Különös kamaratárlattal folytatja a kétszáz éve született építész, Ybl Miklós tiszteletére szervezett emlékévhez kapcsolódó programjait az óbudai Kiscelli Múzeum.
A január 18-ig látogatható, Ybl Miklós: Operaház – Technika a kulisszák mögött című kiállítás talán elsősorban a műszaki rajzokhoz valamelyest értők számára mond többet a számos eredeti metszet, alaprajz, a színpadgépezet, a csillárok tervei miatt – mégis bárki számára nyilvánvalóvá válik, hogy százharminc-száznegyven éve olyan szabadkézi rajzokat voltak képesek alkotni az építészek, segédeik és egyéb tervezők, amelyeknek ma a csodájára járhatunk.
Mint ismert, a hazai operajátszás mai fellegvára a kiegyezés utáni hatalmas fejlődés eredménye: százharminc éve, 1884 őszén adták át az operaházat, így a tárlat kettős évfordulóra emlékeztet. A dalszínházban a korszak legmodernebb technológiáit alkalmazták az arannyal borított belső mögött: gázvilágítást alakítottak ki, és az európai színháztüzek tapasztalatai miatt vasfüggönyt, acélszerkezetű tetőzetet és záporrendszert is beépítettek. Utóbbi víztartályai valahol a színpadnyílás fölötti térben a harminc évvel ezelőtti nagy felújításkor még megvoltak. A hidraulikus színpadgépezet, az úgynevezett Asphaleia-rendszer is újdonság volt, egész Európában elsőként itt alkalmazták. Ez a korábbi, a barokk színházművészetből megmaradt kulisszarendszert egyre inkább felváltó, fejlődő szcenikai igényeket segítette a süllyesztő-emelő utcáival. Az 1984-es nagy felújításkor elbontották, és mivel a hivatalosságok elutasították a védetté nyilvánítást, elpusztult. Ennek terveit is láthatják az érdeklődők a kiállításon, de egy remek, három karral működtethető maketten is bemutatják: a süllyedők a kék hidraulikafolyadék áramoltatásával fel-le mozognak – még a felnőttek is visszatérnek gyerekkori önmagukhoz ennek láttán. A tárlat kurátora, Branczik Márta – aki több építészeti válogatást is rendezett már – lapunknak elmondta, azért az operaházat választották, mert egyrészt ez Ybl egyik legismertebb alkotása, másrészt pedig a Kiscelli Múzeum gyűjteményében erről van a legtöbb anyag. Felhívta a figyelmet arra a Klösz György-féle fotolitográfiára, amely a hidraulikus szerkezet metszetét ábrázolja, ezt az előkészítés idején találták meg. A bejárattól balra lévő három nagy tervrajz pedig szinte biztosan Ybl saját keze munkája: ezek még a korai változatok, amelyeken négyemeletes nézőtér és másfajta páholydíszek látszanak. A közelmúltban tartott megnyitón Doncsev András, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke Spenglert idézve úgy fogalmazott, hogy az ember „városépítő állat”, e tevékenységének pedig méltó képviselője a 19. század második felének virágzó Budapestje, benne pedig az operaház külsejében és belsejében is meghatározó palotája.
