„Európában és a nagyvilágban sokszor előfordultak tudatos és szervezett népirtások, de a tények és az igazság feltárásának megakadályozása érdekében egyetlen népirtás után sem segédkezett az elkövetőknek a Nyugatnak nevezett világ reálpolitikának beállított politikai cinkossággal” – fogalmazott Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Katyn – tömeggyilkosság, politika, erkölcs című kiállítás ünnepélyes megnyitóján. A tárlat egy héten át látható a Képviselői Irodaház aulájában.
Katyn – tömeggyilkosság, politika, erkölcs címmel rendezett kiállítást a Magyar Országgyűlés. A tárlatot Maria Panczyk-Pozdziej és Kövér László, a két ország parlamentjének elnöke nyitotta meg tegnap az Országgyűlés irodaházának aulájában. Az egy hétig látható tablókiállítás az 1940-ben a katyni erdőben a szovjet fegyveres erők által előre kitervelten meggyilkolt, több mint húszezer lengyel tragédiájáról emlékezik meg.
A budapesti lengyel nagykövetség kezdeményezésére megvalósult tárlat ünnepélyes megnyitóját azért tűzték ki tegnapra, mert a magyar és a lengyel parlament ezen a napon határozatot fogadott el a lengyel menekültek befogadásában, a Magyarországon menedéket talált lengyelek segítésében kulcsszerepet játszó idősebb Antall József halálának negyvenedik, valamint Henryk Sławik mártírhalálának hetvenedik évfordulója alkalmából.
„Katyn fordulópontot jelent abban, hogy onnantól fogva a rossz megcselekvését elfogadta a világ. Nemcsak a barbár népirtás, hanem a politikai cinkosság és cinizmus egyik mementója is. Példátlan, hogy két – látszólag – ellentétes ideológiájú hatalom közösen rombol le egy országot. Európában és a nagyvilágban sokszor előfordultak tudatos és szervezett népirtások, de a tények és az igazság feltárásának megakadályozása érdekében egyetlen népirtás után sem segédkezett az elkövetőknek a Nyugatnak nevezett világ reálpolitikának beállított politikai cinkossággal” – fogalmazott Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Katyn – tömeggyilkosság, politika, erkölcs című kiállítás megnyitóján. „Azzal a szándékkal tették, hogy lefejezzék a hatalom számára legveszélyesebb elemként számon tartott katonai és polgári elitet, felajánlva azt a lehetőségnek nem nevezhető utat, hogy ha feladnak mindent, akkor internacionalistaként, kommunistaként megválthatják az életüket. Mai ismereteink szerint két magyar származású ember is volt az áldozatok között – egyikük Kuehnel Oszkár Rudolf, aki Magyarországról Lengyelországba kivándorolt, német szülők gyermekeként lett jó lengyel hazafi. A másik, a budapesti születésű, filozófiai végzettségű Korompay Emánuel, a Varsói Egyetem első magyar nyelvi lektora, a magyar tanszék megalapítója, akinek a nevéhez az első lengyel–magyar szótár elkészítése is fűződik.” Kövér László elmondta, jelképes, de ezeréves sorsközösségünk okán természetes, hogy Budapest az első európai főváros, ahol a katyni áldozatoknak emlékparkot létesítettünk. „Katyn egy olyan folyamat része, amelyben még mindig túl sok a cinizmus és a hazugság. Tartozunk azzal a mártíroknak, hogy megtaláljuk, hogyan kell jól cselekedni” – fogalmazott a házelnök.
Maria Panczyk-Pozdziej, a lengyel szenátus elnöke felidézte, milyen súlyos jelentéssel bír Katyn a lengyel nép számára. „A háború után beszélnünk sem volt szabad a népirtásról. Kizárták a társadalomból az áldozatokat és azokat az anyákat, gyermekeket és feleségeket, akiknek tízezrei maradtak magukra. Akkoriban úgy tűnt, hogy ezek az emberek az idők végezetéig kitöröltetnek a lengyel történelemből. Ma Katyni Családok néven egyesületeket alkotnak az életben maradottak, és a lengyel állam óvó tekintete kíséri figyelemmel a tragédia emlékének megőrzésére tett erőfeszítéseiket.”
A lengyel katonai és értelmiségi elit ellen elkövetett tömeggyilkosság ténye, annak példátlan előzményei és szintén példátlan évtizedes utóélete Katynt különösen megrendítő jelképpé teszi. 1940-ben a Szmolenszkhez közeli Katynban és más helyszíneken a szovjet NKVD osztagai csaknem huszonkétezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost és tisztviselőt öltek meg. Sztálin parancsára tudatosan, előre kitervelten tették mindezt, azzal a szándékkal, hogy lefejezzék a lengyel katonai és polgári elitet, és megtörjék a lengyel értelmiség gerincét. A népirtás eltussolására tett erőfeszítések a mai napig sem értek véget, amit bizonyít, hogy 2004. szeptember 21-én az Orosz Katonai Főügyészség a katyni mészárlás ügyében folytatott nyomozást lezárta, és a vétkesek halála miatt megszüntette. A nyomozati anyag nagy részét titkossá nyilvánították. 2005 márciusában nyilatkozatot adtak ki az ügyben, amelyben a mészárlást nem tömeggyilkosságként, emberiség elleni bűnként vagy háborús gyilkosságként ismerték el, hanem elévülés alá eső, közönséges emberélet elleni bűntettként. Lengyelország nem kapta meg az eljárást megszüntető határozatot. Eddig nem született olyan hivatalos nyilatkozat, amelyben a katyni események felelőseként a Szovjetunió kormányát nevezték volna meg – ehelyett „sztálini gyilkosságnak” nevezik napjainkig.
