Színházban jól feldolgozható, élő zenés, kis színpados darabot készített néhány évvel ezelőtt Verebes István Szász Péter Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, kritikus munkája nyomán.
A bohózathoz a zenét a többek között a Charlie nénjét is jegyző Aldobolyi Nagy György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző és dalszövegíró alkotta. Ami tehát a mű hátterét illeti, úgy tűnik, minden a helyén van. A megvalósításkor azonban mintha valahogyan gellert kapott volna a budapesti Karinthy Színház idei évadnyitó produkciója.
Adott egy hivatal, ahol elterjed az igazgatóváltás híre. Kilenc női alkalmazott próbálja eldönteni a maga vérmérséklete szerint, hogy mi is ilyenkor a teendő, hiszen mindannyian szeretnék megmenteni saját pozíciójukat. A mű akkor érné el csúcspontját, amikor a mit sem sejtő régi és a tettre kész új igazgató egyszerre tartózkodik bent az irodában, persze anélkül, hogy erről tudnának. Utasításaik csak úgy záporoznak Rácz Marikára, a hűséges titkárnőre, aki rendre összekeveri, melyik igazgató mit is rendelt. Gondjait pedig súlyosbítja, hogy a húsz éve szolgált régi igazgatónak meg kellene mondani: eltanácsolták.
Önmagában remek történet, magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egy igazán bonyolult, félreértésektől hemzsegő, mégis könnyed ritmusú bohózatot láthassunk. A nagyszerű szereplehetőségekből azonban csak valamiféle közepes kis próbálkozást sikerült kihozni – ebben is legerősebbnek Csoma Judit bizonyult Koroda alakjában –, mintha ezek a hétköznapi karakterek zavarba ejtették volna a művészeket, vagy akár rendezőként magát Verebest. Pedig évekkel ezelőtt a komáromi Jókai Színházban már bizonyított a darab, ott valahogy felszabadultabban sikerült hozni a történetet. Ezt mutatja egy olyan banális dolog is, mint a színlap: Komáromban a következő „leírásokat” olvashatta a közönség a színművészek neve mellett: Rácz Mariska, a titkárnők titkárnője; Koroda Klára, aki egy megtűrt elem; Viczián Alíz, aki egy vizuális fenomén, Wolmuth Judit, aki egy humán erőforrás és folytathatnánk tovább. Nem is az a baj, hogy a komáromi Mariskából Budapestre érve már csak Marika maradt, hanem az, hogy azt a természetesen zsongó miliőt, amit kilenc női alkalmazott fontoskodása jelenthet, nem tudja hozni a Karinthy feldolgozása.
Zavaró körülményekben sem szűkölködik a fővárosi produkció, hiszen például Marikának – az eredeti szándék ellenére – különös varázstelefonja van: egyetlen gomb megnyomása után látványosan kigyullad egy villanyégő, hogy senkinek ne lehessen kétsége, vonalban vagyunk. Ez az egyetlen gomb ezenfelül képes arra, hogy gondolatátvitel útján pontosan azt a személyt hívja, akivel Marikának épp dolga lenne.
Miért is kellene ide más, ha a modern technológia már idáig fejlődött – tegyük hozzá: egy nagyjából a hatvanas éveket idéző készülék megtévesztő köntösébe bújtatva.
Mindehhez Verebes olyan befejezést álmodott meg, amely mind a szereplők karakterétől, mind a történet addigi vonalától idegen. Lehet erre azt mondani, hogy csattanós, de inkább kidolgozatlannak neveznénk.
Mindezen felül nagy kár, hogy a titkárnők gyöngye, Rácz Marika (Pápai Erika) sablonos figura lett, aki inkább idegbeteg, mint kapkodó, inkább öntelt, mint szorgalmas, és inkább elfogadott, mint tisztelt.
Emléktáblát avattak Lukács Margitnak
Budapesten, a VIII. kerületi Vas utca 2/B. alatt emléktáblát avattak Lukács Margit tiszteletére a nemzet színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész egykori lakhelyén. Lukács Margit (1914–2002) emléktábláját a MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezésére a Fővárosi Önkormányzat helyezte el a házon. Az alkotást Stremeny Géza készítette. Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a tegnapi avatón a színésznő hitvallását idézte. „Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tart, amíg élek.” (MH)
Fodor Tamás életműdíjas
Pintér Béla társulata kapta a kritikusok díját
Fodor Tamás Jászai Mari-díjas színész, rendező, a független színházak mozgalmának úttörője (képünkön) kapta 2014-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját. Kiosztották a színikritikusok díját is: a legjobb előadás Pintér Béla és Társulata Titkaink című produkciója lett a vasárnapi díjátadón a Trafó – Kortárs Művészetek Házában, ahol az előző évad teljesítményeit jutalmazták. Fodor Tamás a legjobb férfi főszereplő díját is átvehette a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Füge Produkció és a Szkéné Színház I. Erzsébet című előadásában nyújtott alakításáért. A legjobb női főszereplő Szandtner Anna az Örkény Színház Stuart Mária című előadásában játszott szerepéért. A legjobb rendezésért, a Hamlet színpadra állításáért Bagossy László kapott díjat.
