátumú Kőszívű ember fiaiban van egy professzionális farkasjelenet, amit a filmgyártásunk meg tudott akkoriban oldani. Az azonban akkor egy jóval olcsóbban és egyszerűbben kivitelezhető műfaj volt. Ma már nagyon nagy erőfeszítéseket igénylő és a magyar filmszakma tudásbeli határait feszegető vállalkozás. Nagy bátorság és elkötelezettség kell egy ilyen műfajhoz, nehezen lehet belevágni. Láthatjuk azonban, hogy az elmúlt években két Toldi-filmprojekt is született, és ezek versengtek egymással a filmalapnál.
– Lépett már az említett támogatási lehetőségek felé, vagy ez egyelőre elképzelés?
– Azt, hogy nem lesz most Toldi-film, csupán néhány hete tudjuk, és mi abban gondolkozunk, hogy a Magyar Nemzeti Filmalappal kellene tovább lépnünk. Ehhez el szeretnénk oszlatni Andy Vajna kormánybiztos aggályait, melyek szerint a rendező, Pálfi György nem alkalmas a nagy formátumú akciójelenetek levezénylésére, hiszen a viták túlnyomórészt e dilemma körül forogtak. Hozzáteszem, hogy mi kizárólag Pálfi Györgyöt tartjuk a magyar filmrendezők közül elképzelhetőnek a Toldi-filmhez. Tökéletesen előkészített mozi volt, így aztán öt hónapon belül foroghatna, azonban, ha sokkal később valósulna meg, nagyon sok pluszköltséget jelentene újra felvenni a fonalat. Továbbra is fontosnak tartjuk még, hogy az évszakokból következő adottságokat használja ki a mozi, vagyis, hogy ne digitális eszközökkel oldja meg azokat. Erről is meg kellene győznünk a filmalapot. És természetesen meg kellene győznünk Pálfi Györgyöt is, hogy még egyszer veselkedjen neki a filmnek, hiszen az elmúlt évek megviselték őt mind emberileg, mind szakmailag.
– Nem tartotta jónak Pálfi október közepi ultimátumát, amit a filmalapnak adott. Miért?
– Ezt így nem mondanám. Úgy gondolom, hogy egy rendező nem csupán egy üzletfél és egy jogviszony birtokosa a vita során, hanem egy filmalkotás atyja, kitalálója. Filmpolitikai, akár esztétikai vagy önérzeti elemek is befolyásolhatják a megnyilvánulásait. Volt olyan, hogy a mi diplomáciai harcunkat nem segítette a rendező sajtóban tett nyilatkozata, amit, hangsúlyozom, túlfeszített állapotban tett. Természetesen ez nem kérhető számon egy rendezőnél sem általunk, sem pedig a filmalap által, és nem is szerencsés, hogy ha egy ilyen tényezőre alapozunk egy fontos nemzeti ügyet. Valószínűleg Pálfi György nem viselkedett mindig megfontoltan, hanem úgy viselkedett mint, ahogy Toldi tett volna: ellentmondott a királynak, és ezért megkapja a büntetését. A történet szerint, amikor szüksége lett rá, visszahívta Miklóst.
– Na de a rendező azt mondhatja, hogy a producer ráér, mert folyamatban vannak más filmjei. Ő azonban egy filmrendező, aki szeretne alkotni…
– Igaz , hogy Gyuri az elmúlt öt évét jórészt ebbe a produkcióba fektette, miközben mi készítettünk több filmet is. De közben mi végig hittünk ebben, és komoly erőforrásokat fordítottunk erre. Így súlyosan érinti a döntés a Katapult filmet és koprodukciós partnereit.
– Pálfi György legutóbb a Karlovy Vary filmfesztivál legjobb rende-zője lett.
– Szerintem Pálfi György a rendszerváltást követő filmes generáció egyik legnagyobb nevű alakja. A Taxidermia óta, tehát immár kilenc éve nem készíthetett Magyarországon rendes költségvetésű filmet. Minden azóta készült filmje húsz- és ötvenmillió forintos büdzsé között készült. Mindez oly luxus, amit nem engedhet meg magának a kulturális irányítás. Mégis az ország minden regnáló kormánya megengedte magának eddig. Pedig már Pálfi első filmje is a 2002-es Hukkle, Fassbinder-díjas lett, ami az elsőfilmes európai Oscarnak felel meg. Ő hiába alkot értékes műveket, tehetségét kilenc éve ugaron tartják. A magyar filmgyártás hagyományaiban benne van, hogy a nagy magyar irodalmi műveket tíz-húsz éven belül megfilmesítik. Olyan meghatározó erejű művek ezek, amelyeken nemzedékek nőttek fel. Lényegesnek tartom, hogy a Toldi a filmkultúra része legyen. Hadd emlékeztessek arra a szlogenre, hogy merjünk nagyot álmodni. Ilyen vállalkozás a Toldi.
