Számtalan nemzetközi példát találni arra, hogy a stúdiórendszert és az állami támogatást megkerülve hogyan érvényesülnek és szereznek pénzt alkotók, azonban a kerülőutak érdekes módon éppen itthon kevésbé jellemzőek, pedig itt tényleg szűkösek a források. Pálfi György azonban már több alkalommal bizonyította, hogy fillérekből is össze tud rakni egy remek produkciót.
Kevin Smith annak idején a saját képregénygyűjteményét adta el, hogy leforgathassa a Shop-Stopot, Robert Rodriguez pedig gyógyszerkísérleteket vállalt, hogy elég pénze legyen az El Mariachi – A zenész című debütáló művéhez, de nem csupán a tengerentúlon találni példákat arra, hogy leleményes alkotók milyen kerülőutakon valósítják meg álmaikat, ha egy nagyobb stúdió nem áll melléjük, vagy nem kapnak állami támogatást. Az egyik legkirívóbb európai eset mindenképpen a finn Iron Sky – Nácik a Holdon elkészítésének története: a rendező online keresett támogatókat a produkcióhoz, a B filmek rajongói pedig rögtön ráharaptak az alapkoncepcióra (amely, ahogyan az alcím is leírja, valóban a Holdról érkező nácikról szól), és a hét és fél millió eurós költségvetésből egymilliót összedobtak, cserébe egy hónapon keresztül nyomon követhették a munkálatokat, sőt ötleteket adhattak az alkotóknak. Érdekes módon azonban a különböző hasonló kerülőutak éppen hazánkban nem jellemzőek, ahol aztán tényleg kevés pénzzel kell beérni, s az is az államtól, illetve most már a filmalaptól jön.Vannak persze alkotók, akik a rendszert megkerülve is tudnak érvényesülni, ilyen például Dyga Zsombor, aki legutóbb konyhapénzből forgatta le a Couch Surf című szkeccsfilmjét, és bár a végeredménnyel kapcsolatban felemás érzelmeink voltak, mégis tagadhatatlan, hogy az alacsony büdzsé nem látszott a minőségen.Pálfi György mutatta meg, hogyan készítsünk tényleg szinte ingyen kiváló filmet a hazai pályán: a Final Cut – Hölgyeim és uraim esetében ugyanis még egy kamerára sem volt szüksége. Fogott közel félezer híres és kevésbé híres filmet, kivágott belőlük néhány jelenetet, majd összeollózta azokat.És ami egészen megdöbbentő, hogy a kísérlet működött: a részletek összeálltak egy könnyedén követhető, kerek és teljes történetté, a végeredmény pedig az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb magyar filmje lett.Persze ha Pálfi megpróbálta volna mindezt hagyományos forgalmazásba hozni, akkor a jogdíjak miatt a költségvetés valószínűleg felülmúlta volna bármelyik hazai produkcióét, de ügyesen végül a Színház és Filmművészeti Egyetem oktatási segédanyagaként értékesítették mint könyv mellé járó DVD-t. (Korábban több helyen lehetett olvasni, hogy a 20th Century Fox tárgyal Pálfival, hogy a stúdió századik születésnapjára készítsen egy hasonló művet, amelyet aztán világszerte bemutatnának.)A rendező a Szabadesés című, a héten bemutatott új filmjéhez sem a szokásos módon jutott pénzhez: a dél-koreai Jeonju filmfesztivál évről évre kioszt egy összeget általuk érdekesnek talált alkotóknak, az elvárás szinte csak annyi, hogy a következő évre legyenek kész egy friss művel, hogy be lehessen mutatni.A zsűri tavaly mások mellett Pálfit szemelte ki a százezer dolláros támogatásra, az alkotónak pedig mindössze öt hónap állt rendelkezésére, hogy leforgassa a filmet. Szerencsére a forgatókönyv készen volt, a rendelkezésre álló, forintban átszámolva alig több mint kétmilliós büdzsé azonban egy egész estés produkcióra igen sovány volt, így Pusztai Ferenc producer francia forrásokból egészítette ki az összeget.Bár Pálfi György – vélhetően - következő filmjét, a Toldit már a filmalap rendszerén belül forgatja, a gyártási munkálatok nem haladnak zökkenőmentesen. Még az év elején is úgy lehetett tudni, hogy a történelmi eposz december környékén a mozikba kerül, a kilencszázmilliós állami és nagyjából még egyszer ennyi egyéb forrásból származó költségvetéssel bíró filmmonstrum felvételei még el sem kezdődtek, Andy Vajna ugyanis nem bízik a fiatal rendezőben, mert nem rendelkezik tapasztalatokkal az akciójelenetek terén, így ennek levezénylését a pletykák szerint inkább Piroch Gábor kaszkadőrre bízná – mindebbe Pálfi azonban nem menne bele, szívesebben cserélne akkor már inkább helyet Pirochhal, mert az egész produkcióban leginkább a kardozós jelenetek leforgatása érdekli. Bárhogy is lesz, reméljük, nem úgy alakul a mű sorsa, mint Jankovics Marcell Az ember tragédiája feldolgozása, hogy generációk nőnek fel, akik csak várják és várják, hogy láthassák a művet, mire végre ténylegesen mozikba kerül.
